Sorting by

×

Észbefagyasztás – Egy igazi hungarikum!

Néha érdemes a dolgok első olvasata helyett a mélyebb rétegekbe is behatolni, ezt teszi legújabb jegyzetében -aminek felütése az “észbefagyasztás”- Szűcs Róbert Gábor is.

Erőszak, erőszak, erőszak

1. Minden erőszak rossz. Nem azért, mert erőszakot szül, még kevésbé azért, mert ellentétes az emberi természettel – épp ellenkezőleg: nagyon is összhangban van vele, ez azon dolgok egyike, amit az ember az állatvilágból hozott, és (az állatokkal ellentétben) céltalanná tett, önmagáért valóvá, erőszakká magáért az erőszakért. A hatalomért, amely már per definitionem (a meghatározásból fakadóan) maga is erőszak.

A demokráciában a kormány nem “hatalmon van”, hanem kormányon.

2. Az erőszakból nem születhet jó. Mint ahogy a nemi erőszak sem élvezet annak, aki elszenvedi, sőt, trauma, úgy (és most nagyot ugrunk) a gazdaságon tett erőszak sem marad súlyos következmény nélkül.

Az előbbi testileg-lelkileg, az utóbbi társadalmilag tesz nehezen, vagy maradéktalanul nem gyógyítható beteggé.

Az árbefagyasztás a gazdaságon tett erőszak

3.  Következményei súlyosak. A teljes termelő-fogyasztói lánc be akarja hozni a veszteséget, amit az állam okozott: van, aki képes lesz rá, van, aki nem. De nem ez az egyetlen baj:

  • a rögzített árú, tartós termékeket a fogyasztó nem minden nap vásárolja. A csökkentett ár tehát minimális megtakarítást jelent. Vagy esetenként semmit.
  • A minimális megtakarítás is időleges: a mi esetünkben a száguldó infláció hetek alatt elviszi. Ami ma ötszáz forint, az holnap egy kiflivéget se ér.
  • Azok a cégek/vállalkozók,, amelyek/akik nem képesek a rögzített ár és a beszerzési ár közti különbséget valahogy kompenzálni ( a régi vicc szerint abból élnek, hogy időnként zárva tartanak), óhatatlanul tönkremennek, ha nem bírják ki azt az időszakot, amíg az árerőszak tart. Esetleg hitelt vehetnek föl, ám az infláció miatt növekvő kamat mellett ez se jó ötlet. Rádásuk a kamatokat felszámítják az árban, és megint előlről kezdődik az egész: versenyhátrányba kerülnek, fuccs..
  • Az árerőszak miatt nem oszlik el többé-kevésbé egyenletesen az az iszonyú keresleti infláció, amit a februári pénzcunami eredményez. És nem csupán a tartós cikkek ára fog emelkedni csillagászati mértékben, hanem azoknak a napi fogyasztási cikkeknek az ára is, amelyeket nem érintett az árbefagyasztás, a kenyértől a krumpliig.
  • Ha az árerőszak véget ér, akkora költséginfláció jöhet, amekkorát még ember nem látott, talán 1946 óta. Nem csupán pótolni, de a kiszámíthatatlanság miatt többszörösen akarják a vállalkozók behozni a vélt vagy valós vesztségeket. Sőt. Tartalékolni is akarnak. Belép az a jelenség, amit a közgazdaságtanban anticipációnak neveznek: ez magyarul várakozás-a vállalkozó azt várja, arra számít, , hogy nem tudja, mire számítson, illetve arra, hogy a többiek (beszállítóik) is emelik az árat, így ő is drágít biztos, ami biztos.

(Forrás)

A pénz elkezd menekülni

Aranyba, műtárgyakba, ingatlanba. Vegyük észre: ez már el is kezdődött. A legészszerűbb, amit a jelentős pénzvagyon nélküli ember tehet, hogy elkölti a pénzét, mert holnapra kevesebbet ér. Ez újra gyorsítja az inflációs spirált. Az árbefagyasztás és a hirtelen jövedelem-hawaii következménye előbb-utóbb bérbefagyasztás is lehet (ez történt például a Tito utáni Jugoszláviában), amely még meredekebbé teszi a lejtőt. Olyan meredekké, hogy azt már szakadéknak hívják.

Kapcsolódó

 

észbefagyaztás

átver

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.