Enyedi Ildikó, a megérzés az intuíció fontosságáról (is)

Enyedi Ildikó a 24.-nak adott interjújában sok más egyéb mellett arról is beszélt, mennyire fontos a művészi intuíció: “Ha most visszaemlékszem azokra az alkalmakra, amikor jelzett a vészcsengő, és én mégis a racionalitás irányába mentem, azt mindig megszívtam.” mondta.

Feleségem története

Emlékszik, mikor találkozott először a regénnyel?

Kamaszkoromban, amikor a virtuális valóságomat az irodalomban találtam meg. Transzállapotra hasonlít, amikor belemerülünk egy regénybe vagy szerzőbe, és rám is ilyen elemi hatással volt Füst Milán. Abban az életkorban mindenkit alapvetően meghatároznak a zenei döntései, az öltözködési döntései, és az én generációmban az irodalmi választásaink is ugyanilyen fontosak voltak, erős öndefiniáló funkcióval bírtak. Nagyon sok Hamvas Béla-rajongó diáktársam volt. Én is nagyon tisztelem őt és az életművét, de azt éreztem, picit másként szeretném felfogni a világot. És akkor bumm, beesett Füst Milán, én pedig megtaláltam, amit kerestem.

A regény főhőse egy hajóskapitány. Gijs Nabert az utolsó pillanatban választotta ki a főszerepre, miután már hetek óta próbált az eredetileg kiszemelt színésszel. Emlékszik-e másik pillanatra a karrierjében, amikor az intuíciója ennyire alapvetően befolyásolt egy filmet?

A Testről és lélekről esetében Morcsányi Géza kiválasztása ugyanilyen volt. Nem csináltam vele próbafelvételt, de azt gondoltam, ő a főszereplőm, és nekem minden feltételt meg kell teremtenem, hogy megmutassam, miért vagyok ennyire lelkes ettől az embertől. Ezt nem tudtam megmagyarázni sem a producereimnek, sem a Filmalapnak, akik kicsit sápadoztak a döntésemtől.

Volt olyan is, amikor nem hallgattam az ösztöneimre. Jól működtek, csak nem hallgattam rájuk. Ez a Bűvös vadász első forgatási napja előtt hat nappal történt, amikor megjelent Budapesten a hónapokkal korábban leszerződtetett főszereplő, én ránéztem, és rájöttem, hogy nem vele kell megcsinálni ezt a filmet.

Amikor nem hallgattam az ösztöneimre mindig megszívtam

Az amerikai producerem, nagyon okosan, nem azzal érvelt, hogy a váltással csúszik a forgatás és egy csomó pénzt vesztünk, hanem azt mondta: szegény Gary Kemp! Aki akkor már hónapok óta, nagy odaadással készült a szerepre. Nekem pedig nem volt szívem meghozni ezt a döntést. Valójában nagyon kiszúrtam magammal, az egész stábbal és Gary Kemppel is, hogy őt akkor nem váltottam le. Ha most visszaemlékszem azokra az alkalmakra, amikor jelzett a vészcsengő, és én mégis a racionalitás irányába mentem, azt mindig megszívtam.

(Olvassa el a teljes  Enyedi Ildikó interjút a 24.hu-n!)

Kapcsolódó

enyedi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük