Ezek már nem árkok, ezek szakadékok!

Emlékszel? Régen beszélgettünk, együtt röhögtünk, miközben söröztünk, kockás abroszos vendéglőben gesztenyefák alatt. Együtt nőttünk fel, ismertük egymás szüleit, csóró prolik voltak, ránk nem értek, az utca nevelt minket, visszanézve jó volt.

Aztán elkanyarodtunk egymástól,

felnőttünk, te mentél jobbra, én balra, én tüntetésekre jártam, szamizdatot terjesztettem, hittem, hogy rendszert váltok, te nem értetted, neked jó volt a szocializmus is.

Eltelt 30 év és találkoztunk, te kimért lettél és templomba jársz, van egzisztenciád, gyermekeid, beléptél a Fideszbe, én még mindig rendszert váltok. Te vezető lettél, én munkanélküli, te pozitívumokat látsz, én negatívumokat, te a Fideszben és Orbánban hiszel, én még mindig a demokráciában. Te azt mondod, ott kell hagyni az Uniót, én maradni szeretnék, te hittanra járatod a gyermekeidet, én erkölcstanra, te migránst mondasz, én menekültet.

Nézel rám furcsán, nézek rád furcsán, te sorolod a 8 év eredményeit, én cáfollak, tükröt mutatok, látom összetörnéd. Már nem beszélgetünk, már nem röhögünk, ülünk a sör mellett, már nincs kockás abrosz, a gesztenyefákat is kivágták, hallgatunk.

Frissítve! Thomas Melia nem érti, hogy tűrhetik ezt a magyarok

Nem kell az adomány a megszűnt Magyar Nemzettől! – Rettegni jó, erre szavazott a magyarok többsége!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük