Exkluzív interjú! Dina – feminista élharcos és a szefárd zene nagykövete

Pont úgy zenél, ahogyan él. Féktelen, megzabolázhatatlan, minden korlátot meg akar haladni. Dina az, aki ha úgy tartja kedve hátizsákkal elindul Indiába, Nepálba egy fél évre, telefon és bankkártya nélkül, járja a buddhista kolostorokat, most pedig terepmintás nadrágban tombol a kamerák előtt, teljes harci díszben énekli: The world is not ok (a világ nem oké).

Nincs időnk. Az életünk most történik!

Dina a magyar énekesnők között az első, akit meghívtak a Szefárd Világzenei Fesztiválra Spanyolországba, Cordobába, hogy egy egész estén át tartó koncerttel szórakoztassa a spanyol közönséget. Szefárd produkciójával bejárta Európát, és hazánkban is számos alkalommal bemutatkozott a MÜPA színpadán is. Kiadott két világzenei nagylemezt, és amikor a média épphogy csak ráragasztotta a Szefárd királynő/Szefárd nagykövet címkét, gondolt egyet, és saját R’nB dalszerzeményeivel rukkolt elő. Amikor a pandémia fenyegetése rátelepedett a zenész társadalomra, home stúdiózásba kezdett, egymaga vett fel mindent, a hangot, a videót. Amint feltöltötte a Youtube-ra, azonnal kapva kaptak utána, és a nevesebb magyar rádiók kezdték játszani pop dalait. Dina fura bogár. Egyedülálló anya. Feminista. Dalszövegei mellbevágóak…

Mindig ilyen harcos amazon voltál?

Nagy utat tettem meg….

A legnagyobb harcot mindenki önmagával kell, hogy megvívja. Idő volt, amíg leesett, hogy én sem vagyok kivétel, nem az van, hogy az élet valami misztikus oknál fogva bizonyos emberekkel kegyetlen, de velem majd minden rendben lesz. Az élet nem egy Disney mese. Nem fognak megmenteni, az a szőke herceg sosem jön el, aki majd helyettem mindent elintéz, nekem a Csipkerózsika álomból ocsúdva csak konstatálni kell, hogy jé, már csak az a rész jön, hogy boldogan élek majd, míg meg nem halok. Ha nekem nem elég fontos a saját ügyem, akkor senki másnak sem lesz az. Ki kell állnom önmagamért, és azért, amiben hiszek. Egyedülálló anyaként ezt hamar meg kellett tanulnom.

… a szavaidból azt érzem, sokat csalódtál. Meggyűlölted a férfiakat?

Nem a férfiakkal van a baj, hanem mindannyiunkkal….

Addig, amíg támogatunk egy bántalmazó társadalmi működést, mi is cinkosai vagyunk a rendszernek. Nekünk, nőknek bátorítanunk kell egymást, hogy megerősödjünk abban az új felfedezésben, hogy önmagunk is teljesértékű emberi lények vagyunk, képességeink határtalanok, nincs szükségünk gyámra, és a kapcsolataink nem függésen és félelmen kellene, hogy alapuljanak, hanem őszinte érzelmi, és építő jellegű kapcsolódáson.

Az anyáknak nagy a felelősségük, hogy mire tanítják a gyerekeiket.

Ha lányunk van, meg kell tanítani arra, hogy minden erőt megtaláljon magában. Nincs rászorulva senkire. Bármire képes. És a boldogsága nem függ egy másik ember jelenlététől. Nem létezik olyan, hogy “a másik feled”. A másik feled is te vagy. Nem tragédia, ha az embernek nincs partnere, és az sem, ha van, de csak egy ideig. Ugyanis egy másik ember jelenléte nem létszükséglet, nem olyan, mint az oxigén.

Utasok vagyunk egymás életében, egymáshoz szegődünk egy ideig. Tanulunk valamit, aztán szeretettel el kell, hogy engedjük a másikat. Ez mindig is így volt, de ez a kor, amelyben élünk, már nem az élethosszig tartó kapcsolatok kora.

Nekem fiú gyerekeim vannak. És nagy a felelősségem, hogy a fiaimból ne váljanak olyan szörnyetegek, mint akikkel nekem dolgom volt.Az anyák dolga megtanítani fiú gyerekeiket a nők és úgy általában a világ tiszteletére. És nemcsak a szavainkkal, hanem az életünk példájával. Ha én megengedem a környezetemben élőknek, hogy megalázzanak, eltapossanak, azzal azt üzenem a gyerekeimnek, hogy ez oké. Rendben van. Így kell ezt csinálni, és lehet is, büntetlenül. Lépni kell, nem szabad tűrni, fel kell állni.

  • A gyerekeim lássák azt, hogy lehet csapatban funkcionálni, a nő nem kiszolgáló személyzet, hanem szerves része egy jól működő családdinamikának. nem szabad tűrni, fel kell állni.
  • A gyerekeim lássák azt, hogy lehet csapatban funkcionálni, a nő nem kiszolgáló személyzet, hanem szerves része egy jól működő családdinamikának. nem szabad tűrni, fel kell állni.
  • A gyerekeim lássák azt, hogy lehet csapatban funkcionálni, a nő nem kiszolgáló személyzet, hanem szerves része egy jól működő családdinamikának.

Nagyon belevaló, vagány anyukának tűnsz. A gyerekeid biztosan rajonganak érted….

Ára van annak, ha valakinek ilyen anyja van, mint én….

Én nem tűrök semmiféle megalkuvást, gyűlölöm a képmutatást, a színjátékot, de szeretnék hinni az emberekben. Ebből a személyiség típusból az következik, hogy sok csalódás és hullámvölgy kíséri végig az életet. Amikor megneszelem a hamisságot azonnal lépnem kell, csak valós értékek mentén tudok emberekhez kapcsolódni.

A gyerekeim sosem fogják tőlem megtanulni, milyen lehet egy klasszikus családban nevelkedni. De megtanulják, hogyan működjenek együtt a körülményekkel, hogyan folytassanak őszinte párbeszédet önmagukkal és másokkal. Miként lendüljenek túl, engedjék el, azt amit el kell engedni. Sokat nevetünk, és néha sírunk is, de nem rejtegetünk semmit.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát az anyasággal?

Nem hiszek a mártír anyaságban, nem fogom azzal abuzálni a gyerekeimet , hogy “feláldozom magam értük”….

Az az anya, aki “mindent felad” a gyerekeiért, tudattalanul is elvárja, hogy ezért őt folyamatosan dicséretekkel jutalmazzák. Ennek terhét tolja a gyerekeire öntudatlanul.

Itt most nyilván nem a nélkülöző, szegény anyákról van szó. Hanem arról, amikor azt képzeljük, hogy a jó anyaság feltétele, hogy közben elveszítjük önmagunkat. Ez egy nyomorúságos szolgasors. Az én jutalmam nem az áldozatból ered, hanem önmagában az, hogy azt az életet élem, amivel önazonos vagyok. Az anyaság nem egy kényszerű forma, amibe kötelező jelleggel a társadalmi és családi elvárások mentén bele kell préselődni.

Az anyaságot saját képünkre formálhatjuk, vágyaink, igényeink, körülményeink és képességeink mentén. Mások elvárása nem fontos. Az a fontos, hogy mindannyian szeretetben, a realitás talaján éljünk. Én azt gondolom, hogy “elég jó” anya vagyok. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, és ennyi elég.

Dalszövegeidben, videóklipjeidben gyakran előkerül a különböző nemzetiségű emberek közötti kapcsolat témája. Ebből gondolom, hogy fontos számodra a rasszizmus elleni küzdelem.

Családi okoknál fogva nem is tudnék más lenni, csak humanista…

Felmenőim mind háborús túlélők, menekültek. Ezért is szívügyem a népek közötti elfogadás fontosságának hirdetése, ezt képviselem az életben és a zenémben is. Nagy felfedezés volt számomra, amikor rájöttem a rasszizmus lényegére. A rasszizmus véleményem szerint az egyénből indul ki, alapja az emberi természet. Mindenki azt gondolja, én

“jobb vagyok, mint mások”.

Aztán csoportokba/rasszokba rendeződve gondoljuk magunkat jobbnak más csoportoknál. Ez csak az egó. Ezt lenne fontos meghaladni. A hamarosan megjelenő, Dina’s World című világzenei albumon eredeti nyelven énekelek spanyol, szefárd, héber, arab, örmény, kurd, görög, indiai dalokat. Azt szeretném ezzel üzenni, hogy ha egy lemezen ilyen jó barátságban, testvérségben megférnek ezek a különbözőségek, akkor az életünk más területein is lehetséges ez.

Új videó klipped, a WORLD IS NOT OK nem fest túl vidám képet az emberiség jelenlegi érzelmi állapotáról…

Bőrszíntől és faji hovatartozástól függetlenül a küzdelmeink mind egyformák…

Ezt hangsúlyozom a szövegben is: black or white aren’t holy ( fekete vagy fehér, egyik sem szent).

Nem hiszek a világmegváltás térítő formájában. Abban viszont nagyon is hiszek, hogy egy gondolatsor szöget üt a fejünkbe, és ettől megváltozik bennünk valami. Egy csónakban evezünk. Nem vághatjuk egymás alatt a fát többé. Szeretném megszólítani nő társaimat, egy olyan forradalomra invitálni, amely bennünk zajlik, egy belső folyamat.

Egy evolúció ez, melyben együtt felismerjük saját, belső erőnket. Én ebben akarok segíteni, életem példájával. Senki nem úgy készül kislány korában, hogy egyedülálló anya leszek… De azokkal a lapokkal amit leosztanak nekünk, játszhatunk jól.

Nincs időnk. Az életünk most történik.

céltudatos

Mátrai Anna

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük