… és azért se!

A verseny ugye nem vetélkedő? Mert ha igen, én kérem nem szállok be a ringbe, mert félek, hogy zseniális gondolataim elvetélkedhetnek. Gyanakvó  honpolgár lévén, úgy gondolom, jobb, ha nem gondolok semmit.  Azonban az a gyanúm, hogy mostanában ebben is óriási a konkurencia. Én meg ki nem állhatom, ha valaki azt a semmit nem gondolja, amit én már jóval előbb nem gondoltam. Hát még ha utóbb! …és azért se!

ÁZNI!

Ázunk, áztunk, ázni fogunk mindaddig, amíg fürdőszoba lesz a hálószobánk fölött. Nincs erre más megoldás, mint torkunkszakadtunkból ÁÁÁÁÁÁÁÁÁZNI !

NYALD KI!

A tányért, amit eléd csapnak a menzán.

Nyald le az arcodról a ráfröccsent szégyent! Csak ki ne mondd!

Nyeld be!  Ha nem akarsz egy kondért is a FEJEDRE.

IGAZSÁGTÉTEL

Lopni, betörni  BŰN.

Érdekes. Akik mindezt velem tették, még mindig szabadlábon garázdálkodhatnak. Rendőrségi végzés a kezemben: nyomozás lezárva, az elkövetők ismeretlenek. Következtetésem: Tőlem lopni, hozzám betörni nem bűn. ÉS MÉG MIT NEM?

TANULJ,TINÓ …

Legalább egy nyelvet tudj az anyanyelveden kívül TE szerencsétlen, megátalkodott HÜLYEGYEREK, ha boldogulni akarsz az életben! – zengi a szülő, a tanár, kántálja az oktatási reform, s a szülő áldoz pénzt, paripát, fegyvert. Jól teszi, ha teheti. Különórákra, tanfolyamokra, nyelvkönyvekre.

Jól teszi?  Az általános iskolákban és a gimnáziumokban úgy váltogatják egymást a nyelvtanárok évről-évre, sőt, olykor év közben is, ahogy az úriember a kalapját sem. És minden új tanár új tankönyvből óhajt tanítani. A nyelvkönyvek szaporodnak a könyvespolcon, a gyerekek tudása meg egyenes arányban csökken. Már nem szülőanyának, mint inkább fejőstehénnek érzem magam.

A tinó meg tanul és én remélem, hogy ökör lesz belőle, bár nálam nagyobb hatökör aligha.

FOGD BE ÉS …

… ne pofázz, ne gondolkodj, ne kritizálj, ne kételkedj, ne szorongj, ne félj, ne láss, ne hallj, ne figyelj!

Tartsd vissza a véleményedet, az indulatodat, az éhségedet, a szomjúságodat, a nedveidet. Bele fogsz dögleni lassan, de kit érdekel? „Okafogyottá” váltál.

Csináld szépen, csöndben, szelíden, alázatosan, méltóságteljesen, ahogy azt elvárják tőled a nem alázatosak, a nem szerények, a hangosak.

Ne ordibálj, ne agonizálj, ne hörögj, ne mutogass, ne tépd az inged, úgysem lőnek oda, csak nevetséges pojácává hergelnek. Add fel önmagad önkéntes megadással, mielőtt erőszakkal térdre kényszerítenek a jövő-menő hatalmak. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne tudja. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne lássa. Fogd be, és ne pofázz! Nekem is mondták, add tovább!

Szurkák, szálkák, bukfencek (1994-1999)