Embertelenedünk rendületlenül?! - 2 történet 2022 júniusából - és még csak 11-e van! - Városi Kurír

Sorting by

×

Embertelenedünk rendületlenül?! – 2 történet 2022 júniusából – és még csak 11-e van!

Az állandó háborús retorikának és a kijelölt ellenségek gyűlöltetésének “hála” az ingerküszöb olyan magasra került, hogy szinte észrevétlenül csúszunk át az embertelenségbe. Nem akarom felmenteni a két alábbi eset “szereplőit”, akik talán észre sem vették, hogy segítségre, az Ő segítségére van szükség, hiszen hiába a “teljespályás kormány-letámadás”, azért a józan észt és az alapvető morális kötelességet nem lehet -tilos-  elfelejteni.

Hirdetés

Első eset

„Egy kisgyerek fekszik a kocsi mellett az aszfalton, és egy nő nyomkodja ütemesen a mellkasát. Senki nem áll még ott. Senki! – írta egy férfi a Facebookon, egy nyilvános posztban. Az eset kedd délelőtt történt az M3-as autópálya bevezetőjénél. A bejegyzés szerint egy férfi megállt a leállósávban, majd visszarohantak segíteni.

Egy három év körüli gyerek feküdt a földön, akit az anyja próbált újraéleszteni, miközben a nagymama tartotta kihangosítva a telefont, amelyben a mentők nyújtottak segítséget a kiérkezésükig.

És hogy mindezt miért írtam most le?

  • 1. Végtelen szomorúság van bennem azt a közönyt látva, hogy többszáz ember (köztük szülők, édesapák és édesanyák) tétlenül nézik végig, hogy egy édesanya kétségbeesetten, sokkos állapotban küzd a kisgyereke életéért az aszfalton, egy autópálya külső sávjában.
    Ezt a közönyösséget nem lehet az elsősegélynyújtási ismeretek esetleges hiányával magyarázni. Ezt nem lehet a „sietek”-kel magyarázni. Ezt nem lehet SEMMIVEL sem magyarázni!!!!!
  • 2. Végtelenül büszke vagyok rád Beni, hogy azonnal fölismerted a helyzetet és rohanva a helyszínre, tudásod legjavát nyújtva segítettél az életmentésben. Azt hiszem minden apa olyan gyermekekről álmodik, mint amilyenek Vilivel ti vagytok..
  • 3. Ki kellett ezt írni magamból. A fájdalmat. A tehetetlenséget. A dühöt. A félelmet. A szomorúságot. És ezek egyvelegét…

Kérek mindenkit, aki ezt a pár szedett-vedett sort olvassa, hogy a következő napokban vegyen a kezébe egy elsősegélynyújtásról szóló könyvet és olvassa át! Soha nem tudhatjuk, mi történik a következő pillanatban. Kinek lesz szüksége – akár a szeretteink között – hirtelen segítségre… Akkor nincs idő egy-egy fejezetet átolvasni, akkor azonnal vizsga van. Vagy pedig a fej elfordítása, odébbállás… aztán pedig otthon a tükör..

Zárszó:

A végén szokott jönni a happy end. Ez viszont sajnos nem az a történet. Még kb. 10 percig álltunk a mentőautó mellett, ahol talán az isteni akarattal is dacolva küzdöttek mindenre elszánt szorgos kezek. Aztán mivel hozzátenni már nem tudtunk az eseményekhez, a kíváncsi tömeghez tartozni pedig nem akartunk – eljöttünk a helyszínről. Egy három éves gyermek (akinek nevét, nemét sem tudom) pedig egy életre szóló leckét adott nekem a felelősségről, a tehetetlenségről és a szeretetről. Tette ezt akár innen a földről, akár már egy felhőn csücsülve az angyalok országából…”

Második történet

“MÁV 2022.06.08. Váci vasútállomás. Mozgássérült gyerekekkel kirándultunk. Az állomás nem volt akadálymentesítve, a lift nem működött.

Segítséget kértünk, mondván, h a fiatalokat nem tudjuk felvinni arra a vágányra, ahova a vonatunk érkezett. 5 MÁV alkalmazott férfi ember ücsörgött az állomáson és kérésünkre sem segítettek. Széttárták karjukat, majd tovább beszélgettek kedélyesen!”

-írta egy szemtanú Vácról szintén a közösségi oldalán.

Kapcsolódó

Hirdetés
átver

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.