Franciaországban még mindig sztrájkolnak – helyszíni tudósítás 3.

Május 1-eje már elmúlt, 5-ike még tart. Az előbbiből úgy tűnik, a magyar sajtó egy hírt ragadott meg Párizsból, a  Black Bloc rombolásait – érthető, a felgyújtott McDonalds és a rendőrséggel való összecsapások, a könnygázgránátok képei bejártaták a világot. Olvashattunk a letartóztatottak számát is: 109. Hogy ezen a napon Párizsban a szakszervezetek felhívására mintegy 50 ezer dolgozó vonult fel és tiltakozott a kormány politikája ellen, az jóval kevesebb szót produkált a sajtóban. Az is, hogy elkerülve a rendőrség és a rombolók erőszakoskodásait –  igaz, két órás várakozás után – a szervezők megtalálták azt az improvizált útvonalat, amelyen folytathatták a felvonulást és eljuthattak a kitűzött végpontig.

Franciaországban továbbra is intenzíven zajlik az élet

Az Air France-KLM pilótáinak és légi személyzetének sztrájkjáról értesült már a magyar olvasóközönség, hiszen magyar utazókat is érint, az is, hogy fizetésemelést kérnek. De az előzményekről talán kevésbé. 2010-ben volt az utolsó általános béremelés az Air France-nál, ami önmagában is figyelemreméltó, az elégedetlenség azonban februárban, az Air France-KLM 2017-es eredményeinek nyilvánosságra hozatalakor ütötte fel fejét. A vállalat 1,488 milliárd eurós haszonnal zárta le az évet, és a vezérigazgató ezt a nagyon biztató eredményt „a vállalat új, nagy horderejű stratégiai választásainak” tulajdonította.

A kitűnő eredmények láttán az alkalmazottak 52%-át képviselő öt szakszervezet úgy tekintette, hogy a stratégiai választások valamennyire módosíthatók, nem csak a vezetők részesülhetnének belőlük ( Augustin de Romanet, az előző vezérigazgató havi fizetése 2013 és 2015 között, tehát az általános bérfagyasztás idején 32.500 euróról 38.000 euróra emelkedett), hanem most a vezetőknél jóval keményebb feltételek mellett dolgozó alkalmazottak is. Javaslatuk 6 %-os vagy havi kétszáz euros béremelés volt, ami a Tribune gazdasági lap szerint a vállalatnak 200-300 millió euróba kerülne. A vezetés ezzel szemben 1%-os emelésre hajlandó két részletben.

Valóban gazdasági okból tagadják meg a béremelést?

Az eheti kétszer két napos sztrájk már a 11-ik március eleje óta, és ezzel már most mintegy 200 ezer eurót vesztett az Air France. Egy számtanban járatos gyerek fejében is megfordulhat a kérdés, hogy a vezetés valóban gazdasági okok miatt ellenzi-e az általános 6%-os béremelést? Január 1-eje óta a Macron elnök egyik első rendeletével átvitt munkatörvénykönyv reform lehetővé teszi a vállalaton belüli népszavazást, azaz a szakszervezetek megkerülését. Az Air France vezetés most élni fog ezzel a frissen kapott lehetőséggel: a szerződéses, bizonytalan státuszban munkájuk elvesztésétől félő dolgozók „realitás-érzékére” számít a szakszervezeti követelések „valóságtól elrugaszkodott” követeléseivel szemben .

Az egyetemek diákjai továbbra is sztrájkolnak

A Tolbiac múlt heti erőszakos kiürítése óta három másik egyetemet is kiürített a rendőrség – nagyobb erőszakosság nélkül, de a két és fél-három hónapja sztrájkoló diákok továbbra sem hajlandók visszatérni az egyetemi rendszerbe, amíg a kormány nem vonja vissza a gimnáziumi és egyetemi reformot.

Tiltakoznak a menekültek és migránsok helyzetét megszigorító törvény ellen is

A menekültek és migránsok helyzetét megszigorító törvény ellen is folytatódik a tiltakozás. Április 30-ikán Dél-Franciaországban, az olasz határtól, londoni végállomással elindult egy országos menet a menekültek és migránsok támogatásáért. Az indulási és érkezési pont követi a menekültek útvonalát Franciaországban. Ugyanis legtöbbjük – érdekes hasonlóság Magyarországgal – nem akar a frankok földjén letelepedni. Uticéljuk Anglia, tehát, vallják a tiltakozók, tiszteletben kell tartani szándékukat, de amíg Franciaországban tartózkodnak, a hatóságoknak emberséges módon kell velük bánni, segítséget kell nekik nyújtani.

(E sorok írója még emlékszik, hogy amikor 1996-ban franciául nem beszélő magyar állampolgár édesanyját rákbetegséggel Párizsban kezelték, az egy hónapos kezelést, majd az operációt és az utókezelést az állam, egy a francia papírokkal nem rendelkező, „rendezetlen helyzetű” személyek egészségügyi ellátására fenntartott alapból fedezte. A kezelés összege franc-ból átszámítva kb. 20 ezer euro volt, amit sem a beteg a nyugdíjából, sem a lánya a fizetéséből nem tudott volna kifizetni. Nos, ez a múlté, pedig az ország nem lett szegényebb.) Mintegy százhuszan indultak el az olasz határtól, és mindenkit barátsággal várnak, aki július 8-ikáig, a menet zárónapjáig egy-két órára, napra, hétre, akár az egész útvonalra csatlakozni akar hozzájuk.

Macron minden szociális intézkedést megszigorít

Előző tudósításaimban sok szó esett az elnök frenetikus reformer, értsd a minden szociális intézkedést megszigorító tevékenységéről. Elve a gyorsaság, rendeletekkel kormányoz, nem bíbelődik a vitatkozni szerető parlamenttel, a képviselők véleményével – pedig megvan a kétharmados többsége. Már a sajtóban az En marche (Macron pártjának) több képviselője is elégedetlenségének ad hangot a parlament működését illetően, az ellenzékről nem is beszélve.

De mi van a várható törvénytervekkel? Csak kettőt említenék meg. Az egyik a parlamentet érinti, a már eddig is meggyengített képviselőház működésének, funkciójának új szabályozása, azaz tovább gyengítése, a másik a hamis hírek, a fake news (Macron mérhetetlenül kedveli az angol nyelvet), értsd a sajtótájékoztatás megrendszabályozása. Már mindkettő ellen gyülemlik a harag, a (még) szabad vita, például az ellenzéki sajtó gyűjti és közli azokat azokat fake news-okat, amelyeket az elnök maga vagy tudatlanságból vagy meggondoltan nagyszámú interjúiban terjeszt a szíriai hármas beavatkozásról, ökológiai, adó, egészségügyi, oktatási politikájáról. A toulouse-i újságíró iskola is beállt a gyűjtők közé. Az újságírók, a fake news-leleplezők, a kákán is csomót keresők őt zavarják.

Franciaországban is korlátozzák a demokráciát

Ezért szeretném tompítani, finomítani azt az Orbán Victor ellenzékében elterjedt hitet, megyőződést, illúziót amelynek írott változatát legutóbb az ÉS április 27-ikei sz. 9-ik oldalán Vásárhelyi Júlia cikkének utolsó mondataiban olvastam: „Ám legalább ilyen fontos lenne, hogy akár szereti valaki Macront és hatalomgyakorlási módszerét, akár nem, a magyar közvélemény is lássa a különbséget egy stabil demokrácia erős kezű elnöke és a demokráciát el- és megvető önkényuralmi, illiberális rendszert kiépítő Orbán vagy Kaczinski között.” Ezt a fejtegetést sokszor hallva, most olvasva, a következő kérdés merül fel bennem: mi az a kritikus tömeg a demokrácia alapelveinek megsértése terén – emlékeztetőül: szólásszabadság, gyülekezési szabadság és sajtószabadság, valamint a híres francia hármas a szabadság, egyenlőség, testvériség – , amely felébresztené a magyar demokratákban azt a fájdalmas gondolatot, hogy a Franciaországba vetett hitük, meggyőződésük, illúzióik immár egyre megalapozatlanabbak?

Szombat, május 5-ike egy hónapja lázban tartja Macron ellenzékét

Az egyik ellenzéki képviselő, Francois Ruffin felhívására Párizsban a Köztársaság téren és más városok közterein adtak találkozót egy hónapja, hogy majális, zene-tánc, vita stb. keretében „megtáncoltassák Macront” („faire la fete á Macron”). Egy hónapja „május 5. bizottságok” alakultak meg országszerte, hogy összefogva minden szervezettel, egyesülettel, mindenkivel aki él és mozog megbuktassák Macront.

Meg szeretném nyugtatni a magyar demokratákat, ne féljenek, Le Pen (apa és lánya) e pillanatban eltűnt a politikai mezőnyről, olyan mély válságban gyötrődik a Front Nationale, hogy alig hallani a hangjukat, és tagságuk tömegesen hagyta el a süllyedő hajót. Ezért is lepett meg nagyon, amikor az ÉS ugyanabban a számában a 8-ik oldalon azt olvashattam Soós Eszter Petronella tollából,hogy „ha most vasárnap lenne az elnökválasztás első fordulója, az IFOP Fiducial szerint Macron a 2017-es eredménye majdnem másfélszeresét érné el (…), s a második fordulóban ismét Le Pen-nel csapna össze, ami vélhetően szorosabb eredményhez vezetne, mint 2017-ben, de a hivatalban lévő elnököt így is újraválasztanák.”

Manipulatív kampány zajlik?

Ez a szakértói jóslás a tavalyi választási kampányt idézi fel bennem, amikor kb. egy évvel a kampány kezdete előtt, amikor még nem is lehetett tudni, hogy kik lesznek a jelöltek, még azt se, hogy Hollande újrajelölti-e magát vagy sem, az egész francia és világsajtó, értsd mainstream sajtó azt nyomta megállás nélkül, hogy egy évvel később a választóknak majd Macron és Le Pen között kell választaniuk. No most, négy évvel a választások előtt, az IFOP Fiducial és Soós Eszter Petronella ugyanezt jósolja nekünk. Ha figyelembe vesszük a közvélemény-kutatások ismert manipulatív funkcióját, és a jelenlegi franciaországi forrongást, nem arról van szó, hogy a közvéleménykutatók, szakértők, politológusok, multik és bankok már most választási kampányban vannak?!? Attól tartanak, hogy Macronnak már most szüksége van összefogásukra? Talán még Le Pen-t is megtámogatják, hogy sebeivel, tehetségtelenségével azért vegyen részt a kampányban, hogy Macronnak meglegyen a megfelelő, biztosan megverhető ellenfele?

Körösi Zsuzsa, Párizs

Kapcsolódó:

Franciaországban nő a feszültség – helyszíni tudósítás 2.

Nem csak Magyarországon, Franciaországban is tüntetnek – helyszíni tudósítás