Gábor György filozófus ismét a tőle megszokott alapossággal fogalmazza meg azt, amit nagyon sokan gondolunk ebben az országban. Igen, Jézus az, akinek Ő lefesti és nem az, akinek a mostanság uralkodók láttatni szeretnék itt Magyarországon, még akkor sem, ha egyes egyházak melléjük álltak, és vadul szolgálják a pénzt.
Jézus és a szegények, a szegénység
Ha semmi egyebet, annyit a kereszténységet folyton fel-felcsukló nagy magyar hatalmasoknak, s a milliárdokkal szeretve dédelgetett keresztény egyházaknak illene tudniuk, hogy Jézus mozgalma túlnyomó többségében nincstelen, vagyontalan, otthontalan vagy otthonukat elhagyó, társadalmon kívülinek számító vándor karizmatikusokból állt. A jézusi tanításban központi helyet kaptak a szegények és nincstelenek, s az
Újtestamentum szerint Jézus arra biztatott,
hogy a gazdag ossza meg vagyonát a szegények között. Ám a Fidesz-KDNP ócska hipokritáival és a hatalomtól kapott milliárdjai miatt némasági fogadalmat tett egyházi vezetőkkel ellentétben én sehol sem olvastam, hogy a Mester azt tartotta volna helyesnek, ha a nincstelenek maradék motyóját az áldott római hatóság elégeti.
Mindent, ami még az övék maradhatott, ami még maradék személyiségük nyomait őrizte, s amitől még embernek érezhették magukat. S ha lett volna Jézus idejében fénykép, akkor még gyermekeik, szeretteik fotóit is. Hogy írmagjuk se maradjon. Hogy ne embernek, hanem féregnek lássa őket a környezetük. Teljesen elégő áldozatnak.
Jézus beszédeiben nem leltem semmi ehhez foghatóra. Ellenben az Efezusiaknak írott levélben (4,28) az alábbiakat olvasom:
“Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is.”
(Forrás: Gábor György közösségi oldala )