Az MSZP kongresszusának díszvendége Frans Timmermans volt, aki az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje a májusi európai parlamenti választásokra. Ő az, akit a kormányzati média manapság még Soros Györgynél is intenzívebben támad, és aki maga sem fukarkodik az Orbán-rendszer kritikájával. 


Orbán kampányol ellene

Timmermans hangsúlyozta, úgy látja, hogy Orbán kampányol ellene. Számára a magyar kormányfő nem több és nem kevesebb, mint az Európai Unió 28 tagországa közül az egyiknek a miniszterelnöke. Ennek megfelelően kezeli őt:

“Tény persze, hogy nem rejtem véka alá: sok mindenben nem értek vele egyet, legyen szó akár az emberi jogokról, a média szabadságáról, a bíróságok függetlenségéről vagy a korrupcióról. És persze nem ijedek meg, amikor a magyar miniszterelnök engem szidalmaz. De hadd tegyek hozzá még valamit: Orbán nemzetközi hatását nem érdemes túlbecsülni. A nyugat-európai országokban valójában nem ismerik a politikájának lényegi elemeit. Az én hazámban, Hollandiában például sokan vannak, akik ezért vagy azért nem szeretik az Európai Uniót, és csak azért állnak ki mellette, mert azt hallották róla, hogy bírálja Brüsszelt. Valójában azonban nem érdekli őket Orbán.”

Eddig legalábbis fékezhetetlen…..

Véleménye szerint a magyar miniszterelnök kétségtelen, hogy nagyhangú politikus. És bármit állítson is magáról a néppárt, eddig képtelenek voltak megfékezni:

“Mindenféle vörös vonalakat jelöltek ki, amelyeken ő sorban átgyalogolt, miközben a néppárt elmulasztotta, hogy bármilyen szankciót alkalmazzon. Azt mondták például, hogy ha a CEU ügyét nem oldja meg, akkor ezzel túllép az elfogadható határon. A CEU amerikai programja éppen elhagyja az országot, de ennek nincs semmilyen következménye Orbán Viktor számára. Az lehet a benyomása, hogy megtehet, amit csak akar, a pártcsaládja nem lép közbe.”

Meddig mennek el?

Azt látja, hogy a néppárt fiatalabb politikusai kevésbé tétováznak, amikor úgy látják, hogy a szélsőjobboldallal való együttműködés hasznot hozhat a számukra. A korábbi generáció, Merkel korosztályának értékrendje ebben sokkal határozottabban jelölte ki a határokat, ők még elutasították a közösködést. Kurzék már nem ilyen skrupulózusak. Nem tudja, hogy mire jutnak, meddig hajlandók elmenni:

“A migráció ügyét egységes rendszerben kell kezelni. Persze hogy javítani kell a határok ellenőrzésének rendszerén, ez nem is kérdés. Ugyanakkor viszont Afrika számára olyan fejlesztési stratégiára van szükség, amely feleslegessé tenné a fiatal afrikaiaknak, hogy máshol keressék a boldogulásukat. Segítenünk kell nekik abban, hogy jobb oktatáshoz jussanak, jobb munkaerőpiaci esélyekkel induljanak neki az életnek. Ha ebből a feladatból mi, európaiak nem vesszük ki a részünket, ezt más nem fogja helyettünk megtenni. Az amerikaiakat Afrika nem érdekli, Kínának más, önös tervei vannak, de a kontinens számos vezetője is kész arra, hogy kiárusítsa saját országának készleteit. Az egyetlen kontinens, ahonnan a segítség érkezhet, Európa.”

Schengennek annyi?

Kiemelte, nincs más jó esély, meg kell találni az európai szolidaritás útjait. Hozzátette, lehetséges olyan döntés, hogy egyes országok a közös feladatokból nem veszik ki a részüket, de ez a jelenlegi rendszerben nem megy. Ehhez fel kellene számolni a nyitott határok schengeni rendszerét:

“Bevezetni például az áruk ellenőrzését a magyar–osztrák határon, a német határon, a holland határon. Ezt az árat akarjuk megfizetni? Vagy mégis képesek vagyunk a szolidaritásra egymással? A frontországok, Görögország, Olaszország, Spanyolország nem maguk választották meg földrajzi elhelyezkedésüket. Ott vannak, ahol vannak, és ennek az eredménye, hogy ki vannak téve a menekültek érkezésével kapcsolatos fokozott terheknek. Az Európai Unió más országainak pedig szolidaritást kell vállalniuk ezekkel az államokkal. Persze erre senkit sem lehet kényszeríteni, és ezt senki nem is akarja. Csak be kell látni: ára van annak, ha ezt nem vállaljuk. Ez pedig a schengeni rendszer. Amit szerintem nem érdemes beáldozni.”

A menekültkérdés, csak egy a sok közül….

Hangoztatta, persze hogy fontos a migráció kérdése, amit nem lehet falakkal és kerítésekkel megoldani, ehhez tárgyalások és megegyezések kellenek. De ez csak egy a kulcskérdések közül. Olyan sorfordító feladatokkal kell megbirkózni, mint amilyen például a klímaváltozás vagy a negyedik nagy ipari forradalom, amely az egész gazdaság természetét átalakítja:

“És persze nem szabad a szemünk elől téveszteni a célt, hogy társadalmaink a szolidaritásra és az igazságosságra épüljenek. Elfogadhatatlan, hogy Európa különböző országaiban ugyanazért a munkáért például az autógyárakban különböző bért fizessenek. Elfogadhatatlan, hogy a férfiak és nők jövedelme között európai átlagban 14 százalékos különbség van, meg kell teremtenünk az uniós minimálbér intézményét. És olyan rendszert kell megalkotnunk, amely kizárja a jogállamiság lebontását, mert ahol sérül a jogállam, ott felüti a fejét a korrupció, ott a gazdasági kapcsolatok is kisiklanak. Ezek óriási kihívások, és éppen azért van szükségünk az unióra, hogy mindezzel megbirkózhassunk. Nagy kárt okoz tehát az egész európai társadalomnak, aki megpróbálja mindezeket a kérdéseket félretolni, és kizárólag a bevándorlás ügyére egyszerűsíteni a választások tétjét.”

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét