Gábor György: Nem tudom, milyen illegális úton jutott érettségi bizonyítványhoz Rétvári Bence….

Vajon az ellenállás mely heroikus fokára hágva volt képes megőrizni a keresztény hagyományoktól való teljes intaktságát, érintetlenségét az a Rétvári Bence, aki a Piarista Gimnáziumban és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, s aki ma az Emmi harcos kereszténydemokrata miniszterhelyetteseként felel – többek között – az oktatásért.

Pár nappal ezelőtt még teljes meggyőződéssel állította,

hogy a tízparancsolat tartalmazza a „ne hazudj!” igét, holott ilyen parancsolat sem a Jézus által is sűrűn idézett tízparancsolatban, azaz a zsidó-keresztény hagyomány alapszövegében (alkotmányában), sem a Biblia más helyein nem létezik.

Most meg azt a kínosan ostoba, semmitmondó, mindössze a legalpáribb indoktrinációra módot adó közhelyet rebegte el ez a nagyszerű ember, hogy

„az iskola ne csak a tárgyi tudást adja át, hanem az értékeket is segítsen észrevenni, és elköteleződni valamelyik mellett”, minthogy „az elköteleződés nélkül hátat fordítanánk saját kultúránknak, saját hagyományainknak és múltunknak.”

Továbbá ama szárnyas szavak is elhagyták ajkait,

miszerint

„az iskolai nevelés sem kulturálisan, sem világnézetileg nem lehet független, ahogyan ezt a rendszerváltás utáni magyar oktatás hirdette, hiszen Magyarország keresztény gyökerű államisággal rendelkezik.”

Rétvári Bence tehát megpróbálta megértetni ezekkel az ostoba, buta, képzetlen és minden hájjal megkent tanárokkal, hogy legyenek szívesek ne csak tárgyi tudást, hanem értékeket is átadni ezeknek a tehetségtelen, a családi környezetükben egészen biztosan félrenevelt és visszafordíthatatlanul elrontott, hülye nebulóknak.

Nem tudom, milyen illegális úton jutott érettségi bizonyítványhoz Rétvári Bence,

de kérdem: valóban neki „értékmentesen” tanították a piaristáknál az Antigonét, a Hamletet, a Candide-ot, a Tartuffe-öt, a Bánk bánt, Az apostolt, Az ember tragédiáját, a Bűn és bűnhődést, a Babaszobát, a Mario és a varázslót, az Átváltozást, a Kurázsi mamát, a Puszták népét, az Iskola a határont, a Tótékat, vagy Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, Babits, Radnóti verseit? És valóban úgy tanulta a piaristáknál mondjuk a XX. századi történelmet, hogy értéksemlegesen voltak képesek átbeszélni a fasizmust, a nácizmust és a bolsevizmust?

És valóban úgy gondolja, hogy minden iskolában, beleértve az állami iskolákat is, kizárólag a keresztény szellem hordozza (de az teljes mértékben) a világnézeti és kulturális értékrendet? Úgy gondolja, hogy minden kulturális jelenség, ami a kereszténység előtt történt, az tulajdonképpen a kereszténység előképe volt (a Gilgamestől az antik görög és római irodalomig), s mindaz, ami a kereszténység létrejötte után történt, az kizárólag a keresztény üdvtörténet kiteljesedését van hivatott kifejezni?

S ami nem, az pusztuljon?

Rétvári Bence – miként a többi kedves hatalomgyakorló – lassan már a közösülésre felszólító kötőszó helyett is kizárólag kereszténységet képes mondani. Pedig egy kicsit megfontoltabban és differenciáltabban venném a számra a kereszténység fogalmát, kiváltképp akkor, ha az iskoláról és a tanításról esik szó. Szent Ágoston például épp a korabeli Rétvári-félékről értekezve így írt: „míg ezek a békák azt brekegik mocsarukban, hogy ők az igazi keresztények!” (Enarrationes in Psalmos, 95,11.)

De ha már iskola és oktatás, valamint a keresztény értékrend dominanciája,

akkor beszéltessük még a katolikus egyház egyik legnagyobb szentjét, Hippo püspökét, Szent Ágostont:

„Aki belép az egyházba, ugyanolyan iszákosokat, nyomorultakat, csalókat, szerencsejátékosokat, házasságtörőket, paráználkodókat talál itt, mint a világban.” (De catechizandis rudibus, XXV,48).

Végezetül – Klebelsberg Kunó szavait idézve – azt is mondta ez a velejéig keresztény ember, hogy egy nemzet csak bizonyos mennyiségű negatív embert bír el, és pozitív, aktív, produktív, konstruktív emberekre van szüksége, akiket a család mellett csak az iskola tud kinevelni.”

Most akár eltöprenghetnénk azon, hogy vajon milyen iskolákban nevelkedett a mai magyar hatalom és annak holdudvarába tartozó sok aktív, produktív és konstruktív ember, de inkább megkérdezném: aki a maximált keretszámon, azaz a megengedett létszámkereten túl negatív, arra mi vár? A most még ovis kis Kierkegaard-okra, Kafkákra, Beckettekre?

Rétvári Bence: Az iskolai nevelés sem kulturálisan, sem felekezetileg nem lehet független