Újabb és újabb politikai konfliktusok Franciaországban – helyszíni tudósítás 5.

A hét francia eseményei dióhéjban: a környezetvédő ZAD-kommuna által létrehozott telepek lerombolásának csütörtökön elkezdett második hulláma, a diákok által még elfoglalt egyetemek kiürítése. Közben folytatódik a diákok és a tanárok sztrájkja, a vasutasoké sem lankad. A McDonald’s 200 párizsi és Párizs környéki alkalmazottja is csatlakozott a sztrájkolókhoz. A hét híre az is, hogy nyilvánosságra hozták egy civil felmérés eredményeit, egy újabb törvénytervezet miatt pedig általános a felháborodás.

A ZAD 96 településéből 29-et április elején felszámolt a katonaság. A buldózerek, páncélautók és a rendőrség agresszivitásáról akkor beszámoltam. A csütörtöki és pénteki hullám is nagy erőket vonultatott fel, de most békésebben zajlott le a még álló lakott házak, vityillók, megművelt veteményeskertek földdel egy szintűvé tétele. A katonai jelentések a zadisták ellenállásának gyengüléséről beszéltek. A ZAD felhívása viszont nem erre enged következtetni: vasárnapra baráti segítséget kérnek a ZAD újraépítésére. A mezőgazdasági miniszter hétfőn bejelentette, hogy a beadott 41 mezőgazdasági tervből 15-nek ad engedélyt a ZAD területén, e tervek beadói szerződés keretében (némi) állami támogatásban fognak részesülni. Hogy mi lesz a többi 26 terv beadójával, és a mintegy 120 tervet nem beadó zadistával, erről nincs hír.

Nő a társadalmi szakadék

A hét egyik legfelkapottabb híre a szegénység ellen harcoló OXFAM nemzetközi civil szervezet és a BASIC (Bureau d’Analyse Sociétal pour une Information Citoyenne ) hétfőn nyilvánosságra hozott jelentése. 2009-től vizsgálták a megtermelt javak elosztását Franciaország nagyvállalatainál és az összefoglalóból megtudjuk, hogy az elmúlt kilenc évben a CAC 40 listáján szereplő, tőzsdén bejegyzett francia multik igazgatói és részvényesei a vállalati haszon 27 %-át a vállalatfejlesztésbe fektették be, 5,3%-át a dolgozók között, 68%-át (!) pedig maguk között osztották szét. Ez a 68% több, mint kétszerese annak, amit 2009-ben osztalékban kaptak és 15-szöröse annak, amit a dolgozók összességének 9 éve kiosztottak. Ha 2016-ban megtartották volna a 2009-es haszonelosztási arányt, akkor ma ezeknek a multiknak a dolgozói Franciaországban és a világ többi országában átlagban 14 ezer euróval keresnének többet.

A dolgozók mellett maguk a vállalatok is megsínylik az új haszonelosztási rendszert, mert a felújításokra, modernizálásra szolgáló befektetések aránya is zuhant. 2011 ebből a szempontból figyelemreméltó év, ugyanis akkor a haszon átlagosan 10%-kal, a befektetések 38%-kal csökkentek, ugyanakkor a részvények jövedelme 15%-kal növekedett. Még egy érdekes adat a vállalat-vezetés és a dolgozók jövedelmének összehasonlítása: a 40 legnagyobb francia multi vezérigazgatója átlagban a minimálbér 257-szeresét, és az átlagbér 119-szeresét vágja zsebre.

Minden megkérdőjelezi Emmanuel Macron érveit

Mindez erősen megkérdőjelezi Emmanuel Macron gyakran hangoztatott érveit, miszerint a francia nagyvállalatok azért nem versenyképesek, mert a dolgozók magas bére és elavult privilégiumai túl nagy terhet jelentenek számukra, és ezért a nagyvállalatoknak csak évi több milliárdos állami ajándék csomaggal, a vagyonadó és a tőkeadó csökkentésével, az egészségügytől, oktatásügytől, kultúrától elvont milliárdok árán tudják csak felvenni a harcot külföldi vállalatokkal. A támogatás harmadik formáját – ellentétben az adókedvezményekkel – nem iktatta törvénybe, és nem is ad nyilvánosságot neki: egyszerűen cinkosan szemet huny adócsalásaik, az adóparadicsomokban eltüntetett évi 60-80 milliárd euro fölött.

Mindez érthető kontextusba helyezi az Air France-alkalmazottak, a vasutasok, postások, ápolónők, diákok, tanárok és a többi szektor két hónapja tartó szrájkját, az általános elégedetlenséget.

Nem bűncselekmény a kiskorú elleni nemi erőszak?

Végül, ami a törvényhozást illeti, a “Szexista és szexuális agresszió ellen” május 14-én vitára bocsátott törvénytervezet verte ki a biztosítékot. Nagyon meglepődött Marlene Schiappa, a nők-férfiak egyenjogúságának államtitkára, hogy a számára fontos szöveg 2. pontja mekkora felháborodást váltott ki. Futótűz-sebességgel 250 értelmiségi tiltakozott, majd pillanatok alatt egy “a megerőszakolás bűncselekmény, a törvény 2. pontjának eltörléséért” című petíció került a netre és néhány napon belül 418 ezren (!) írták alá. Nos, mi a baj a 2. ponttal? Két baj van vele. Az egyik, hogy a kiskorúak megerőszakolását nem bűncselekménynek, hanem szexuális kihágásnak tekinti, a másik, hogy a kiskorú több, mint vitatott “beleegyezését” beépíti a törvénybe.

A sajtóban és a közvéleményben tavaly nagy port felkavart “Pontoise-ügy” még nagyon élő emlék. Szeptemberben a pontoise-i bíróság elfogadta a 11 éves iskoláslányt lakására felcsalogató és ott megerőszakoló 28 éves férfi védekezését, miszerint a kislány beleegyezett a szexuális kapcsolatba, pontosabban nem emelte fel szavát ellene, és mivel a kislány magatartását nem csak a férfi, a bíró is passzívnak tekintette, az aktust “kiskorú elleni szexuális kihágásnak” minősítette és a férfit eszerint ítélte el.

Újra fellángoltak a tiltakozások a törvénytervezet ellen

Az üggyel kapcsolatos tiltakozások a héten újra fellángoltak, több TV-csatornán, a sajtóban hallhattuk-olvashattuk gyermekgondozók, gyermekpszichológusok véleményét arról, hogy 13-15 éven aluli gyerekektől, serdülőktől nem várható el a felnőttektől számon kérhető magatartás, például beleegyezés vagy határozott tiltakozás és fizikai ellenállás, hogy az erőszakos férfi olyan sokkot, félelmeket kelthet bennük, hogy meg se tudnak szólalni, a szexuális agresszió viszont egy életre szóló, gyógyíthatatlan traumát okozhat.

A tiltakozók érthetetlennek tartják az államtitkárnő és tanácsadói tájékozatlanságát például arról, hogy a szomszéd országokban hogy kezelik a kiskorúak megerőszakolását. Németországban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban a törvényben megállapított szexuális szempontból kiskorún (a 13-15 éves lányon vagy fiún) gyakorolt szexuális “behatolás” a gyerek vagy kamasz életkorából adódóan automatikusan megerőszakolásnak és bűncselekménynek minősül. A “beleegyezés” kérdése, fogalma fel sem merülhet. Noha egyenlőre foggal-körömmel védi az államtitkárnő a 2. pontot, van esély arra, hogy e kérdésében visszakozásra utasítja vagy a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök, vagy mindkettő. Akár igen, akár nem, most már a szülők, gyermekgondozók, pszichológusok egy része is haraggal gondol az államtitkárnőre és feletteseire.

Összefoghatnak a szakszervezetek és a pártok

Két hónapja a nagy kérdés az, hogy a sok részlet-elégedetlenség, harag és harc, amelyhez most a feministák, gyermekvédők is csatlakoztak, hogyan válhat olyan erővé, amely meghátrálásra kényszerítheti a kormányt. Eddig a szakszervezetek külön tüntetéseket szerveztek, az amiens-i karta (1909) szelleméhez híven a politikai pártok felhívására nem válaszoltak. A politikától való függetlenségük létjogosultságát egyre kevesebben értik a mai feszült politikai konfliktusokban, és több civil szervezet dolgozik a szakszervezetek, a környezetvédő mozgalmak és a baloldali politikai erők összefogásán. Biztató jel a CGT és a Sud-Solidaire szakszervezet döntése, hogy részt vesznek a France Insoumise párt által kezdeményezett május 26-ai tüntetésen. Ehhez az alapszervezetek nyomása is valószínűleg hozzájárult.

A tüntetés várhatóan még nagyobb tömegeket fog megmozgatni, mint a május elsejei és a május 5-ikei, de még ez sem garantálja, hogy május 26-ikának az eddigi nagy tüntetéseken túlmutató hatása lesz. Nem várható, hogy olyan politikai válság kiinduló pontja legyen, amely Macront legvitatottabb törvényeinek és törvénytervezeteinek visszavonására, sőt lemondásra kényszeríthetné.

Körösi Zsuzsa, Párizs

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük