És ha senki sem szólna Orbánhoz..?

Senki, aki nem „olyan”..? Akkor az vajon tetszene neki? Én nem hiszem. Egyszer csak meg kellene próbálni – hiszen annyi mindent próbáltak már… Vagy nem is – de mindegy. Szóval: mi lenne, ha senki sem állna vele szóba?!

Orbánnak elege lett a kollektív zaklatásból

Hiszen nincs értelme kérdezni tőle, mert úgyis hazudik.

Azt pedig már éppen eléggé demonstrálták, hogy hazudik – tehát további demonstrációra nincs szükség…

Nincs értelme kérdezni tőle, mert nem csupán hazudik, hanem a szópárbajban rendszerint még nyer is. Nyer, mert terel, mellébeszél, zagyvál, handabandázik, vádaskodik, hazudik. Mindezt fölényesen, sármosan vigyorogva, bandájának nagy örömére.

Nincs értelme szóba állni vele, mert nem lehet vele vitatkozni. Ha mégis, az olyan, mint disznóval verekedni: az ember maga is sáros lesz…

Nincs értelme beszélni vele,

mert kültelki gengszter, aki a betyárbecsületet sem ismeri. Simán hazudik valami „megállapodást” (például az EU-val), amelyet persze nem tart be. Átver mindenkit, sportot űzve a becstelenségből.

Amíg szólnak hozzá, mindig „nyerni” fog: Mondjál bármit, úgyis azt feleli – ha felel –, amit akar.

Most például azt, hogy decemberben majd válaszol valamennyi összegyűjtött kérdésre…

Ennél nagyobb pofátlanságra talán senki sem vetemedett:

„gyűjtsétek össze a kérdéseiteket, és basszátok meg őket”… Ennél világosabban nem fejezhette ki a megvetését. A megvetését minden iránt, ami nem ő, ami rajta kívül, engedélye, kérése, fölszólítása nélkül létezni mer.

Orbán elmebeteg és gonosztevő. Már régóta betegesen kéjeleg saját aljasságában, miközben folyton igyekszik meg is „magyarázni” azt.

Számára csak azok léteznek, akik egyetértenek vele

Gondoljuk meg: amióta másodszor hatalomra jutott, soha semmiben sem kérte ki az esetleg ellenkezők véleményét. Számára csak azok léteznek, akik egyetértenek vele – azok sem léteznek, de megtűri őket… Magyarországon soha nem élt olyan kevés „igaz magyar”, mint manapság!

A zalaptákolmánytól (vagy még korábbról) az oktatáson át a Nagy Imre-szoborig nem volt kíváncsi semmire, senkire, aki ellenkezhetett volna. A magyar választók kisebbségének többségével kétharmadhoz jutott: ez számára a teljes győzelem. Ahogy a bukott népszavazás is az. Minden az: győzelemről győzelemre halad, az előrelátható bukásig.

És van egy utolsó gazemberekből álló haszonleső horda, amely – egyelőre – mindenre bólogat, készségesen nyal. És gyűlölködik vagy „csak” gyűlöletre uszít.

Tényleg: nincs elég dolgunk nekünk nélküle?

Nincs elég gondunk, amelyet a társadalom ránk figyelő – idővel, remélhetően, egyre nagyobb – részével meg lehetne beszélni?  Szükségünk van arra, hogy zéró toleranciáról handabandázzon, miközben ugyanazzal a szájával biztatja csahosait..?

Muszáj beszélnünk ezzel a szerencsétlen, világot uralni akaró mucsai Döbrögivel?!

Alternatív nemzetgyűlés

Plagizálok: nem lehetne – a Jobbik nélkül, persze – alternatív nemzetgyűlést összehívni? Meghányni-vetni közös dolgainkat?

Alternatív nemzetgyűlést, amely előkészítené az új alkotmányt, kidolgozná az oktatás reformját, foglalkozna az egészségüggyel, és gondolna például a hajléktalanokra, a rokkantakra is… Alternatív nemzetgyűlést, a majdani igazi országgyűlés elődjét…

Igazán dolgozni csak valódi parlamentben lehet

Annyi minden megbeszélnivalónk van! De komolyan megbeszélni bármit is csak Orbán és bandája nélkül lehetséges.

Nem bánom: maradjon az ellenzék a parlamentben, ha másért nem, hát azért, hogy valamelyest képben legyen. De igazán dolgozni csak valódi parlamentben lehet – az pedig az Országházba ma nem fér be.

(Álom, álom, édes álom…)

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük