Éppen attól olyan magas, hogy olyan mérhetetlenül, elképzelhetetlenül, arcpirítóan alacsony

Párizs a hős menekültet ünnepli, aki éppen a BL-t készült nézni, amikor meghallotta, hogy valahol segítségre van szükség és tette a dolgát. Az elnök soron kívüli állampolgársággal jutalmazta a hőstettet. a történet magyar visszhangjáról, a kormánypárti lakájmédia reakciójáról írt közösségi oldalán Konok Péter.

Párizsban egy afrikai menekült,

bizonyos Mamoudou Gassama felmászik a korlátokon a negyedik emeletre, hogy megmentsen egy, az erkélyről kilógó kisgyereket.
Budapesten egy magyar bértollnoknak, bizonyos Oláh Gellértnek erről az jut eszébe, hogy magasabbra kell építeni a kerítéseket.
Gassama úr egy bár teraszán ült, mikor segélykiáltásokat hallott, és azonnal rohant segíteni.

Oláh úr egy szerkesztőségben ült, mikor erről hallott, és rögtön nekifogott ártani.
Mindenki olyan, amilyen; mindenki teszi, amiről úgy gondolja, tennie kell. Mindenki az, ami. Segítség vagy gyűlölet, vagy bármi egyéb.
Oláh Gellért például kerítés. Nem penge: kötöződrót ő, fullasztó hurok, ketrecrács, rozsdás szög – ha megszúr, biztos a vérmérgezés. A kerítés oláhgellértekből áll, tudjuk: ők a drót feszülése. Behálóz, körbefon, lehatárol. Mit is akarhatna és adhatna mást a kerítés, mint mi lényege? Kerít.
Elnézem Oláh Gellért képét a “cikke” mellett: fakó kis emberke vigyorog azon a képen, én mégis kerítést látok. Növekszik. Egyre magasabbra épül. Éppen attól olyan magas, hogy olyan mérhetetlenül, elképzelhetetlenül, arcpirítóan alacsony.

(Konok Péter közösségi oldala)

Kapcsolódó

Frissítve! Erkélyről lógó gyereket mentett egy migráns

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük