F*ck fake movie -film (?)

Az egyetlen, amiért érdemes volt beülnöm a moziba az Elk*rtukra, mert felfedeztem a filmelőzetesek közt egy csodát. Magyar film az is. Török Zoltán Vadlovak című alkotásának lenyűgöző képsorai röpke pár perc alatt olyan szellemi és érzelmei munícióval láttak el az elkövetkező két órára, hogy képes voltam kibírni a magyar filmgyártás talán legnagyobb pusztulatát, az Elk*rtukat.

Ócska sztereotípiák tárháza

Én mindenesetre rosszabb filmet Kálomistáék politikai krimijeként beharangozott propagandista szörnyszülöttjénél még nem láttam. Ócska, sztereotípiákból építkező a forgatókönyv, a szereplők meg olyanok, mint egy poros leporelló sablon figurái. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem akadt valamire való tehetséges hazai rendező, akit akár megkerestek volna ezzel a butaságoktól összemaszatolt tákolmánnyal, mert nyilván kapásból nemet mondott volna. Nem, nem azért, mert politikailag egyoldalú a mondandó, hanem azért, mert egy rosszul megírt, érdektelen történetből nem lehet jó filmet csinálni, következésképp propagandaként is nyögvenyelős, gagyi és hatástalan marad. Pedig akár lehetett volna jó film is az Elk*rtuk, hiszen adottak a történelmi tények, a 2006-os őszödi beszéd, a tv-székház ostroma, az október 23-i események, csakhogy az archív felvételekhez kreált sztoriból süt a manipulatív agymosás szándéka, azaz az, hogy igazságkeresés helyett, a kormányhoz közeli Kálomistáék azt akarták lenyomni a nézők torkán, hogy az ellenzék mai szereplői maguk a patás ördögök, és ahhoz, hogy ezt igazolják, a múltat citálták ürügyül. Már bocsánat, de ezt is rendesen elk*rták, mert ahol a filmen kívül magyarázza a producer, hogy ki kicsoda a filmben, és miért úgy van az úgy, az egyszerűen nevetséges. Sőt, egyenesen dilettáns. Mennyire tekinthető hitelesnek egy film, ha úgy formálnak meg benne élő és valós szereplőket, és mutatják be a személyiségüket, az érzelmeiket, hogy fingjuk sincs arról, milyenek, mint magánemberek, mit éreztek, mit gondoltak, mit tettek 2006-ban?

A torzítás legalja

Az, hogy “játékfilmnek” csúfolják a lejáratást, és hisztiznek, fenyegetőznek, mert amit csináltak, az nézhetetlen, elég beszédes. Nem 2006 feldolgozásához kerülünk közelebb, hanem a szellemi mocsárhoz, a kútfertőzések korához.

Hosszú percekig csak unatkoztam ( később is), de azzal biztattam magam, hogy biztos szándékosan lassan kezdődik a film, bár a krimikre jellemző sejtelmet kezdettől hiányoltam.

Először az gyakorolt rám némi hatást, amikor a füstös, zsúfolt irodákat mutatták, mert a 2000-es évekhez képest már tilos a dohányzás a munkahelyeken, és nincsenek telefüstölt stúdiók. Aztán méláztam azon is, hogy egy kezdő újságíró gyakornok és egy egyetemi óraadó – közvéleménykutató fiatal lány ma már biztosan nem tud megfizetni egy kellően tágas, panorámás albérletet a főváros szívében. Belátom, hogy ezek nem igazán tipikus emóciók egy “krimi” közben, de nem akartam csak annyit írni, hogy a kongó széksorokban is több volt az izgalom, mint az Elk*rtukban.

Tömegek nem tolongtak ugyanis a szombat délutáni vetítésen, de a kevés nézőből azért akadt, aki a végére elaludt, más meg már a közepénél felállt és elment. Nem baj, mert ez is csak bizonyosság volt arra, hogy mi nézők nem vagyunk egyformák. A filmben ilyen különbözőségek szóba sem jöhettek.

A tömeg a filmben leginkább biodíszletként funkcionál. Egy homogén masszaként, amit eltaposnak. Az alkotók figyelmét nyilván elkerülte az a tény, hogy ez már önmagában is hazugság. De erre kitérni sem igazán érdemes, mert a filmben egy fél perecnyi idő sem kellett ahhoz, hogy gyorsan egy kalap alá hozzák a szélsőséges, fasisztoid tüntetőket a néppel, és mindenki Gyurcsányék áldozata legyen. A jámbor, kisgyerekes, a forradalmi lázban égő fővárosban nyugodtan és békésen a kutyáját sétáltató testvért is leteperik és majdnem agyonverik a rendőrök, de csak azért történik mindez, mert ők is meg vannak vezetve a kormány által.

Mindenki megvezetett

Ilyenek vagyunk. Mindenki hülye, te is, én is. Akkor is. Jól lenéztek, benéztek minket. Még jó, hogy a kutya okos a filmben, mert a gazdáját is otthagyta, úgy menekült valahova. Neki ebben a filmben tutira nem lőtték ki a szemét, mert inkább a hűtlenséget választotta. A kutya alakítása kifogástalan. A többi szereplőnek azonban sem a forgatókönyv, sem a rendező nem ad kellő szabadságot a játékhoz. A főszereplő lány, Réka ( Bánovits Vivienne) szende, naiv, néhol bárgyú személyiségéről nehezen hihető, hogy marketingből tart előadásokat az egyetemen, közvéleménykutató cégnél dolgozik, de amíg nem fogja meg egy vérző fejű ember fejét a TV-székházban, addig sejtelme sincs a politikáról. Az a csoda, hogy szerelmének, a gyakornok újságírónak, Nándornak nem adják a szájába a mondatokat, hogy Réka is megértse: Gyurcsány a böszme miniszterelnök. Stop Gyurcsány!

De ezt nem teszik, mert akkor elmaradna a film végéről a csavar, azaz hogy a srác geci.

Aki eddig nem tudta, most már tudhatja: Ha valaki újságíró, tévés akar lenni e honban, akkor annak gecinek, árulónak kell lenni. Agyő álmok, Agyő Réka! Be kell állni a sorba, oszt jónapot.

Isten, haza, család – így együtt – nem igen mottósodik a filmben. A péppé vert kutyás tesónak van felesége, aki akárhányszor feltűnik, úgy szorítja magához a gyermekét, mintha attól félne, hogy a hétfejű sárkány azonnal kitépi a karjai közül.

Megmondom őszintén, hogy azokat a valós személyeket – Dobrev Klára, Hann Endre, Szilvásy György, stb. – akiket elmímelnek a színészek a filmben, nem tudtam maradéktalanul beazonosítani. Dobrevet is csak azért, mert annyira direktben rávágták a 15 évvel ezelőtti, Gyurcsányról készült archív felvételekre, és olyan sokszor nyilatkozott már a Dobrevet alakító színésznő, hogy elfogadtam, Kálomistáéknak van egy kitalált Dobrev Klárájuk. Komolytalan. Az Elk*rtuk szerintem az évtized legrosszabb filmje. Egy f*ck fake movie.

Kapcsolódó

Püff neki! Kálomista most vághatja át az Elk*rtukat, hogy belekerüljön Márki-Zay! – Amíg ez kitörpöli, Deutsch munkába állt…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük