Tudom, hogy most nem ez a legfontosabb és legégetőbb, de mint cseppben a tenger, mindent elmond a hivatalban lévő magyar kormány ostobaságáról, cinizmusáról, végtelen önzéséről, totális felelőtlenségéről és látszattevékenységéről, valamint a jogilag is egyértelműsített és érvényben lévő diktatúra természetéről.

Palkovics, ez a két lábon járó rókalelkű lángész

a mai napon – egyebek mellett – bejelentette, hogy 75 ezer egyetemi hallgatónak nyelvvizsga nélkül is kiadják a diplomáját.

Ezzel a magyar kormány a hülyeség, a tudatlanság és a felelőtlenség bővített újratermeléséhez járul gálánsan hozzá.

Mert az valóban elfogadhatatlan, hogy nyelvvizsgához kötik az egyetemi felvételt, hiszen ezzel rögtön kizárják mindazokat a felsőfokú képzésből, akik tehetségesek ugyan, de olyan körülmények közül érkeznek, ahol a közoktatás ismert problémáiból adódóan nem részesednek (nem részesedhetnek) a korszerű nyelvoktatásból és/vagy nem rendelkeznek azzal az anyagi háttérrel, amely külön nyelvtanár finanszírozására volna elegendő. A kormány kötelezően választhatóvá tette a hittant vagy erkölcstant (ezek persze hallatlanul fontos stúdiumok így a XXI. században bandukolva, s sokat is profitálnak majd mindebből az általános és középiskolai tanulók a nemzetközi munkaerő piacokon), ámde semmit sem tett azért, hogy a nyelvtanárok számára vonzóvá tegye a középiskolai oktatást, megteremtve annak anyagi és minden lehetséges szakmai feltételét.

Ez a XXI. században elmondhatatlan botrány, olyan szegénységi bizonyítvány,

amely – meggyőződésem szerint – már bőven elegendő lenne ahhoz, hogy a puszta alattvalóknak tekintett pórnép tudatlanságára építő feudális garnitúrát, a kormány iránti odaadó, vak rajongásukat csak egy pillanatra felcserélve saját gyermekeik és unokáik jövője iránt érzett aggodalmukkal, az állampolgárok a legsebesebb módon elkergessék a hatalom közeléből. De mi az, hogy 75 ezer egyetemi hallgató kerülhet olyan helyzetbe, hogy az egyetemi tanulmányaikat elvégezték, s már csak egy nyelvvizsga hiányzik a diplomához? Hogy a bánatban tudták egyetemi tanulmányaikat abszolválni úgy, hogy a magyar mellett (ha egyáltalán…) egyetlen idegen nyelven sem voltak képesek olvasni vagy megszólalni?

Hogyan írták az egyetemi dolgozataikat, hogyan hivatkoztak a szakirodalomra,

hogyan próbálták követni választott szakmájukon belül azt, ami a saját területükön a nagyvilágban zajlik, mindenfajta nyelvtudás nélkül? Milyen értéke van ennek a diplomának, kapja azt orvos, építőmérnök, közgazdász, tanár, biológus, kémikus, történész vagy agrármérnök, ha tudása csak ahhoz lesz elegendő, hogy elolvassa, amit ékes magyar nyelven írtak a szakterületével kapcsolatosan, ha egyáltalán írtak arról bármit is magyarul?
És ez a 75 ezer diák, akik tehát az egyetemen sem voltak hajlandók megtanulni egyetlen nyelvet sem, holott a legtöbb egyetemen szabad kreditjeik terhére tanulhatnak nyelveket, megpályázhatnak rövidebb-hosszabb külföldi ösztöndíjakat és így tovább, szóval ezzel a 75 ezerrel mi lesz a későbbiekben?

Mert a diplomát nem a koronavírus idejére kapnák,

ha jól értem, hanem azon túl is megilleti majd őket. Mi lesz velük?

Mit ér majd a tudásuk nyelvismeret nélkül akkor, amikor már Záhony és Hegyeshalom között sem elégséges a magyar nyelv kizárólagos ismerete? Mit kezdenek majd a diplomájukkal, mire lesz ez nekik a későbbiekben elegendő?

Maximum a munkanélküliek számát növelik majd, mert a kormány semmit sem tett meg „békeidőben” azért, hogy az egész nyelvoktatás égető szükségletének a kihívására, ami ma már egy rács mögötti állatkerti gorilla számára is magától értetődő, megpróbálja megtalálni a szakmai és anyagi válaszokat, s azért, mert még a koronavírus leple alatt is legfőképp a saját népszerűségével és politikai érdekeivel van elfoglalva, s próbálja a feledés homályába burkolni minden bűnét és galádságot, amit – mások mellett – az iskolai nyelvoktatás vonatkozásában elkövetett.

Igaz, ugyanez a rókalelkületű Palkovics azt is bejelentette,

hogy mostantól az állam támogatja az egészségipart. Ez remek gondolat, de beszélje meg Palkovics meg a kormány valamennyi tagja mindazoknak a hozzátartozóival, akiknek az elmúlt tíz évben egyszerű kórházi fertőzésben volt módjuk meghalni, vagy akiknek a primitív, középkori magyar állapotok között amputálták valamely végtagját, holott ugyanabban a betegségben szenvedőkkel Hegyeshalom után már nem azt teszik, beszéljék meg mindazokkal, akik a daganatos megbetegedések és elhalálozások tekintetében hozzájárulhattak azokhoz a statisztikákhoz, amelyeken Magyarország Európa egyik sereghajtójává küzdhette le magát.

Mert eddig nem kormányoztak,

csak maguknak loptak, csaltak, építettek, s ami az útjukba került, azon buldózerekként nyomultak át. A rókalelkű Palkovics mindebben élen járt. Bizony mondom néktek, eljő az idő, amikor a teljesen feleslegessé vált és annak rendje és módja szerint lerohadt stadionok elrozsdásodott gépészetét, lemálló vakolatát, széteső szerelvényeit a 75 ezer, nyelvvizsgával nem rendelkező diplomás szakember fogja közmunkában sittként teherautókra pakolni.

Akkor majd bejelentheti a rókalelkű Palkovics, hogy a néppel tűzön-vízen át, megérkeztünk, itt van már a Kánaán! Az övéké.

Forrás

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. No igen. Van némi ellentmondás a high-tech-gazdaság és a nyelvtudás hiánya között. És még most sem az oktatás korszerűsítésén agyalnak, inkább legalizálják a tudatlanságot.
    Jó kérdés lehetne, mit szólnak ehhez azok, akik korábban nem kaptak diplomát…

  2. A BME nappali tagozatán 1972-ben szereztem okleveles építőmérnöki diplomát, amikor még nem nyelvvizsgához kötötték annak megszerzését. Szakmai téren sosem éreztem annak szükségességét, hogy nyelvet, nyelveket beszéljek, hiszen a szakirodalom magyar nyelven elérhető. Azok a kollégák, akik a tudományos munkát végeznek,külföldi konferenciákon vesznek részt, elengedhetetlen e nyelvtudás. Kérdezem én: egy évfolyamból hányan választanak ilyen pályát? A zöm inkább a gyakorlatban kamatoztatja megszerzett tudását. Pályafutásom alatt volt sok nyelvvizsgával megszerzett diplomás kollégám, szakmailag egy közepes technikusi szintet sem értek el, azóta a helyzet csak rosszabbodott, viszont a statisztikánk javult a nyelveket beszélő mérnökök arányában.

    • Az, hogy van olyan nyelvvizsgával rendelkező mérnök, aki a szakmájában kutyaütő, nem jelenti azt, hogy a két dolog összefügg egymással. Vagyis te zseniális mérnök vagy, mert nem tudsz csak magyarul, a másik meg csak közepes technikus mert van nyelvvizsgája. Elmúlt az az idő, amikor egy egyetem (akármilyen szintű) elvégzéséből meg lehet élni az illető élete végéig (kivéve, ha korán meghal 🙁 ). Ma már elengedhetelen a folymatatos továbbképzés (nem feltétlenül szervezett iskolai keretek között), a szakma fejlődésének folyamatos ismerete. Ez pedig ma már teljesíthetetlen, ha nem tudsz idegen nyelvet. Gyanítom, hogy te szakmádban sem érhető el minden magyarul, de hogy ha el is érhető, az biztosan nem a legfrisebb információ. Arról már nem is beszélek, hogy sosem tudhatod, hogy a munkahelyeden mikor kerülsz olyan helyzetbe, hogy tárgyalnod kell egy külföldi emberrel. Akár azért mert feljebb lépsz a ranglétrán, vagy esetleg külföldi tulajdonos (is) lesz a cégben. Esetleg egy komoly tervezőprogramot kellene használnod, aminek nincs magyar nyelvű verziója. Szóval igen nagyfokú korlátoltságra vall, ma az idegennyelv tudás ellen szólni.

  3. Tisztelt “Egy szintén mérnök” Úr!
    Azt hiszem, szövegértési problémákkal küzd.Nem az idegen-nyelv tudása ellen szóltam.Továbbra is fenntartom azon véleményemet, hogy nyelvtudás nélkül is lehet valaki szakmájának kiváló ismerője és gyakorlója. Nagyfokú korlátoltságom ellenére véleményemet nevemmel vállaltam Önnel ellentétben!

  4. Tisztelt Zotter Tibor Úr!
    Nem kűzdök szövegértési problémákkal. Ön azt próbálta bizonygatni, hogy nagyon jól el lehet lenni idegennyelv tudás nélkül. Ön se érzett hátrányt ennek hiánya miatt. Mi ez ha nem az, hogy kvázi felesleges más nyelvet bírni. Ön szerint erre csak annak van szüksége, aki tudományos munkát végez, külföldi konferenciákon vesz részt. Ez egyébként nagyjából igaz is volt a rendszerváltásig. Azóta viszont egyértelmű, hogy ez már nem igaz. A szakmáját se igazán tudja ma már megtanulni (egy-két szakmától eltekintve), aki nem képes más nyelvű irodalmat elolvasni. Az életben boldogulásról már ne is beszéljünk. Zömmel azok mentek ki nyugatra az itteni körülmények elől menekülve, akik tudták a célország nyelvét de legalább egy olyan nyelvet amit a célországban sokan ismernek. Pl. Németországban az angollal is el lehet boldogulni szinte mindenhol, mert ők zömmel tudnak angolul. Nem kellett feltétlenül nyelvvizsgálval rendelkezni a külföldi munkához, de a munkavégzéshez szükséges szinten tudni kellett. Még néhány, ma igen gyakori szituációt írtam az előzőekben is. Persze ha minden ilyen lehetőségről lemond az ember, akkor nem kell tudnia csak magyarul. Nekem van olyan egyemi tankörtársam, aki a rendszerváltáskor elvesztette a munkahelyét, és az mentette meg a tartós munkanélküliségtől, hogy fél év alatt megtanult annyira németül, hogy egy német tulajdonosú céghez el tudjon menni dolgozni.
    Önnek szerencséje volt, hogy sikerült eljutnia a nyugdíjig, csak magyar tudással, de higgye el hogy egy mai fiatalnak erre már nincs esélye, ha nem konyhai mosogató akar lenni egész életében.
    Azt hiszem semmi jelentősége annak, hogy nem írtam egy nevet az írásomhoz. Ettől függetlenül én is vállalom a véleményemet. De ha ezen múlik a dolog, és így jobb, akkor Frank Péter vagyok.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét