Ez az, amit interneten észre sem veszünk ….

A Városi Kurírt interneten szerkesztjük, mi is a digitális világ részei vagyunk már – de ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelyik látott még nyomtatott újságot. Sőt, bevalljuk, ma sem átallunk papíron megjelent lapot olvasgatni.

Lesz még egyszer köztársaság

A Népszava nagy hagyományú, és a korábbi bizonytalankodások után újra egyre erőteljesebben szerkesztett hétvégi melléklete, a Szép Szó, karácsony előtt arra kérte fel rendszeres szerzőit, hogy a köztársasági eszme, az erős hazai köztársasági hagyomány, illetve a köztársaság újbóli eltiprása témája köré fűzzék gondolataikat. A vezető esszét a hajdani Népszabadság, majd a Vasárnapi Hírek vezető szerkesztő-publicistája, Nagy N. Péter írta. A cikk címe „Ruhátlanul”, ami Orbán korábbi kijelentésére utal, amellyel önleleplező módon, kegyetlen egyszerűséggel fogalmazott 2006 márciusában, amikor azt mondta, a köztársaság csak ruha a nemzet testén.

Ezzel szemben a valóság egészen mást mutat – figyelmeztet Nagy N. Péter a Szép Szóban:

„A köztársaság fontosságát most is jelzi, hogy az ellene indulók 2010-ben éppen a karácsonyt is kijátszották vele szemben, ahogy nagy párját, a húsvétot is. Az új alaptörvényt 2011. április 25-én, utalásként a feltámadásra, húsvéthétfőn hirdették ki. Szabályozási elveit az előző év december 20-án nyújtotta be az illetékes bizottság az Országgyűlésnek. Karácsonyra. 2011-ben pedig képviselők (immár csak volt LMP-sek, illetve nekik segítő szocialisták) láncolták magukat a parlamenti autóbejárókhoz december 23-án, hogy tiltakozzanak a Házon éppen átdarált sarkalatos törvények ellen. Itt is a köztársaság lebontása volt a tét.
Tudatosan használt a kormány a rituális dátumokat. Rászorult.”

Nagy N. Péter teljes cikke itt olvasható.

De ugyanebben a kiváló köztársasági mellékletben találja Bóta Gábor portréját Mohácsi Jánosról „Az elmaradt Kossuth-díj” címmel, Bihari Tamás írását a köztársaság 1989-es kikiáltásáról és Papp Sándor Zsigmond emlékezését a Ceausescu-rezsim 1989-es karácsonyi megdöntéséről, és N. Kósa Judit cikkét a hajdani Köztársaság tér különleges történetéről. Ebbe a csokorba illik Sebes György („Tessék választani!”) és Hegyi Iván („Köztársasági élet”) cikke, valamint Szüdi János („Készítsünk számvetést!”), Tamás Pál („Konzervatív civil társadalom Magyarországon”) és Lengyel László („Európai magyar köztársaság”) elemzései is.

A családról – de nem a kormánypropaganda szellemében

A köztársasági Szép Szóval egy időben jelent meg a Vasárnapi Hírek szellemét őrző Visszhang melléklet, amelyet a szerkesztők a család témájának szenteltek. F. Szabó Kata vezető elemzése mindjárt meg is adta az alaphangot, „Betesz a rabszolgatörvény a családoknak”  címmel. Az elemzésben a szerző részletesen ismerteti Tóth Olga szociológus szakértői véleményét is. Ebből idézünk:

A magyar társadalom valójában nem családbarát – a szociológus szerint ez nem csak a kormányzati intézkedésekben figyelhető meg, amelyek igazából diszkriminálják az alsóbb társadalmi rétegeket. Ha az állam ténylegesen minden gyerekre ugyanúgy figyelne, akkor a hátrányos helyzetű, szegény, roma gyerekek nevelését és életesélyeit is ugyanúgy támogatná, mint a felső-középosztálybelieket, és őket is értéknek tekintené. Jelenleg az oktatás és az egészségügy problémái őket érintik a leginkább, ezért a Magyarországon születő gyerekek egy jelentős része olyan helyzetbe születik, amelyből nincs kitörés.

„Nem látunk arra ma kormányzati törekvést, hogy ezekből a gyerekekből sikeres felnőttek legyenek. Nincs kitörés abból a kasztból, ahová az ember születik, és most tudatosan használom ezt a szót. Semmiképpen nem nevezném gyerekbarátnak azt a társadalmat, amely a születés pillanatában besorolja az embert valahová, ahonnan szinte lehetetlen feljebb jutni”

– mondja Tóth Olga, aki szerint, ha a politikát félretesszük, akkor is hasonló következtetésekre jutunk.

Elég csak arra gondolni, hogy milyen hátrányokat szenvednek a gyerekes anyák a munkahelyeken. De az is beszédes, hogy mi történik, amikor egy iskolai osztály felszáll egy járműre. Még a legkedvesebb arcú nagymamák is feszültek, idegesek lesznek attól, hogy a gyerekek úgy viselkednek, ahogy egyébként egy gyerekcsoportnak viselkednie kell – hangosak és elevenek.

„Az emberek nagy része frusztrált és fáradt, nem tudja elviselni a gyerekeket a sajátján kívül”

– teszi hozzá a szociológus. A teljes cikk itt olvasható.

„Legyetek boldogok, fiúk”

Ugyanebben a Visszhang mellékletben jelent meg – sok kitűnő, a témát más-más szempontokból közelítő írás mellett – Balassa Tamás kiváló portréja („Mint apa anyának„) egy meleg párról. Ez a két ember és szerető rokoni hátterük minden hazai gáncsoskodás ellenére tartósan, szeretetben együtt maradt, és képes családi együttélésre.

„Három hete voltak hetvenhét hónaposak. Egy piros szív került a közösségi oldalon megosztott posztjukhoz. Együtt örült velük a család, a baráti kör, a szomszédok, ahová olykor frissen sütött kenyérrel érkeznek. Az állam viszont megtagadja, sőt alkotmánysértéssel vádolja őket. Szerinte a család alapja a házasság, azé meg a férfi-nő kapcsolat. Péter és Dávid viszont ezzel nem tud szolgálni. De családnak tartják magukat, gyűrűt hordanak, házasságot terveznek és gyermekvállalást, ha oda tudják magukat szentelni ennek teljesen.”

A teljes cikk itt olvasható.