A hét egyik legsikeresebb  írása: A mai nap jelentős ünnepe az emberiségnek: ma van a szent fityma (szent előbőr, sanctum praeputium) napja. Álljunk meg egy pillanatra, s emlékezzünk: a zsidó vallási törvényeknek, a hálákhának megfelelően a kis Jézust a születését követő nyolcadik napon körülmetélték (brit milá).

„Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki…” (Lukács 2,21).

Szent Ágoston Újévre mondott beszédében, az Úr körülmetélésének ünnepén kiemelte, hogy

- Hirdetés -

„a test körülmetélését a mi Istenünk parancsolta szent atyáinknak (…) Krisztus, az Isten Fia valóban körülmetélkedett…a test körülmetélése pedig… ószövetségi rendelkezés…. az Isten bizonyos időre és bizonyos jelentéssel a körülmetélést is törvénnyé tette”,

s ezzel az Úr

„a két szövetség összhangját bizonyította be… testi körülmetélésével pedig szívünk körülmetélésére adott az Isten Fia példát.”

(Sermo in circumcisione Domini, Migne, PL. 47. 1135-1140) De – mások mellett – megemlékezett a szent fitymáról Ruspei Szent Fulgentius, Clairvaux-i Szent Bernát, Páduai Szent Antal, hosszan szól róla Jacobus de Voragine a Legenda aureában (XIII. fejezet), s a nagy francia barokk zeneszerző, Marc-Antoine Charpentier karácsonyi kantátái között megtalálható az In circumcisione Domini is.

A kereszténység tehát az Úr körülmetélésének napját ünnepli január 1-én,

s a hagyomány tudni véli, hogy a szent előbőr fennmaradt. Számos legenda számol be arról, hogy Keresztelő János is őrizhette azt, később Nagy Károly III. Leó pápának adta át, aztán az ereklye a lateráni bazilikába került, ahonnan Róma 1527-es kifosztásakor eltűnt.

Ez a fityma a hagyomány szerint végül a Rómához közeli faluig, Calcatáig jutott, ahol a helyi templomban szent ereklyeként őrizték, s minden évben egyszer, január 1-én megmutatták a hívőknek. Később egyre több szent fitymáról tudott a hagyomány, akadt, hogy 18-at is emlegettek, amelyek közül az egyiket I. Balduin jeruzsálemi király vásárolta meg Palesztinában, de épült számára kápolna, s létrejött egy Szent Előbőr Testvériség is.

Sok legenda övezte,

például az, hogy a meddő nőket termékennyé volt képes tenni, s Sziénai Szent Katalin álmában a gyermek Jézustól jegygyűrűként kapta meg az előbőrt (lásd 9. kép). Leo Allatius XVII. századi tudós teológus De Praeputio Domini Nostri Jesu Christi Diatriba c. értekezésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szent fityma Jézussal együtt az égbe emelkedett, s ez képezi a Szaturnusz gyűrűjét. Izgalmas teológiai viták bontakoztak ki a szent fityma szubsztanciális és antropológiai vonatkozását illetően: ilyen volt annak a súlyos kérdésnek a körüljárása, hogy vajon Jézus feltámadásakor egyesült-e az előbőr a megváltóval, avagy épp úgy függetlenedett tőle, mint az élete során elhullajtott köröm, testszőrzet vagy hajszál.

Az irodalom és a filozófia is gyakran megidézi a szent fitymát.

Voltaire a Filozófiai ábécé „Türelem” címszava alatt emlékezik meg Jézus fitymájáról (Voltaire: Filozófiai ábécé, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983. 419.), Joyce az Ulyssesben írja, hogy „a körülmetélt Jézus főpapi sértetlensége (január elseje, kötelező misehallgatás és tartózkodás a szükségtelen szolgai munkától), és hogy az isteni előbőrnek, az apostoli római katolikus anyaszentegyház testi eljegyzési gyűrűjének, melyet Calcatában őriznek, az egyszerű tisztelet jár-e csupán, avagy az imádásnak ama negyedik foka, melyben oly isteni kinövések részesülnek, mint a lábkörmök vagy a haj” (James Joyce: Ulysses, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974. 792.), s Umberto Eco a Baudolinóban hozza szóba, hogy „elregéltem hát én is mindazt a csudát, amit nekem regéltek, megtoldva még egy párral, azzal például, hogy láttam ám a lateráni palotában egy gyémántokkal díszített arany ereklyetartót is a mi urunk, Jézus Krisztus köldökével és előbőrével.” (Umberto Eco: Baudulino, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. 40.).

Sajnos a II. vatikáni zsinat a körülmetélés ünnepét eltörölte az egyházi naptárakból,

s az ereklyének 1983-ban végleg nyoma veszett. Azóta is hol szentségtörő tolvajokat emlegetnek, hol feketepiaci megrendelőknek dolgozó profikat, hol sátánistákat, de a legvalószerűbb föltevés, hogy a templom papja, Dario Magnoni a Vatikán megrendelésére eltűntette az ereklyét. Az ok az lehetett, hogy a Vatikán számára egyre kínosabbá vált a megváltó péniszének egy darabjához elzarándokoló kíváncsi hívek tömege. Mindenesetre tény, hogy a fityma azóta eltűnt.

Vagy mégsem.

Beszélik, hogy új ereklyetartó készült számára, fenn a budai Várban. Szép nagy, tágas, egyesek puritánnak mondják, pedig egy csudát az, hiszen az ereklyetartót még csinos erkéllyel is megajándékozták. Hamarosan beköltöztetik ebbe az új relikviáriumba, ott fogják majd csodálni, simogatni és cirógatni az őt szent relikviaként tisztelő és imádó, sírig hű rajongói.

Igaz, a jövőt fürkészők tudni vélik, hogy előbb-utóbb hozzá is beköszönt az alkonyat, büszke tartása kienged majd, gyengécskén, erőtlenül lekonyul, s fejet hajt a köz akarata előtt. De akkor már csak puhára cserzett, összeaszott szattyánbőrként él tovább a nép ajakán és az emlékezetében.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét