Egy egészen kiváló írást olvastam a Hungarian Spectrum amúgy is kiváló írásai sorában. A cikk linkjét az alábbiakban megadom. Aki tud angolul, az feltétlenül olvassa el, aki nem tud, az feltétlenül olvastassa el, kérve egy angolul tudó ismerősének segítségét.

Az írás valóban kihagyhatatlan

Az én problémám nem a cikkhez kapcsolódik, hanem máshoz. Ahhoz, amivel a cikk – miután nem is volt feladata – értelemszerűen nem foglalkozik, amire az orbáni szolgahadnak, legfőként Varga Judit miniszternek, aki amúgy lassan a kártékonyság Polt Péter-i magaslatait ostromolja, eszébe sincs reflektálni, s ami az EU összes bölcsének agytekervényébe egyszerűen nem jut el.

- Hirdetés -

Az említett cikk hibátlanul leírja a mostani állapotokat,

miközben az EU azt ismételgeti, hogy meglátjuk, mire fut ki a felhatalmazási törvény, aztán majd elmondjuk, hogy mit is gondoljunk minderről. S miután előbb-utóbb egészen biztosan eljön az ideje annak, hogy Orbán diktátor – s ehhez nem kell jóstehetség – utasítsa a saját, maga által etetett és idomított parlamenti többségét hogy szüntessék meg a felhatalmazási törvényt, s csináljanak újra belőle, a diktátor szörnyetegből egy megszokott kelet-európai autokrata szörnyeteget, a magyar rend visszaáll, s az EU összes bölcse megnyugszik majd, na, hála Istennek, sóhajtanak föl az Örömóda kórusának szárnyaló intonációjával, s keblükre ölelik szeretett és familiárisan megszokott önkényurukat. Hiszen

Deine Zauber binden wieder,
Was die Mode streng geteilt,
Alle Menschen werden Brüder,
Wo dein sanfter Flügel weilt.

Csakhogy!

Ebben a happy endben kinek jut majd eszébe az a rombolás és pusztítás, amit a felhatalmazási törvény, nem tudni még, hány hetén és hónapján át Orbán véghezvitt és elkövetett, s ami mind visszafordíthatatlanná vált?

A célszalagot minden pártnak 2022-ben kell átszakítania, csakhogy míg a Fidesz a célszalagtól 5 m-re indul, kellemesen lejtős pályán, simogató hátszéllel, addig az ellenzék hegynek fölfelé, ötezer méterről, pártállamilag odahelyezett szélgépekkel szemben.

A pártpénzek visszanyesése az állami és EU-s pénzeket korlátlan, mondhatni Németh Szilárd-os étvággyal lenyelő Fidesz ellenében gyakorlatilag behozhatatlan hátrányt jelent.
Vagy milyen üzenet az a tőkések és vállalkozók számára, ami a Kartonpackkal történt, nagy ívben fittyet hányva a már a római jogot megelőzően is alapelvnek számító magántulajdon szentségének meggyalázásával? Hogyan is lehet ezután mondjuk szabadon hirdetni az ellenzéki fórumokon, s ezzel némi pénzhez juttatni a maradék keveset? Soha, mert legközelebb én következem!

Hogyan lehet meg nem történtté tenni

két évvel a választások előtt a megfélemlítésnek és az öncenzúrára kényszerítésnek azt a módját, amelyet a felhatalmazási törvénnyel sikerült elérniük a rémhírterjesztésre vonatkozó szabályok fenyegető átírásával, s amely gyakorlatilag ellehetetleníti a kormány amúgy elengedhetetlen ellenőrzését a koronavírus idején. Így aztán a hatalom a felhatalmazási törvény jóvoltából felhatalmazást kapott az összes adattal való szabad visszaélésre és garázdálkodásra.

Hogyan lehet meg nem történtté tenni

a legkülönfélébb módon megfélemlített, s – ellenzéki vagy független sajtó híján vagy szűkösségében – még a válaszadásban is ellehetetlenített ellenzéki önkormányzatok és polgármesterek kiszolgáltatott helyzetét? A példa ott lebeg mindannyiunk előtt, de csak a Fidesz emlékszik rá, ezért újra életet lehel belé:

anno inkább tönkretett egy várost, Esztergomot, csak azért, hogy megbosszulja az ellenzéki Tétényi Éva győzelmét.

Milyen következményei lesznek

annak, hogy az adatvédelem kiiktatásával az innovációs miniszter számára lehetővé vált bárki személyes adataihoz való szabad hozzáférés. S itt most teljesen mindegy, hogy az informatikai miniszter személyében egy délutáni teázgatásokra járó finom, konzervatív-liberális angol úriemberről van szó, avagy olyanról, mint a miénk, akinek még egy kukába sem engedném a szabad betekintést.

Hogyan lehet majd meg nem történtté tenni azt a bevált gyakorlatot

(amikor kellett, akkor a Jobbik ellenében, most a DK-val szemben), hogy a Számvevőszéket Orbán úgy használja fel privát politikai céljaira, mint a fél Balaton-partot Tiborcz István ahhoz, hogy saját lábon állhasson?

Továbbá milyen módon lehet meg nem történtté tenni

a felhatalmazási törvény szélárnyékában a hatalom kedvéért és akaratából szétvert, amúgy in statu nascendi, a középkor óta gyakorolt, s a működés alapfeltételéül szolgáló autonómiát véglegesen lenullázó, állami alapítványokba terelt egyetemek végzetét?
És milyen módon lehetne visszamenőlegesen kiradírozni azokat az elszabadított, gyilkos indulatokat, amelyekkel Orbán a saját vadjait kívánja etetni, szembemenve a legalapvetőbb rációval, tisztességgel, moralitással és humánummal: ilyen volt például a nemváltásra vonatkozó törvénytervezet, de ugyanilyen például a hatalom által etetett és megböfögtetett (helyesebben megokádtatott) kormánysajtóban, kormányközeli vagy kormánybarát fórumokon elhatalmasodó stílus és modor, amelynek kimeríthetetlen forrásául leginkább a Stürmer címet viselő egykori népszerű nemzetiszocialista hetilap, vagy a Völkischer Beobachter című, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hivatalos napilapja szolgál.

Mert nemcsak az ellenzék ellehetetlenítéséről,

s ellenzéki nézeteket valló személyek emberi mivoltát kétségbe vonó trágár üzenetek engedélyezéséről, mi több, legfelső szintű elvárásáról van szó, hanem arról is, hogy Orbán példát statuálva elvegye a mérsékelten gyáva és mérsékelten véresszájú kormánypárti politikustársainak a morgolódásra vagy szelíd dünnyögésre hajlamos kedvét is, elkerülendő a palotaforradalom rémét.

S ha az EU bölcseinek homlokterébe nem is jut el, azért mi ne feledjük:

Orbán hatalma csak és kizárólagosan a pretoriánus gárdán múlik, semmi egyében.

Miután az őszi választáson megtapasztalta, hogy milyen veszíteni, nem engedheti meg újra, hogy 2022-ben a már alkalmazott stiklikre és csalásokra legyen ismét rászorulva. Immár választási stikli és csalás az egész felhatalmazási törvény, an sich.
Zsdanov elvtárs óta tudjuk, hogy ha minél jobban sarokba szorítjuk az ellenséget, az annál veszélyesebb. Mert a diktatúrák nem nélkülözhetik az ellenséget, s a diktátorok képtelenek leállni.

Azaz focinyelven szólva:

ha Orbán egy olyan csapatban játszik, amely a lefújás előtt másfél perccel 10:0-ra vezet az ellenféllel szemben, akkor Orbán vezetésével és példaadásával a maradék kilencven másodpercben inkább szétrúgják az ellenfél lábát, hasát, mellét és fejét, csak azért, hogy a végeredmény 11:0 legyen.

Forrás

1 hozzászólás

  1. Azert ezt a jourova asszonyt jol bezarnam mondjuk Gyongyospatara, vagy eppen egy letfontossagu korhazi kezelesre szorulo szemelykent valamelyik budapesti korhazba, aztan megneznem, hogy meg mindig az-e a velemenye, hogy orban nem csinal tulkapasokat. Nem jourova asszony 70+ szuleit teszi el lab alol a kormanyzat egy tollvonassal, nem az o ferjenek az evek alatt felepitett jolmeno vallalkozasanak az elere kuld katonakat, INTEZKEDESI JOGKORREL, szoval az Europai Unio burokratikus, szinten megelhetesi politikusokbol allo gittegylete siman megerett a szethullasra. Nyugodjanak meg, errol a szethullasrol orban mar intezkedett es fog is….

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét