Gábor György: Barbárok a kapukon belül

Van itt valami, amiről érdemes csöppnyit elmélázni. Rengetegen akadnak még mindig, a diktátorok közül úgyszólván valamennyi, akik azt hiszik, hogy egy ország modernitásának foka és mércéje annak technikai felkészültsége, a modern világ legújabb rekvizitumainak napra kész kínálata, s mindennapos használata.

És akkor vegyük ezt a néhány embert:

elegáns ruhákban (minimum Armani öltönyökben), zsebükben a legújabb iPhone-nal, felülnek két magángépre (alaphangon Bombardier-re vagy egy Gulfstream G650-esre), gondosan elhelyezik a Hitachinál vagy a Black & Deckernél beszerzett csontvágó fűrészeket, az embereinkkel tartó kórboncnok kezében ott a Dürasel márkájú orvosi táska, benne a halál beálltát legprecízebben kimutatni képes, finom svájci műszerekkel, a fedélzeten nyilván Pernod-Ricard Perrier-Jouet pezsgőt iszogatnak, a kórboncnok munka előtt inkább Romanée-Conti Grand Cru-t szeret kortyolgatni, aztán megérkeznek, Mercedes vagy BMW kisbuszokkal hajtanak a konzulátusra, ott gyorsan, szakszerűen, pontosan elvégzik a melót, majd vissza a repülőtérre, s hipp-hopp, néhány órán belül már magukhoz ölelhetik a fekete nikábot viselő feleségüket (valamelyiket), s mesét mondhatnak a lefekvéshez készülő kisfiúknak: meseszép maroklőfegyverekről, brummogó géppisztolyokról, sitty-sutty boszorkányos gyorsaságú lefejezésről, vagy épp az Allahtól kapott csodás ajándékról, a Saríáról.

Szaúd-Arábia modern ország.

Nem kell semmit sem tenniük, ott ülnek a természet áldása fölött, az olajon, azt betakarítják (mások, helyettük), s az országok GDP-listáján megelőzik Svédországot, Belgiumot, Ausztriát, Izraelt, Dániát és Finnországot.

Van ott minden jó, abszolút monarchia, kizárólag férfiágon öröklődő hatalom, a fékek és ellensúlyok szerepét betöltő Korán (annak szélsőséges, vahabita értelmezése), a jogrendet képező Saría, a könyvtárakban kizárólag vahabita szövegek, van patriarchális létforma, s persze van a hitetlenek ellen meghirdetett és nagy kedvvel exportált vallásháború eszméje, továbbá van nők utcai lefejezése, s van utcai korbácsolás is.

A modernség Mekkája.

Nincsenek viszont pártok, nincs zene, tánc, szórakozás, nincs alkohol és nincs pofázás. Igaz, van trónörökös, akinek az emberei (lásd a fentiekben), testőrségének legszűkebb tagjai, s titkosszolgálatának egyik főnöke úgy megy el az isztambuli konzulátusra gyilkolni, főkonzul dolgozószobájának íróasztalán embert darabolni, aztán kis csomagokkal a helyszínről sebesen távozni, magánrepülőkkel ide-oda szálldosni, hogy a trónörökös nem tud semmit az egészről (na persze, Sztálin sem tudott Katinyról), heteken át össze-vissza hazudozva, hogy az áldozat a saját lábán távozott, aztán mégsem, aztán eltűnt az isztambuli forgatagban, aztán megölte valaki, de mégsem, csak egy kis vita támadt, barátilag lefogták, fojtó ölelés volt, semmi más, aztán nem meghalt a szerencsétlen, pedig volt ott orvos is, szakképzettségére nézve kórboncnok.

Csontfűrész nélkül pedig az ember egy tapodtat sem tesz meg, mert mi van akkor, ha épp a Kertész utca sarkán csontot akar fűrészelni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük