Frakcióvezető-helyettest és kislányát gázolták el Budapesten! 0 2

baleset

Őrsi Gergely elmondása szerint a baleset pont annak a zebrának a közelében  történt, ahol a frakció nemrégiben a rossz látási viszonyok és a zebra állapota miatt figyelmeztető zászlókat helyezett ki, hogy segítsék a lakókat a biztonságos átkelésben.

Megszólalt a balesetben láthatóan fejsérüléseket szenvedett Kovács Márton is (Párbeszéd), aki szerint az őket elütő autós valószínűleg sem a táblákat, sem a zebrát nem látta. A képviselők szerint tarthatatlan, hogy a BKK nem végzi el a zebrák újrafestését, és követelik, hogy a kerület tegyen lépéseket az ügyben

“Csütörtökön elütötték frakcióvezető-helyettesünket és kislányát egy zebrán a Hűvösvölgyi úton. Alig egy hónappal azután, hogy próbáltuk felhívni a figyelmet a kerület gyalogátkelőinek katasztrofális állapotára a Hűvösvölgyi úton… Folytatjuk az átkelést segítő zászlók kihelyezését, és kezdeményezni fogjuk a kereszteződésben a jelzőlámpa kialakítását is.”

– olvasható a baloldali önkormányzati képviselőket tömörítő Szövetség a II. kerületért által közölt videó kísérőszövegében.

Katasztrofális zebrahelyzet

Csütörtökön elütötték frakcióvezető-helyettesünket és kislányát egy zebrán a Hűvösvölgyi úton. Alig egy hónappal azután, hogy próbáltuk felhívni a figyelmet a kerület gyalogátkelőinek katasztrofális állapotára a Hűvösvölgyi úton… Folytatjuk az átkelést segítő zászlók kihelyezését, és kezdeményezni fogjuk a kereszteződésben a jelzőlámpa kialakítását is.

Közzétette: Szövetség a II. kerületért – Kerületünk az otthonunk – 2019. február 15., péntek

Előző cikkKövetkező cikk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × 2 =

Palócz Éva: Aki igazodik, az kapja az állami megrendeléseket, érdemeitől függetlenül 0 50

palocz-eva

A magyar gazdaság szétszakadt: alacsony termelékenységű kisvállalkozásokra és külföldi tulajdonban lévő nagy cégekre. Vagyis hiányzik az a stabil középvállalati szektor, amely a fejlett gazdaságokban a GDP-növekedés és a fejlődés gerincét adja. Palócz Évával, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatójával a 168 óra készített interjút.

A piac rendje

A vezérigazgató hangsúlyozta, Magyarországon vannak az alacsony termelékenységű, alacsony béreket fizetni tudó kicsik, a skála másik végén pedig a külföldi tulajdonban lévő cégek. Az átlagos termelékenységű, de azért az egyedi igényeket kiszolgálni képes, a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni tudó hazai termelő és szolgáltató vállalatok rétege azonban praktikusan hiányzik:

“A rendszerváltozás idején szétszedték és eladták ezeket a vállalatokat is. Azok közül, amelyek meg tudtak maradni, sokan nem voltak képesek tőkéhez jutni, vagyis a középvállalati szektort az ezredfordulóra már eleve megtizedelték. Abból a 3350 cégből, amelyet vizsgáltunk, a legtöbb szerves visszafejlődés útján tűnt el, nem tudott feljebb lépni, hanem egyre kisebb és kisebb lett, aztán megszűnt. A piac rendje az lett volna, hogy két közepes cégből egyesüléssel legyen egy nagyobb, működőképesebb, tőkeerősebb vállalkozás, de nem ez történt, sőt még az életképeseket is szétdarabolták”

Ki és mit dob utánunk 650 milliárdért? – közbeszerzés nélkül, titkosan, ahogy a csillag megy….

Aki igazodik, az kapja az állami megrendeléseket

Szerinte főleg a menedzsmenttel van probléma. A legfrissebb példa erre a Szarvasi Vasfémipari Kft., amely tavaly nyár óta kétszáz munkavállalót küldött el, és leállította a fejlesztéseit. A menedzsment nem jól mérte fel a piaci viszonyokat:

“Sok közepes vállalatot meg lehetett volna menteni, ha a tulajdonosok hajlandók lettek volna külsősöket beengedni a vállalkozásba. Nem tették, arra vártak, hogy majd a gyerekeik, unokáik átveszik a céget, ők azonban már rég külföldön élnek, vagy éppen nem fémmegmunkálók akarnak lenni, hanem szociológusok, bankárok. A generációváltási nehézségeket nem akarják idegenek segítségével megoldani, pedig az sok cég túlélését jelentené. Végül az utóbbi időkben felerősödött a motiválatlanság érzése ebben a vállalati körben is, hiszen azt látják, hogy a siker kulcsa nem az egyéni teljesítmény, hanem a kormányzathoz való lojalitás. Aki igazodik, az kapja az állami megrendeléseket, érdemeitől függetlenül. A gazdaság vidéken zajlik, ahol még a nagyvárosoknál is erősebb az átpolitizáltság. Ott a kisebb lépték miatt nagyon látszik, hogy helyi szinten nem az a legmegbecsültebb ember, aki a leginkább motivált, a legjobban igyekszik, a legjobban termel.”

Nem az kapja a pénzt, aki megérdemli

Kitért arra, hogy a gazdaságfejlesztési operatív program 2400 milliárd forintjának túlnyomó része állami programokra irányul, amelyek csak közvetve hatnak a vállalatok versenyképességére, például a foglalkoztathatóság javítása, a munkaerő képzése, az infokommunikáció fejlesztése által:

“Ezek persze fontos dolgok, és elvileg hasznosabbak is lehetnek, mint a konkrét vállalati támogatások, mert az egész gazdaságra kiterjednek, vagyis versenysemlegesek, de hogy mennyire hatnak, az csak később derül ki. A programokról egyelőre nem készültek hatástanulmányok.”/…. / “Vagyis inkább torz fejlődés lesz, mert nem az kapja a pénzt és nem az fog a legjobban fejlődni, aki a leginkább megérdemli és a legjobban hozzá tud tenni a magyar gazdasághoz.”

Közbeszerzések: a pénz kétharmada kormányközeli cégeké

Néhány százalékra kapnak hitelt….

Meggyőződése, a változás nem igazán pénz kérdése, hanem hozzáállásé. Ma már nincs pénzhiány, olcsó hitel áll a cégek rendelkezésére. Egy évtizeddel ezelőtt 12–15 százalékos kamattal is alig jutottak a vállalatok kölcsönhöz, most néhány százalékon már kapnak pénzt. A menedzsmentet kellene megsegíteni, hogy jól tudjon eligazodni a piacon:

“A nagyobb középvállalatok és a nagyvállalatok piaci előnyét nem kell nagyon bizonygatni. Mindenki látja, hogy a piac egyre inkább abba az irányba megy el, hogy nagyvállalatok uralják, sőt néhány ágazatban egy-egy nagy cég uralja a világ nagy részét, mint a Google, a Facebook vagy az Amazon. Ilyen pozíciókat a magyar vállalatok természetesen nem tudnak megcélozni, de fontos lenne, hogy legyen a mainál több hazai közepes és nagyvállalat, amelynek erős és stabil piaci pozíciói vannak, és mint ilyen, jobb árakat is tud elérni.”

A támogatások száz százaléka már régen le van kötve

Félreértésnek tartja, hogy már elfogytak az EU-s pénzek. Az igaz, hogy előlegben kiosztották a támogatások nagy részét, de még nem költötték el:

“Annak idején, amikor Lázár János bejelentette, hogy 2018–2019-re elköltik az összes közösségi támogatást, rögtön lehetett tudni, hogy nem megy az annyira gyorsan. A támogatások száz százaléka már régen le van kötve, a gazdaság felvevőképessége azonban nem teszi lehetővé az óriási EU-pénzek néhány év alatti elköltését, mivel ez kapacitáskorlátokba ütközik. Szerintünk az uniós támogatásoknak még az idén is jelentős gazdaságösztönző hatásuk lesz.”

2022. december 31.

Kiemelte, hogy a mostani tervezési ciklus legutolsó napja, amíg pénzhez lehet jutni, 2022. december 31. Addig még lesznek – bár csökkenő mértékben – EU-s támogatások, 2022-ben, a hajrában a hatásuk akár nőhet is a gazdaságban:

“A belső tényezők hajtóereje azonban jelenleg nem több 2-3 százaléknál. Ez többek között az üzleti hangulat kérdése is. Ha a vállalkozók úgy ítélik meg, hogy az intézményi környezet támogató jellegű, a szomszéd vállalat is fejleszt és egyről kettőre jut, akkor nő a gazdaság belső növekedési képessége. Ez fordítva is igaz: a rossz üzleti közhangulat kedvezőtlen a beruházások számára. “

2-3 ezer milliárd forint tűnt el a közbeszerzések miatt Orbán kormányzása alatt

Lemondott a fuvarozói érdekképviselet vezetője 0 27

Csütörtökön lemondott a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) elnöke, döntését a szervezet elfogadta.

Versenyképesség 2.0 – Csekély eredményesség

Szabó György az MKFE keddi közleménye szerint azzal indokolta a lemondását, hogy csekély eredményeket értek el a kormányzati egyeztetéseken a Versenyképesség 2.0 csomagról. A versenyképességi és piacvédelmi javaslatot a szervezet novemberben adta át Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek.

A leköszönt elnök – mint írták – arra hivatkozott, hogy nem tudja felelősséggel folytatni a megválasztásakor megígért szakmai munkát. Szabó György a Versenyképesség 2.0 végrehajtásán túl gyorsabb és hatékonyabb jogalkotási munkát sürgetett.

A fuvarozói ágazat kapacitásainak csaknem felét képviselő MKFE a közleményben kifejtette, hogy az ágazat és a nemzetgazdaság számára is kedvező megoldások egyelőre nem körvonalazódnak. A 3 ezer tagvállalkozás számára hamarosan új cselekvési terv készül a szakmai érdekek még hatékonyabb képviselete érdekében – írták.

(Forrás: MTI)

A német megszállás és mai „magyarázatai” 0 45

megszallasi emlekmu

Napjaink kurrens magyarázatai: lényegében mindenért a németek felelősek, illetve a megszállást a szövetségesek „provokálták ki”, nem törődve a magyar zsidósággal (sem). Van olyan magyarázat, emlékezés is, amelyet manapság az MTI nem tesz közzé.

A gyalázatos Szabadság téri „emlékmű”

Az első magyarázatot hirdeti a gyalázatos Szabadság téri „emlékmű”: a német birodalmi sas meggyakta a mélyen keresztény, ám magatehetetlen Gábrielt, és gyakorlatilag mindenért ez a sas felelős.

Annyi igazság van ebben a „magyarázatban”, hogy a nemzeti kataklizmához – a zsidók, valamint az elhurcolt cigányok, melegek és kommunisták, ellenállók vagy annak bélyegzettek tragédiájához – kellett a német megszállás. Ám az csupán szükséges, de nem elégséges föltétele volt mindannak, ami történt.

Az előzmények már megvoltak, de az ipari méretű népirtás a megszállás után következett. Annyi egészen biztos, hogy az nem következhetett volna be a magyar állam és némely polgárai megdöbbentő tevékenysége nélkül.

Az USA és a szövetségesek a hunyók

A második, nem teljesen új „magyarázat” éppen ma jelent meg, itt olvasható.

E szerint a szövetségesek mintegy méltatlanul kelepcébe csalták Horthyt, Kállayt, s nem törődve a következményekkel, a rengeteg áldozattal, odadobták az országot a náciknak (Demkó Attila). De ezért az értelmezésért lelkesedett Stumpf  András, és ezt ajánlotta az ellenzéki képviselők figyelmébe a fideszes neoprimitív politikai iskola, papagájkommandó jeles tagja, a mostanában nagyon aktívkodó Böröcz László is.

Ez a két értelmezés egy dologban biztosan találkozik: a magyar felelősség elhallgatásában. Márpedig számunkra –  minden tisztességes magyar számára – elsősorban éppen a magyarok felelőssége a fontos.

Nem kétséges persze, hogy háborúban sokféle meggondolás létezhet, és azok bizony távolról sem mindig emberségesek, tisztességesek. Mégis nehézséget okoz a „szövetséges provokáció” értelmezése.

Önkéntes csatlósok voltunk

Nem feledhető, hogy a náci agresszorok csatlósai voltunk, mégpedig önkéntes csatlósai. A háborúból való kiszállás gondolata a magyar vezetők némelyikének fejében csak a súlyos vereségek után fogalmazódott meg, és keresték a kiugrás lehetőségét. Milyen szövetséges provokációra lett volna ehhez szükség? Mit kellett volna tenniük a szövetségeseknek? Biztatni a magyarokat a nácikkal való további együttműködésre, hogy elkerüljék a megszállást..? S a feltétel nélküli megadás követelménye is a „provokáció” része lett volna..?

Nem vitatom persze, hogy a háborúban a szemben álló felek gyakran törekedtek egymás megtévesztésére – lehet éppen ilyenkor „provokációról” beszélni, de nem tűnik ez sem értelmesnek, sem hasznosnak.

Annyi bizonyos, hogy Magyarországnak kellett viselnie önkéntes hadba lépésének minden súlyos következményét. Ezzel együtt is meghökkentőnek tűnik az állítás, amely szerint a szövetségesek kamuzásból folytatták a tárgyalásokat a magyarokkal, valódi céljuk az volt, hogy a németeket az ország megszállására kényszerítsék.

Talán megkockáztatható: annak az erőnek a hiánya, amely a megszálláshoz szükséges volt, nem jelentett komoly könnyebbséget a szövetségeseknek a partraszálláskor.

Mit jelent az, hogy a legjobban kezelt zsidó közösség?????

Belátom ugyanakkor, hogy – mivel nem vagyok történész – nem igazán lehetek vitapartner ilyen kérdésekben. A fenti megfontolásokat is inkább csak azért írtam le, hogy Borhi egy állítását kerek-perec visszautasíthatónak mondhassam. Az állítás imígyen szól:

Annak ellenére folytatták (a szövetségesek) ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él „Tengely Európa legjobban kezelt és legnagyobb zsidó közössége”.

Egyszerűen fölfoghatatlan: mit jelent az, hogy „legjobban kezelt”? 1942-ig meghozták a „megfelelő törvényeket” – igazán már csak a holokauszt volt hátra…

De rendben: tegyük föl – de el ne fogadjuk! –, hogy a zsidók lényegében, ahogy a cikk sugallja, a szövetségesek áldozatai. De akkor a provokációk egész soráról kell beszélnünk, azokból az időkből is, amikor a szövetségesek még nem is voltak szövetségesek… És ki kell egészítenünk Gábriel német sas okozta szenvedéseit e  „provokációk” okozta gyötrelmekkel…

Nyilván nyugati „provokáció” eredménye volt a Horthy-rendszer egész antiszemita, „fajvédő” keresztény kurzusa, és természetesen „provokáció” hatására születtek meg a zsidótörvények, jött létre a munkaszolgálat is. A legnagyobb „provokáció” a magyar állam és sok-sok polgárának fölkészítése volt a német megszállásra – arra, hogy utána igen hatékonyan „szedjék össze” a zsidókat.

Mert nem igaz az a mai „kormány” által gyakran hangoztatott állítás, hogy „nem védték meg a magyar állampolgárokat”. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy bizonyos polgárokat a magyar állam kiszolgáltatott, emberhez méltatlan, gyalázatos halálba küldött.

És ezen a tényen semmiféle magyarázat, értelmezés nem változtat. Különös állhatatossággal kell figyelmeztetni erre most, amikor erősödik, régóta erősödik az Eörsi István által leírt lelki igény a fasizmusra.

Most Popular Topics

Editor Picks

Megosztás