“Fischer Iván beintett”

Álmomban egy nagy színházban voltam, talán az Operaházban, de lehet, hogy a Nemzeti Színházban. Március 15-i ünnepség volt.

Egyszerre voltam a helyszínen és láttam otthon a nappaliban a TV képernyőjén, hogy már minden készen áll a kezdésre. Ott voltak az állami vezetők sorban.

A Budapesti Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényelte

A helyszínen már mindenki azt suttogta oda a társának, hogy figyelj, mert nem a magyar himnusszal fognak kezdeni, hanem az Európai Unió himnuszával.

A karmester mélyen meghajolt, majd a zenekarához fordult, beintett. Ebben a pillanatban, egyetlen taktus elhangzása után a TV-ben megszakadt az élő közvetítés és felvételről sugároztak valami egészen mást…

Erről jutott eszembe Hofi Géza felejthetetlen előadásának a “Hús-mentesárunak” a befejezése.

“Ami nekünk hasznos, azt át kell vennünk (mármint a kapitalizmustól, a szerk.). Csak arra kell közben vigyáznunk, hogy a szocializmusnak a lényege, az egy fikarcnyit ne változzon, tudod. Kitűnő példa van erre.

Képzeld el, Ivan Ivanovicsot kiküldték Amerikába, karmesterképző-iskolába. Ivan kitűnően elvégezte. Két hét alatt. Utána adott a Bolsoj Tyeáterben koncertet. Nu, vot tak harasó koncert. Ez a tyeáternek a tyeátere.

A dobogón Ivan fönn áll. Szóval: a lényeg, az ne változzon! A lényeg.

Azt mondja Ivan: Ladies and gentlemans, music please full dabladabla…

One, Two; One, Two, Three!”

És az előadás végén felhangzik az internacionalé első két taktusa…

sirály

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük