Farkas Franciska: nem minden cigány vagyok, hanem egy ember

Farkas Franciska cigány származású színésznő. A 35 éves művész. drámapedagógus, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán diplomázott szociális munkás szakon. 2013-ban megkapta élete első főszerepét a Viktória – A zürichi expressz című svájci filmben, amiért neki ítélték a legjobb színésznőnek járó díjat a Hungarian Film Festival of Los Angelesen, Hollywoodban. A színésznővel a Népszava készített interjút.

Mostanában drámapedagógusi és szociálismunkás-tanulmányait jobban kamatoztatja, mint színészi képességeit:

“Egy befogadóotthonban vagyok gyermekfelügyelő április óta, ez egy új krízisotthon az Árnyas úton. Igen megterhelő munka a folyamatos figyelem. Az első napon délután 4-kor jutott eszembe, hogy ma még nem ettem, nem ittam… Feladatunk, hogy ne sérüljenek még jobban a gyerekek, és a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk nekik, tanulunk és játszunk velük. A munka szépsége, hogy a személyiségeden, tudásodon és emberségeden múlik, mit adsz át a gyerekeknek, amit magukkal vihetnek az életbe. Nagyon nehéz az a része, amikor megismered a gyerekek háttértörténetét. Nem is gondolok bele, csak így bírom ki lelkileg.”

Nagyon szeret magyarul gondolkodni, játszani, a lénye része, ezek az ízek és szagok vannak benne:

“Innen kaptam minden kulturális értéket, a magyar színészek miatt lettem színész, de reményvesztett nekem ez az egész. Nem tanultuk meg, hogy hogyan kell kiállni magunkért, egymásért, hogyan kell összefogni. Igaz, hogy az online tér és az angolnyelv-tudás miatt a mai fiatalokban talán van már valami pozitív irányú változás, nyitottabbak, felvilágosultak, de a többség meg van félemlítve. Fárasztó ez a negatív hozzáállás, és hogy például a járvány kapcsán is a politikusok csak azzal foglalkoztak, hogy melyik oldal hogyan manipulálja a fertőzöttek vagy a halálos áldozatok számait.”

Beszélt arról is, hogy mit jelent ma Magyarországon cigánynak lenni:

“Unom, hogy állandóan a származásomról kell beszélnem, holott nem vagyok sem szociológus, sem antropológus. Nem vagyok hajlandó magamra venni azt a felelősséget, hogy ha például megbántanak, akkor csakis a legkulturáltabb módon reagálhatok vagy sehogy, mert ha netán kiakadok, akkor máris megkapom, hogy na, lám, ilyenek a cigányok… Holott csak ugyanúgy viselkedtem, ahogy te tennéd hasonló helyzetben.”

Hangsúlyozta, ő nem minden roma, hanem egy ember, Farkas Franciska:

“De ez nem mindenkinek egyértelmű. A romák nem úgy élnek a földön, mint az amőbák, nincs egy „biocigány-össztudat”. Én összeszedtem a bátorságomat, az erőmet, elindultam azon az úton, amit megálmodtam, el akartam érni a céljaimat és el is értem már jó néhányat. Ettől még, ha teszem azt, egy nem romát kirabol egy roma, aki egyébként nem azért rabol, mert roma, hanem azért, mert valamiért így döntött, nekem ahhoz semmi közöm, nem leszek tőle se több, se kevesebb.”

Szerinte a cigányok megítélésében óriási felelőssége van a médiának, a filmnek:

“Szeretnék olyan filmeket készíteni, ahol mindenféle élethelyzetben, mindenféle szerepben megjelennek a romák: ők játsszák a hősszerelmest, a pincért, a taxist, pozitív és negatív szerepeket is. Meg kéne szoknunk roma emberek látványát a tévében hírolvasóként, illetve a színpadon, a filmvásznon és minden egyéb, „átlagos” munkakörben. Színészként is azért harcolok, hogy én se csak roma lányt játszhassak. Volt egy idő, amikor vissza is dobtam ezeket a karakterszerepeket.”

Forrás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük