Connect with us

Blogbazár

Fékek és ellensúlyok. A politika lelkiismerete. Ha van. De nincs!

Megosztás

Fékek és ellensúlyok. Rémlik? Na, ez az, amit már évekkel ezelőtt beletapostak fideszék, a mangalicaszerelő és a nemzeti egysejtű Kósa Lajos, 82 éves „fiatalvállalkozó” édes jó anyukája disznótelepeinek híg trágyájába!

kormany
Megosztás

Fékek és ellensúlyok. Rémlik? Na, ez az, amit már évekkel ezelőtt beletapostak fideszék, a mangalicaszerelő és a nemzeti egysejtű Kósa Lajos, 82 éves „fiatalvállalkozó” édes jó anyukája disznótelepeinek híg trágyájába!

Tudják, ez az a dolog, ami különben az emberben is – kivéve, ha fideszes – alapból működik.

Ne lopj, ne rabolj, ne hazudj! Ez a normális üzemmenet mindenkinél. Akinél mégsem, az bűnöző, szociopata, kormánytag, ilyesmi. Ne lopj, ne rabolj, ne hazudj! Nem tesszük, mert van tartásunk. Nem azért mert büntetés jár érte – azért is – hanem mert ez olyan emberi. Ezért!

Nem megyek át szomszédhoz, ütöm le, hozom el az autóját, házát, bármilyét, mert én vagyok az erősebb. Nem! Lehet ezt etikának, morálnak, tízparancsolatnak, vagy lelkiismeretnek is hívni. Ismerős? Ne lopj, ne rabolj, ne hazudj! Ezek azok a belső, kiirthatatlan fékek, és ellensúlyok, a ne lopj, ne rabolj, ne hazudj, ami a csürhét társadalommá nemesítik. Ami az állatból embert farag.

Fékek és ellensúlyok.

A politika lelkiismerete. A demokrácia fundamentuma. Ha van. De nincs! Érdekes cucc ez, mert ahova nem kell, ott mindenki ragaszkodik hozzá, hogy legyen. Ahova viszont kellenének ezek a fékek és ellensúlyok, nos, ott biztosan disznótrágyába tapossák.

Magunkra ismertünk? Itthon vagyunk, megérkeztünk! Ez a mi hazánk! A nemzeti egysejtűek, a mangalicaszerelők, hibbant törpék földje! A világ, ahol nincsenek fékek, de ellensúlyok sem. Ahol egyre nyíltabban vicsorog a fasizmus, ahol nem számít már semmi. Se isten, se ember, se törvény, se morál, se etika, se lelkiismeret, semmi!

Az erő számít, a hatalom, a nem létező kétharmad.

Uncsi már a pávatánc, uncsi demokratát színlelni, uncsi a látszatdemokrácia ütött-kopott máza is.
Uncsi! Ezért a Kedves Vezető elérkezettnek látja, hogy a fékek és ellensúlyok után a dolgozókat, és a parlament maradékát is eltapossa. Mikor máskor, ha nem most, a szeretet ünnepe előtt?

A kétharmad, a fasiszta őrület megvan hozzá. Nincs szükség munkavállalókra, csak rabszolgákra, parlamentre, csak szavazógépre. Nem lesz parlamentarizmus, a demokráciának már a látszata sem. Lesz helyette rabszolgatörvény, lesznek rabszolgák.

És ne higgye senki, hogy itt a vége.

Mert közel sem. Már cinkosan kacsit ránk a harmincas, ötvenes évek őrülete. A fekete autók, a koncepciós perek, a vérbíróság, a bokacsattogtató egyenruhák, a szétszakított megbélyegzett családok réme. És végig fogunk menni azon a barom úton, ahol végigmentek a huszadik században annyian, németek, magyarok.
Ha hagyjuk, meg is érdemeljük!

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük