Nem tudom, tetszenek-e tudni, ki volt Pavel Trofimovics Morozov, becenevén Pavlik Morozov? Ha nem, tessenek figyelni szépen, elmesélem. Pavlik Morozov egy szegény paraszti családba született fiú volt, aki legendává nőtte ki magát a nagy Szovjetunióban.


A történet szerint az akkor tizenhárom éves Pavlik, az iskolai úttörőcsapat vezetője, a kolhozosítás idején feljelentette saját édesapját, aki ellenállt a kolhozosításnak, s aki ezért a NER, akarom mondani a szovjet állam ellenségének minősült. A feljelentést követően a fiú apját letartóztatták, kényszermunkára ítélték, majd kivégezték. Pavlik családja azonban megbosszulta a történteket, s megölték a hazafias kötelességét teljesítő kisfiút. A gyilkosság után a GPU az egész családot letartóztatta, s mindenkit kivégzett.

A NER, akarom mondani a szovjet propaganda

példaképnek és mártírnak tekintette a saját apját feljelentő Pavlikot, aki cselekedetével bizonyította, hogy az államhoz való hűség felülírja a családi szeretetet. Pavliknak a szovjet állam emlékműveket állított, iskolákat nevezett el róla, története kötelező olvasmány lett, s dalok, versek, színdarabok, szimfóniák és operák hirdették a Szovjetunió fiatal hősének dicsőségét, kultuszával több generáció erkölcsi normáit befolyásolva.

A 888 tehát jó úton halad.

S ezzel végre elérkezett a magyar kultúra új aranykora: nem Hunyadiról, Zrínyiről vagy Trianonról kell filmet készíteni, nem a szexuális aberrációkról könyvet írni, nem színpadra vinni a liberális világ minden szennyét, vásznakat telemázolni vérrel és mocsokkal, egy nagy lótúrót! A legszebb, legigazabb és legtradicionálisabb magyar hungaricumot ápolva, s a Kulturkampf hatalmas sikerét példázva könyvek, zeneművek, festmények, szobrok, színdarabok, versek és operák születhetnek mostantól a magyar denunciátorok friss, fiatal, tettre kész nemzedékének tagjairól, örök és múlhatatlan paradigmájaként a viceházmesteri feljelentő kedv újra és újra szárba szökkenő és örökkön prosperáló hagyományának.

A művek elkészítésére, a téma testre szabottsága miatt, a NER szeretett és dédelgetett művészei

– vetélytársak híján – kizárólagos megbízást kapnak, s a művek elkészítésekor immár szabadon bontakoztathatják ki és mutathatják meg rettentő tehetségüket. A miniszterelnöknek pedig nem kell a milanói Scalába kiutaznia, amikor mostantól a Terror Házának pincéjében az agyonveréssel egybekötött esztrád keretében helyben nézheti és hallgathatja meg az előadást.

Post scriptum: Ha a Zsidó Egyetemen feljelentene egy hallgatóm, az azért lesz roppantul hülye helyzet, mert akkor majd a 888 minden keretlegény-klónja jóízűen összeröhög, s azt mondja, hogy lám, ezek a zsidók ilyenek, egymást jelentgetik föl.

Gábor György

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét