Barnabás Beáta Mária, a Magyar Tudományos Akadémia tudós testületének tudós főtitkárhelyettese kitiltatta az MTA Könyvtárából Madách Imre Férfi és nő c. drámáját.


Az MTA Könyvtárában ugyancsak tiltó listára került

Shakespeare Ahogy tetszik c. vígjátéka, miután a főtitkárhelyettes asszonynak kultúrbesúgók jelentették, hogy a darabban szerepel egy Rosalinda nevű nő, aki férfiruhában jár-kel, továbbá akad egy Jaques nevű mélabús, kicsit cinikus, folyton úton lévő, emigrációba kényszerült alak, aki az ardennes-i erdőkben jobban érzi magát, mint a hatalom környékén, s aki egy ízben nem átallotta azt mondani, hogy „Színház az egész világ, / És színész benne minden férfi és nő”.

Mostantól ez a szellemiség nem ássa többet alá

a NER gránitszilárdságú nemzeti-keresztény világtengelyét (axis mundi), amelyre Orbán Viktor szárnyas szavait vésték rá, székely rovásírással, örök tanulságul, amely kezdettől fogva (ab origine) és az örökkévalóság alá rendelődve (sub specie aeternitatis) hangzott el a pusztában:

“Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.”

És akkor jöttek fehér ruhába öltözve az igazak, férfiak és nők, de aztán átváltoztak gyorsan, s nem maradt egyetlen férfi és nő sem, a szél meglengetett egy égig érő fát, mindenki arcra borult a füstölgő oltár előtt, és kiáradt Isten világot fenntartó hangja, és egy kút száját hét pecséttel lepecsételték, és akkor felbukkant a fenevad, a sárkány üldözőbe vette az égi asszonyt, s a hetedik harsonaszóra a Magyar Tudományos Akadémia nagyot loccsanva belecsúszott a Dunába, picit még szelelt, és körülötte még bugyborékoltak a szürke habok, hogy aztán engedelmesen átadja magát az enyészetnek.

És bizony mondom néktek, nem lesz itt új ég és új föld, nem lesz feltámadás, a világnak ezen táján nem őshonos a resurrectio, csak lesz egy gigantikus toccsanás, sokak dobhártyája is beszakad majd tőle, a Magyar Tudományos Akadémiára pedig a kutya sem fog emlékezni.

És akkor a Vérmező fölött elrepült egy magánrepülő.

Utasa vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak.

És megint elölről…

Nesze neked MTA! – “Nem kívánok egy olyan rendezvényen szerepelni, amelyet cenzúráznak”

Az MTA betiltással ünnepeli a Magyar Tudomány Ünnepét

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét