Városi kurír
A napi fontos.

És mégis: összefogásra van szükség!

Az összefogás hitelesíthetné a mai pártokat

0 388

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke a napokban jelentette be: nincs szükség közös ellenzéki indulásra 2019-ben. Szerintem meg de…

Csak másképp, mint eddig.

Mindenekelőtt be kell vallanom: annyira nem értem, és annyira irritálnak engem az összefogással szembeni érvek (?), hogy aligha vagyok képes hitelesen interpretálni őket. De azért megpróbálom.

  1. Itt az alkalom, az EP-választás, hogy a pártok megmérjék magukat. A választásnak nincs különösebb tétje, és arányos, listás – mikor, ha nem most?

Engem ezzel kapcsolatban komolyan érdekel: mire kíváncsiak..? Mi az, amit nem tudnak..? Gyengék, végtelenül gyengék – és ha politizálásukban nem következik be gyökeres változás, még gyengébbek lesznek. Ugyanakkor látni kell, hogy új, erőteljes ellenzéki párt sehogy sem akar megszületni.

A választás tétjéről később.

  1. Az eddigi összefogások kudarcot vallottak – minek ismételni..?

Csakhogy az eddigi „összefogások” színleltek voltak, nem valódiak. Későn is jelentették be őket: miért nem lehet megérteni, hogy a választók meggyőzéséhez a hitelüket vesztett pártoknak hosszabb időre van szükségük, különösen a jelenlegi médiaviszonyok közepette? Ráadásul az ellenzéki pártok nem, vagy nagyon kényszeredetten kampányoltak: nem, vagy alig volt közös megjelenés, közös fotó, plakát…

  1. Külön-külön összességében több szavazatot kapnak, mintha egységesen támogatott listával indulnának.

Erről annyit: ez olyan feltételezés, amelyet semmi sem igazol, legalábbis hitelesen, meggyőzően nem – lásd az 1. és 2. pontot is… Persze, föltételezés az is, hogy a közös indulás eredményesebb lehet – de olyan föltételezés, amely legalábbis valószínűnek tűnik; ismétlem: valódi, szívvel-lélekkel vállalt összefogás esetén.

  1. De nincsenek olyan pártok, amelyek szívvel-lélekkel vállalnák az összefogást… És nincsenek olyan állapotban, hogy hazai siker esetén rájuk lehetne bízni az ország kormányzását. És nincsenek olyan jelöltek, akikre minden szóba jöhető párt hívei jó szívvel szavaznának.

Ez ma kétségtelenül igaz – de talán változtathatnak ezen… Jelölteket pedig lehet találni, csak keresni kell.

Próbálok érvelni.

  1. A választás(ok) tétje

Minden elkövetkező választásnak (és „választásnak”) ugyanaz a tétje: a közös európai és magyar érdek érvényre juttatása.

Közös európai és magyar érdek a fideszes képviselők számának minimalizálása – az EP-ben, az önkormányzatokban és a parlamentben is. Bár igencsak kívánatos volna a „kormány” megbuktatása a 2022-es „választás” előtt. S arra is a legjobb esélyt egy széles, „népfrontos” összefogás adna. Olyan, amely nyitott minden politikai erő számára (a szélsőjobbos Jobbik és mutánsai, valamint a szélsőbal kivételével), amely befogadja a civileket, a szakszervezeteket: mindenkit, aki érdekelt lehet a Magyar Köztársaság újjáépítésében.

Ennek a közös – demokratikus, Európa-érdekű és nemzetmentő – célnak kell mindent alárendelni.

2. Az összefogás értelme

Az az értelem meglehetősen viszonylagos és bizonytalan – mégis a leginkább megvalósíthatónak látszik.

A magyar választók – bárki bármit mond is – többségükben még mindig pártokra szavaznak. Többségük, esetleg vívódás után, de követi pártja útmutatását. Akik ma azt mondják, semmiképpen sem szavaznak az MSZP-re / a DK-ra, holnap még meggondolhatják magukat. Különösen akkor, ha az összefogás valódi, és a jelöltek jók.

Minden elkövetkező választás (és „választás”) fő kérdése a bizonytalanok megnyerése. Nos, szerintem őket leginkább éppen az összefogás (ha valódi) szólíthatja, szerezheti meg – mert erőt érezhetnek mögötte.

Az összefogáshoz vezető út

Már régen működik valami rendszeres fórum, kerekasztal, akármi, ahol az érdekeltek vitatkoznak, eszmét cserélnek, szervezik a nyilvánosságot, tehát csinálják, amit a „parlamentnek” kellene, és jelöltekben gondolkodnak – szóval ahol együttműködnek..? Nem igaz..?

A parlamenti demokratikus ellenzék

Haladéktalanul össze kell hangolni tevékenységüket, a legalapvetőbb kérdésekre koncentrálva – mintha közös frakciót alkotnának.

Amit azonnal be kell fejezni

Egymás piszkálását, lejáratását. A jelentéktelen marhaságokon való „vitát”. Gyurcsánynak is, Újhelyinek is… Még olyat sem mondunk, hogy a „mienk a legeurópaibb párt”, mert irritálja a többieket. Ha nem igaz, azért, ha igaz, annál jobban…

De lehetne további példákat sorolni, mit nem szabad csinálni.

Mit is értek „összefogáson”?

Hát nem azt, ami eddig volt, ha volt…

Nézetem szerint már az EP-választásra, aztán az önkormányzatira (a városokban), majd – ha netán nem sikerül addig megbuktatni a „kormányt”… – a parlamentire is közösen kell készülni, közösen kell indulni.

A mai ellenzéki pártok meglehetősen stabilak, valahol a lét és a nemlét határán; az MSZP talán valamivel jobb helyen. De az biztos, hogy külön esélytelenek, és mai állapotukban, a ma fölvetődő elképzelések szerinti összefogásban is azok.

Másra van szükség.

Közös jelöltekre, akiket a pártok mintegy hátrébb húzódva támogatnak. Közös kampányokra, közös fotókra, közös plakátokra, közös rendezvényekre.

Egyetlen választási koalícióra, amelynek a nevét gyorsan ki lehetne/kellene találni. A közös jelöltek nem föltétlenül pártokhoz kötődő emberek lehetnének, de őket sem ajánlanám kizárni.

Egyetlen választási pártra, amely mögött támogatóként, szervezőként ott állnának a „hagyományos” pártok. Azok a pártok, amelyek maguk a választásokon („választásokon”) tehát nem is indulnának…

Az EP-választásra például úgy kellene készülni, hogy mondjuk október végéig, november elejéig összeállítanak egy olyan listát, amelynek 1-8 helyén ismert vagy jó eséllyel ismertté tehető köztársaságpárti demokraták szerepelnek. A további helyeken a különböző pártok jelöltjei – de lehetőleg nem vezetői – állhatnának.
Van elképzelésem arról, milyen körben lehetne keresgélni – de ez mégsem az én dolgom…

Egy ilyen összefogás legyen nyitott az LMP és a Momentum meg a kutyapárt számára is, de senkinek sem kell, nem is szabad könyörögni.

Legyen kudarcra ítélve a Fidesz minden kísérlete!

Természetesen a Fidesz mindent elkövetne egy ilyen lista lejáratására; kamupártok sokaságát is indíthatná. Ám egy ilyen összefogás szert tehetne olyan erőre, hogy a Fidesz minden kísérlete kudarcot valljon.

Másképpen fogalmazva: ismét előállok (…) azzal az elképzeléssel, hogy 2022-re – ha addig a Fidesz nem bukik meg – masszív egységben induljon minden rezsimbuktatásban érdekelt erő, (ideiglenes) demokratikus egységkormány ígéretével; a demokratikus, alkotmányos, polgári jogrend helyreállításának, újjáteremtésének programjával. Ehhez már, mintegy főpróbaként, szükség van az EP-választáson való közös indulásra, egyetlen választási párt listájának közös támogatására. Úgy kell minden kis siker, mint a falat kenyér… Ha csak eggyel, netán kettővel kevesebb fideszes jut be, már megéri.

Addig is: már most volnának közösen támogatható dolgok – például Hadházy aláírásgyűjtése. Fontos és népszerű ügy! Közösen kellene tiltakozni Nagy Imre szobrának áthelyezése ellen is.

A nyílt pártküzdelmek pedig majd a IV. Magyar Köztársaság meg-, illetve újjáteremtése után folytatódhatnak, új alapokon. Addig „népfront”… Azaz: a Fidesz bukásáig minden választáson („választáson”) két jelentős erő szerepeljen: a Fidesz meg Jobbik és az ellenük induló demokratikus, köztársaságpárti jelölteket állító ellenzék.

Az ilyen összefogás hitelesíthetné a mai pártokat.

Kunhalmi a totális ellenzéki összefogás felé kormányozná az MSZP-t

Leírás

Akár ez is tetszhet
Betöltés...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom További információ