Fidesz, Világ, Stádium -Széchenyi után szabadon

Hitel, Világ, Stádium. Ez volt Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar trilógiája, amelyben leírta a Reformkorban, az 1830-as években, hogyan lehetne felvirágoztatni Hazánkat. A Hitel fő gondolata, hogy a gazdasági fejlődés egyik fő mozgatórugója a hitel felvétele, a virágzó pénzügyi kapcsolatok kialakítása, amely megteremti a gazdaság fejlesztésének anyagi forrását.

Mostanra a legkisebb magyarnak ezt is sikerült visszájára fordítani.

A hitel a nép megnyomorításának, kirablásának eszköze lett Magyarországon. Elmesélek most két módot, hogy használja a Fidesz a hitelt a totális gazdasági hatalom megszerzésére, a látszat tulajdonosok gazdagítására. Úgy, hogy közben a pókháló közepén ott ül a dagadt potrohú Keresztes Viktor és szövögeti a szálakat.

Van például egy önkormányzati, vagy állami tulajdonú gyár, strandfürdő, divatcég stb.

Ha Orbán valakit bevesz a brancsba és megkívánnak egy finom falatot, akkor a strandfürdő felvesz mondjuk egy állami banktól hitelt fejlesztésre. Amit sajnos nem tud törleszteni úgy, hogy nyereséges legyen, mert nem jön minden nap harmincezer fürdőző hozzájuk.

Nincs mit tenni, meg kell szabadulnia a Fideszes önkormányzatnak a veszteséges cégtől, hogy óvják a nép vagyonát.

Kiírják a közbeszerzést, amire jelentkezik a Keresztespók által kijelölt, az előző héten alakult, tehát nagy fürdőüzemeltetési tapasztalattal bíró kft. Akinek viszont az állami bank igen kedvező feltételekkel ad hitelt. Ő meg is nyeri a pályázatot, megkötik az adásvétel, a vételárat a hitelből törleszti. Hogy hogy nem, két hónap múlva a magyar állam a nemzet üdvére, a haza felvirágoztatására, a turizmus fejlesztésére pályázatot ír ki. A mi szépreményű cégünk pályázik is, és elnyer pár száz millió vagy néhány milliárd forint vissza nem térítendő támogatást. Ezt megkapja a cég, kifizeti a korábbi hitelt belőle és üzemelteti a fürdőt tovább.

Volt hitel, nincs hitel.

A népnek volt közvagyonba tartozó fürdője, de már nincs közvagyonba tartozó fürdője, mert az a Keresztespók és ivadékainak tulajdonába került.

Másik lehetőség, hogy példa: letelepedési kötvényekből vagy más simlis ügyletből van rengeteg készpénzed, de…

nem teheted bankba, mert akkor nyoma lesz sok száz milliónak vagy éppen milliárdnak. Jön a sok hülye libsibolsi és még megkérdezik, hogy honnan vót? Hát akkor nincs más dógod, mint új asszonkát keresni. De lehetőleg ollant, akinek apja jó pízes vőgyereket szeretne magának a kis fatornyos falujába.

Hozományként vesző hát nekik jó zsíros szántót vagy másfél milliárd forinté az újdombóvári búcsúban. De mivel a Keresztespók is áldását adta az egészséges vidéki lyánnyal való elhálásodra, ad neked az állami bank az egészre hitelt, csak  árendát/zálogot/ kell bejegyeztetni a zsíros magyar fődecskére. Ebből a sok körmöci aranybú kipengeted a vételárat és tiéd a főd, meg apósé. Arra ügyelsz persze, hogy a havi törlesztő összegét fedezze az adószedő perzekutorok által is igazolt jövedelmed, de ezt a bankkal szépen megszámútátok már előre.

A korábban tolvajút pízbő fizeted a havi mutuumot /kölcsönt/ a bankároknak, akik ettű boldogok és igen kedves sógornak tartanak emiatt. A miniszteri, felügyelő biztottsági, havonta járandóságként kapott aranyakat pedig szépen elszórhatod húszmilliós órákra az Úrasszonynak, meg a Maldív-szigeteken. Mi meg nyaralunk a Margit-szigeteken, hogy elő tudjuk nektek teremteni a sok lopni való zsákocska aranykát. Így mosogatod szép tisztácskára a lopott aranyforintokat!

Hát ez lett Széchenyi álmából, mikor azt a Fidesz álmodta tovább!

(A szerző, gyakorló ügyvéd)

 Széchenyi

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük