Immár köztudott, hogy a török Maarif Alapítvány iskolát hoz létre Budapest IX. kerületében. A Maarif Alapítványt közvetlenül a 2016-os törökországi katonai (ön)puccs után hívták életre, egy 2016. június 17-én rapid módon megszavazott törvény erejével, s célja az iszlám világban korábban beindított gülenista iskolák leváltása.


Az alapítvány egész sor példásan működő demokráciában van jelen,

például az alábbi helyeken: Mauritánia, Szudán, Afganisztán, Elefántcsontpart, Szomália, Kongói Demokratikus Köztársaság, Csád, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Gambia, Szenegál, Sierra Leone, Burundi, Guinea, Niger, Albánia, Mali, Észak-Macedónia, Kamerun, Pakisztán, s most végre megnyílt az esély, hogy a közakaratnak és a közjónak megfelelve Magyarországon is hozzájárulhasson az alapítvány az oktatási színvonal további emeléséhez.

A Maarif Alapítvány 12 tagú kuratóriumának 7 tagját maga az iszlamista Erdoğan elnök nevezi ki

(Erdoğan iszlamista, hiszen koncepcióját képezi a szekuláris állam iszlamizálása, az iszlám közjogi tényezővé tétele, s az iszlámnak a közszférába történő beemelése). İsmet Yılmaz oktatási miniszter pedig azt hangsúlyozza, hogy az alapítvány az állam tulajdonában áll, és minisztériumának karjaként szolgál külföldön az oktatási szolgáltatások nyújtásában.
Talán kevesen tudnak arról, hogy az alapítvány elnökhelyettese Orman Nuri Kabaktepe iszlamista politikus, és szellemi támasza az a Nureddin (Nurettin) Yildiz török imám, aki egy sor iszlamista szervezetben tevékenykedik, s akinek fő területe, hogy miként lehet a legoptimálisabban megalapozni az oktatás során a Koránban megfogalmazott iszlám erkölcsöt a gyermekek világában.

Talán azt is kevesen tudják,

hogy az alapítvány szellemiségének egyik bázisát a Muszlim Testvériség biztosítja, amelynek jelszava:

„Alkotmányunk a Korán”,

vagyis szent céljuk egy iszlám állam létrehozása. És talán azt is kevesen tudják, hogy a török közpénzekből fenntartott Maarif Alapítványt – mások mellett – kívülről támogatja Majid bin Abdullah Al Qasabi a szaud-arábiai kereskedelmi és befektetési miniszter és Ahmet Tiktik, az Islamic Development Bank (Iszlám Fejlesztési Bank) alelnöke, hogy így a szalafizmus jelentős eszmei és gyakorlati értékei is zavartalanul eljuthassanak a tanuló ifjúsághoz.

Miként talán azt is kevesen tudják,

hogy a Maarif Alapítványt létrehozó törvény 4. cikke rendelkezik arról, hogy az állam felhatalmazza az alapítvány tisztviselőit diplomáciai útlevél használatára, s hogy így ezek a török személyek minden országban az attaséval azonos jogokat és kiváltságokat élvezhetnek.

És végül még annyit érdemes hozzátenni, hogy a Maarif Alapítvány előszeretettel hangsúlyozza, hogy az adott ország nemzeti tantervét szem előtt tartja. Nos, ez egyebek között azt jelenti, hogy miután a Maarif Alapítvány iskoláiban kötelező a Korán-oktatás, ez a magyar nemzeti tantervvel teljes összhangban lesz képes megvalósulni, hiszen az iskolákban szabadon választható a bevett egyházak által biztosított hittan vagy hitoktatás, s miután a Magyar Iszlám Közösség bevett egyház, a Korán oktatása semmilyen nehézségbe nem ütközik majd, legfeljebb mecsetet kell építeni valahová az iskola mellé.

Arról pedig végképp kevesen tudhatnak,

hogy a török titkosszolgálat egyik fontos bázisát jelenti a Törökországon kívül működtetett a Maarif Alapítvány.

Összegezve:

védjük határainkat a nyomuló iszlámmal szemben, Európa utolsó fellegváraként védjük a kereszténységet, védjük a megerőszakolásnak kitett asszonyainkat és lányainkat a menekültektől, védjük a munkahelyeinket és kultúránkat, védjük az augusztus 20-án kenyéráldásnak kiszolgáltatott és nemzeti színű szalaggal átkötött kenyerünket a határon éhező gyermekektől, védünk mindent, ami csak megmoccan, fenn az égben, lenn a földön, a vízben (egy jachton) vagy a föld alatt, s közben a miniszterelnökünk lelkesen importál Magyarországra egy rendkívül súlyos iszlám politikai konfliktust (a mostanában kétségtelenül szimpatikusabbnak tűnő, az iszlám egyfajta reformjára törekvő, ámde csigavér(!), valójában az iszlamista gondolkodástól nem oly távol álló Fethullah Gülen és az iszlamista Erdoğan súlyos, emberéleteket is követelő konfliktusát.

Nem kérdem, hogy mibe került ez Erdoğannak,

nem kérdem, mibe kerül ez majd Magyarországnak, csak azt kérdem, hogy miért fogja be a száját az eddig folyamatosan iszlám-veszélyt szimatoló kormánypárti bérsajtó, s miért hallgat például a Magyar Katolikus Egyház, holott a korábbiakban több püspök is igen határozottan és rendkívüli bátorságról tanúbizonyságot téve foglalt állást mind a migránsveszély, mind Európa feltartóztathatatlan iszlamizálódása ügyében.

Akkor tehát, ha Orbán hozza ránk a tényleges terrorveszélyt,

az iszlamizmust és a gyermekek iszlamista agymosását, az nem számít? Az rendben van?
És vajon miért nem akad egyetlen kormánypárti tényfeltáró újságíró sem, aki megpróbálná kideríteni, milyen nyomós érv vehette rá napjaink Hunyadi Jánosát arra, hogy II. Mehmed vállát nyájas mosollyal átölelve maga vezesse be a nagy szultánt a nándorfehérvári, akarom mondani a budai Várba?

S ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, nem kizárt, hogy hamarosan a Czinege utcai hálószobájába is. Ahová persze már Putyint rég elszállásolta.

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét