A Fidesz morzsákat dob a rászorulóknak, így nem azonnal halnak éhen, csak lassacskán

Bódis Kriszta író, filmes aktivista beszélt a szegénységről, a kirekesztettségről, a megbélyegzésről, azaz a Fidesz-morzsákról. Munkásságát egyebek között három Tolerancia-díjjal, Raoul Wallenberg-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.

A Fidesz – morzsa

A hvg.hu-nak adott interjújából kiderül, hogy a Van Helyed Alapítvány létrehozójának szociális érzékenysége családi örökség:

Otthon azt tanították, hogy lehet gyűlölet nélkül élni. Persze rá kellett jönnöm, hogyan fékezzem meg az ösztönösen feltörő ellenséges indulatot, és miként győzzem le a miatta támadt bűntudatot

Az író nemrég sok alkotótársával együtt tiltakozott a „sugar daddy”-ket és „sugar baby”-ket, azaz vagyonos idősebb férfiakat és fiatal lányokat közvetítő weboldal ellen:

Ritkán gondolom, hogy a médiában, a közösségi oldalakon zajló viták gyorsan megváltoztatják a közvélekedést például a szexuális zaklatásról. Bár a valódi cselekvésben hiszek, de vannak pillanatok, amikor kénytelen az ember megszólalni, tiltakozni, olykor provokálni a majdani progresszívebb gondolkodásmód érdekében.

A szegénységgel már gyermekkorában találkozott:

Nálunk sokan nyaraltak, pedig szegények voltunk. Emlékszem a kivágott orrú cipőkre, az örökölt ruhákra, arra, hogy vajas kenyeret ettünk, vagy párizsisat. De annyira harmonikus volt a légkör, hogy ez nem tűnt föl, csak amikor máshol láttam az óriási rántott húst. Nem mondom, hogy nem kezdtem irigykedni, de felismertem, mi dolgozik bennem. Enélkül csak utálni tudtam volna a gazdagokat.

A film, mint eszköz

Régen azt remélte, lehet a filmet eszközként használni társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére, hogy jó hatása lesz, ha a felvételt megmutatja azoknak, akikről szól, és a kívülállóknak is, akik ettől kevésbé elutasítóak a nyomorban élőkkel szemben:

De rájöttem, hogy ez nem működik. Az alkotópozíciók megszerzése viszont – így a kamera birtoklása is – alapja az esélyegyenlőségnek és a társadalmi párbeszédnek. A résztvevők minden programomban megkapják erre a lehetőséget.

A filmezés révén talált rá Ózdra, ahol a segítő tevékenysége kiteljesedett:

A szegénységgel, az etnikai megbélyegzettséggel, kirekesztettséggel bizonyos ponton összefüggő deviáns életformák érdekeltek mindig. Ózd ehhez erős ingert adott.” /…../ ” De fázó, mezítlábas gyerekek éheztek mellettem. Gyorsan kaját, ruhát kellett szerezni. Amikor már a családi kasszához is hozzányúltam, felfogtam, hogy a halmozott problémákat egyedül nem tudom kezelni. Közösségszervezésbe kezdtem a Hétes-telepen.

A hatalmaskodó hatalom

A hatalom azonban „kitúrta” őket a telepről, a programot úgymond „államosították”, pedig komoly eredményeket értek el:

Az a céljuk, hogy az országba felzárkóztatásra beáramló pénzeket jórészt állami intézményekbe csorgassák, ahol olyan érdekkörökre lehet költeni, amelyek megerősítik a hatalmi szisztémát. Hogy ne legyen botrány és lázongás, odadobnak morzsákat a rászorulóknak, így nem azonnal halnak éhen, csak lassacskán.

Az alapítványuk jelenleg hetven roma fiatalt segít minőségi oktatáshoz jutni. Reméli, hogy mindez országos minta is lehet:

A nyomor újratermelését kell megszakítani. Személyre szabottan fejlesztjük a „gyerekeinket”, lehetőséget adunk, hogy továbbtanulhassanak, kinyíljon előttük a világ. Így nem lesz kérdés, hogy közmunkásnak menjenek-e, vagy majd el tudják tartani a családjukat. Ha kicsiben is, de modellt adunk, amely kedvező társadalmi változások esetén országos minta lehet.

Farkas Flórián, a cigány Kubatov

A Fidesz utálja a szegényeket