Legyen formabontó, szakítson a hagyományokkal és szilveszter éjfélkor ne tegyen fogadalmat! Ha megkíméli magát a kudarc okozta újabb csalódástól, előre garantálhatja magának a boldogabb új esztendőt.
[mnky_ads id=”4668″][mnky_ads id=”4670″]
Kezdje jól az új évet, kerülje a könnyelmű és felesleges ígérgetést! Hagyja meg másoknak az újévi fogadkozásokat, és élvezze gondtalanul az óévbúcsúztatót! Tudott tény, hogy az újévi fogadalmakat nem tartjuk be.

Az felmérések egybehangzóan kimutatták, hogy tízből legfeljebb ketten valósítják meg azt, amit szilveszter éjjelén elterveznek.

Lássuk be, vajmi kevés az esélye annak, hogy pont abba a húsz százalékba tartozunk, amelyik hű lesz a magának tett ígéretéhez. Akkor meg mi értelme lenne annak, hogy tudatosan bevállaljunk egy nagyjából előre sejthető kudarcot?!

És beindul a „fogadalom-ipar”

Míg a Valentin-nap kapcsán kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a virágárúsok és az édességgyártók honosították meg nálunk az ajándékozást szinte kikövetelő alkalmat, az újévi fogadalmak terén még viszonylag újszerű a felismerés. Valószínű, hogy a szilveszteri ígérgetések divatját nem az erre „szakosodó” szolgáltatók terjesztették el, de az biztos, hogy sokan élnek az alkalommal és marketing-eszközt fabrikálnak a fogadalmakból.
[mnky_ads id=”4674″][mnky_ads id=”4666″]
Szilveszter éjjelén akarva-akaratlan, azt mantrázzuk magunkban, hogy jövőre minden másképp’ lesz, mindent másképp’ csinálunk. Na jó, ha nem is mindent, de néhány dolgot. Lefogyunk, leszokunk, lejárunk, megváltozunk, átalakítjuk, átalakulunk. És láss csodát, hirtelen (vagy legalábbis néhány napon belül) meglátjuk a hirdetést.

Ott vibrál a felhívás a szemünk előtt, amely segít lefogyni, leszokni, lejárni, megváltozni, átalakítani és átalakulni.

Nincs is ezzel semmi baj. Egészen addig nincs, amíg nem hisszük azt, hogy „ez egy jel”, amely csakis azt hivatott megmutatni, hogy igen, valóban eljött az ideje az éppen aktuális fogadalmunk megvalósításának! Ez ugyanis nem más, mint egy sajátos optikai csalódás, ami jelen esetben csak tovább erősíthet minket az elhatározásunkban, de a megvalósítást aligha garantálja.

Én megpróbáltam, de…

Talán meglepő, de az eleve kudarcra ítélt fogadalmakat viszonylag könnyű tetten érni, beazonosítani. Ezek a klasszikus túlvállalások. És ez az, amiben igazán jók vagyunk. Könnyedén „bemondjuk” szilveszter éjjelén, hogy lefogyunk harminc kilót, hetente háromszor lemegyünk az edzőterembe, éjfél előtt nyugovóra térünk, miközben lelkünk legmélyén pontosan tudjuk, hogy az ígéretünk addig tart, míg a pezsgős dugó durranása.

Jóllehet, mi magunk is érezzük, hogy „túlvállaltuk magunkat”, mégis neki keseredünk, ha január végén – amikor még emlékszünk a fogadalmunkra, de már egyértelművé válik, hogy nem tudjuk megvalósítani – szembesülünk az „előre borítékolt” kudarccal.

És ekkor aktiválódik az az állapot, amit a pszichológusok „tanult tehetetlenségnek” neveznek.

A szilveszteri irreális fogadalommal sokan tudattalanul is újabb üzemanyaggal látják el azt az önmagukkal szembeni hiedelmüket, hogy „nekik nem sikerül semmi, kár is belevágni bármibe”. E felfogás mentén az újévi vállalás lesz az alapja az önbeteljesítő jóslatoknak.

Ugyan könnyedén vesszük és viccelődve beszélünk az újévi fogadalmakról és azok sorozatos kudarcba fúlásáról, ám valójában hosszú távon negatív, személyiségromboló, önértékelési problémáknak „megágyazó” hatásokkal is számolnunk kell.

A körülmények bűne

Az újévi fogadalmak meghiúsulása a pozitív gondolkodás mindenhatóságának kudarcát bizonyítja. A manapság oly’ divatos szemlélet azon a kijelentésen alapul, hogy „mindent elérhetsz, csak akarnod kell”. Ezt és ennek ragozott formáit puffogtatják előadásaikon a már-már igazi showman-né avanzsált motivációs trénerek.

Csábítóan hangzik: „én vagyok az alfa és az ómega, minden rajtam múlik”. Ha pedig valami mégsem úgy alakul, ahogy azt elterveztük, és valóban nagyon akartuk, akkor az nem más, mint egy vis maior (előre nem látható körülmény, véletlen). A pozitív gondolkodás és a pozitív pszichológia kritikusai a legnagyobb veszélyt pont abban látják, hogy a személy túlértékeli saját „mindenhatóságát” és hajlamos figyelmen kívül hagyni a külső körülmények bizonytalanságát.

Könnyedén visszájára sülhet el valamennyi, pozitív szemléleten nyugvó cselekedetünk, elhatározásunk, így a fogadalmaink is. Az amúgy is bizonytalan, jellemzően negatív önértékeléssel jellemezhető újévi fogadkozók hamar belátják: ez sem sikerült. Az ilyen, eleve kudarcra ítélt vállalások pedig ahelyett, hogy növelnék az illető önbizalmát, éppen, hogy tovább szaporítják a javításra, változtatásra szoruló hibák listáját.

Mindezek alapján érthető, hogy a könnyelműen tett szilveszteri fogadalmak miért vannak eleve kudarcra ítélve. De ne legyünk igazságtalanok! Egyrészt, mert mégiscsak ott van a vállalásoknak az a húsz százaléka, amely így vagy úgy, de megvalósult, másrészt, mert a vállalásoknak mégiscsak van egy optimista olvasata is, hiszen van abban valami lélekmelegítő, hogy kitűzünk magunk elé egy célt.

Hasonló:

Ilyen még nem volt!!!! Elmarad a szilveszteri hatoslottó sorsolás

[mnky_ads id=”4668″][mnky_ads id=”4670″]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét