„És más hon áll a négy folyam partjára”

Kölcsey jóslata beteljesülni látszik: a kereszténységért vívott nehéz küzdelmében viharos ütemben fogy a magyarság létszáma. Igaz, a négy folyam sincs már meg, mióta… Régóta fogyik a magyar, de ami a fogyás gyorsaságát illeti, a Fidesz-uralomban tapasztalthoz hasonlíthatóra talán a török hódoltság óta nem találunk példát történelmünkben.

2010-ben, amikor a lakosság jelentős részének megőrjítése, megvadítása révén – és persze a szoclib kormányzás demoralizálódásának, kudarcainak következtében – az orbáni társaság hatalomra került, még 10 millió körül volt a magyarországi magyarok létszáma. Legalábbis a népszámlálási adatok szerint – s ezt az adatot a korábbi kormányok és híveik sosem vonták kétségbe. Persze, már akkor is akadtak, nem kevesen, akik vitatták ezt a számot – ezért aztán szorgalmasan cigányoztak, zsidóztak. Akkor már a hangosan cigányozók-zsidózók többsége a Fideszben és a Fidesz médiájában, „szellemi hátországában” küzdött a „magyarság tisztaságáért”; szorgalmasan föl-fölhívták a libsik figyelmét az ország elhagyásának lehetőségére…

Libsik vagy nem libsik – szinte mindegy. Tán nincs ma az országban olyan ember, akinek rokonai, ismerősei közül ne élnének számosan és tartósan külföldön. De nem ám a baráti Azerbajdzsánban vagy a Fülöp-szigeteken: oda csak a hatalmasok közül járnak néhányan „feltöltődni”. Bizony nem: a többség a hanyatló Nyugatra költözött!

Az itthon maradottak létszáma pedig drámai ütemben csökkent! Erről maga Kovács Zoltán számolt be a „kormány” képviseletében: márpedig, mint tudjuk, Kovács Zoltán magában is becses, derék egy férfiú: amit ő mond, arra általában mérget lehet venni. S ez kétszeresen igaz, amikor „szóvivőként” a NÜK nevében beszél! – vagy micsi…

A tragikus tényről egyelőre nem népszámlálási adatok alapján számolt be, hanem imígyen:

Teljesen feldolgozták a nemzeti konzultáció adatait; az eredmények arról tanúskodnak, hogy a magyarok gyakorlatilag egyhangúlag elutasítják a „Soros-tervet”, a kötelező betelepítést, és minden olyan politikai akciót elleneznek, amely ennek megvalósítására irányul – jelentette ki a kormányszóvivő szerdai budapesti sajtótájékoztatóján, a bedobozolt kérdőívek előtt.

Minden idők legsikeresebb „nemzeti konzultációján 2,3 milliónál valamivel többen „válaszoltak” a „kormány” „kérdéseire”, s a döntő többség – legalábbis K. Z. és a NÜK szerint; márpedig nekik hihetünk, hiszen példát nem tudna senki sem mondani arra, hogy bármiben hazudtak volna… – megannyi nemzeti érzelmű Pandacsöki Boborjánként azt a véleményt közölte, amelyet a „kormánytól” és annak Vezetőjétől, a Történelem Ura által Kiválasztott Nemzeti és Nemzetes Besenyő Pista bácsitól évek óta hallhatott.

„Egyhangúlag elutasítják a magyarok a Soros-tervet” – tudósít a tragikus hírről a  kormányportál.

Mind a 2,3 millióan.

Dicső nemzet, hát megint ez lett a sorsod! Hiszen már Heine is megírta: Bukik a hős, szokás szerint / És győz az állati erő, a barbár…

Hát 2,3 millióan maradtak a hősök – s bár az egység nagy erő, mégis kérdéses: vajon ilyen durván, mondhatni, brutálisan megfogyatkozott nemzet túlélheti-e a mások helyett, mások érdekében is vállalt harcot ? Igaz, Dicső Vezére van – de akkor is… Egy magyar sok-sok nyugatias szabadkőművessel, bérenccel, ügynökkel megbirkózik, ám végül 2,3 milliónyi magyar képes lehet-e a Soros leigázta Nyugatot megvédeni önmagától..?

Hiszen az is bizonytalan, saját hazáját meg tudja-e védeni!

Ha nem, hát nem. Ha nem, akkor teljesüljön be maradéktalanul Zrínyi-Kölcsey jóslata:

És más hon áll a négy folyam partjára,

Más szózat és más keblű nép;

S szebb arcot ölt e föld kies határa,

Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.

A magyar nem irigy: ha már másokért föl kell áldoznia magát, azt kívánja, legalább azoknak legyen jó, akiket megvédett!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük