Ad notam: A minap Orbán Viktor valami olyasmit zagyvált össze, hogy a koronavírus-járvány arra figyelmeztet, hogy nem elég jól élni, éljünk szépen is, s az élet értelme nem az, hogy gazdagodjunk, hogy állásunk legyen, akár több is, meg új autónk, hiszen mindez nem hoz emelkedett és szép életet.

Na, most szerintem a koronavírusnak az az (egyik) üzenete,

hogy a kínai kormány (nem a nép, ahogy ezt magyar relációban Orbán mindig csúsztatni igyekszik), szóval a kínai kormány egy utolsó, szar, hazug banda, mert hosszú ideig titkolta a betegség valódi súlyát jelző adatokat, és letartóztatta azokat a kínai orvosokat, akik erre figyelmeztetni törekedtek. Ez az üzenete a járványnak, s a 133 bátor ember legbátrabbja, a mi miniszterelnökünk ezt az üzenetet nyugodtan átadhatja kínai barátainak, majd az üzenet átadása után rögvest visszaszánkázhat ama kínai anatómiai szervbe, ahonnan, levegővétel céljából, egy pillanatra elődugta légzőszervét.

Akkor most megosztanám veletek, kedveseim, az elmúlt egy-két nap esti, lefekvést követő olvasmányélményeimet

Vagyis én csak olvastam, s megjegyeztem, semmi egyebet nem tettem, illetve utánanéztem egyes, általam eddig ismeretlen neveknek, cégeknek. A sztori francia lapok és oldalak közleményein alapul, ehhez kiegészítésként néhány angol (Washington Post) és olasz nyelvű anyagot használtam fel. Nem kaptam, de nem is folyamodtam engedélyért, amely a különféle francia állami intézmények titkos levéltáraiba biztosított volna belépőt. Egyrészt azért, mert Franciaországban mást gondolnak a nyilvánosságról és a titkosításról, mint a NER-rendszer, másrészt a francia sajtó beszámolt mindenről, anélkül, hogy a helyi Kovács Zoltán vagy Gulyás Gergely, ha van egyáltalán két ilyen szerzetük, folyamatosan kommentálta, rendre utasította vagy megfenyegette volna az ottani újságírókat.

Végezetül csak most sajnálom, hogy kínaiul nem tudok,

de mivel a karantén számomra még jó ideig eltarthat, fontolóra veszem a nyelv elsajátítását távoktatásban. Biztos vagyok abban, hogy a történet egyik-másik szelete már sokak előtt ismert, de összegereblyézve és kiegészítve más tudnivalókkal talán új összefüggések felismeréséhez is eljuthatunk. Végezetül nem tudom ígérni, hogy a tér-idő-cselekmény egységének elvét megtartom, ám jelzem, hogy történetünk legfőbb helyszíne Vuhan, amely a „legfranciásabb” kínai városként ismert: van itt francia urbanisztikai múzeum, van TGV állomás (Train à Grande Vitesse – Alstom cég), s megtalálható itt vagy száz francia cég, köztük a Peugeot-Dongfeng, a Renault, az Eurocopter vagy a Schneider Electric.

A történet valamikor a 2000-es évek elején veszi kezdetét

Jacques Chirac elnök, aki a kínai kultúra nagy barátja és rajongója, s aki a „megalázott és megvetett népek”-nek (peuples humiliés et méprisés) dedikált múzeumnak, a Musée du Quai Branly”-nek a megálmodója, a 2003-as súlyos légzőszervi megbetegedéshez vezető SARS-vírusjárvány kínai kitörését követően egy teljesen új együttműködési lehetőséget vetett fel Kína és Franciaország között. E projekt szakmai és politikai motorja egy bizonyos Chen Zhu nevű frankofon hematológus, mikrobiológus lett, aki 1984-től Chirac néhai barátjának, Degos professzornak az osztályán dolgozott a párizsi Saint-Louis Kórházban, majd az Université Paris Diderot-n (Paris VII) védte meg PhD-jét.

Itt egy pillanatra meg kell szakítanunk az események parttalan áramlásának menetét,

s röviden meg kell emlékeznünk a fenti Dr. Chen Zhuról. Ki ő egyáltalán? Mikrobiológus, hematológus, továbbá igen komoly pályát befutott politikus. Csak egy kis ízelítő: a Kínai Kommunista Párt nyolc kis szatelitpártja egyikének, a Kínai Parasztok és Dolgozók Pártjának elnöke, a Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának alelnöke, volt magas rangú kommunista vezető, a Központi Katonai Bizottság elnöke, a Kínai Tudományos Akadémia tagja, a Sanghaji Hematológiai Intézet elnöke, a Kínai Emberi Genom Központ főigazgatója, egy időben egészségügyi miniszter, a Sanghaji Jiao Toug Egyetem professzora, munkatársa a United States National Academy of Sciences-nak, az Institute of Medicine-nek, a Francia Tudományos Akadémia külső tagja, tagja a World Academy of Sciences-nek, az European Academy of Arts, Sciences and Humanities-nek, s az Academy of Medical Sciences-nek, tulajdonosa a francia Légion d’honneurnek és a Royal Swedish Academy of Sciences Sjöberg-díjának, díjazottja a National Foundation for Cancer Research-nek és a Royal Society-nek, nem folytatom, csak jelzem,

hogy hazafias mellünk is büszkén dagadhasson: egyéb elfoglaltsága mellett a Kínai Magyar Kulturális Csere és Baráti Szövetség elnöke is, s ebben a minőségben járt 2018 őszén Magyarországon.

Félreértéseket elkerülendő: az említett professzor nem hétszáznyolcvan éves, mindössze 67

A Chirac által miniszterelnöknek kinevezett Jean-Pierre Raffarin 2003-ban találkozik Chen Zhuval, majd Chirac 2004-es kínai látogatásakor stratégiai megállapodás születik Kína és Franciaország között, hogy Franciaország egy P4 (legmagasabb biztonsági fokozatú) laboratóriumot épít Kína számára, ahol az ismeretlen, humán megbetegedéseket okozó vírusokat kutatják, amelyek ellen nincs oltás.

A francia titkosszolgálat,

a biológiai fegyverkezés francia szakértői és a Secrétariat Générale de la Défense et de la Sécurité Nationale (Védelmi és Nemzetbiztonsági Főtitkárság) élénken tiltakozik a két állam közötti megállapodás miatt (ne feledjük, nem telt el két év 2001. szeptember 11. óta), s elrettentő példaként kínálkozik a Raffarin-kormány által finanszírozott P3 mobil biológiai laboratóriumok sorsa, amelyeket teljes homály fed, ugyanis a kínaiak megtagadnak minden további információt.

Antoine Izambard fiatal újságíró

Les liaisons dangereuses (Veszedelmes viszonyok) c. könyvében kiemeli, hogy a franciákat lehűtötte a P3-ak körüli titkolózás és homály, s többekben felmerül, hogy a P4 sorsa is ez lehet, vagyis növekszik az ellenkezés és a félelem. Aztán az opponálók elcsendesednek, s Chirac külügyminisztere, Michel Barnier aláírja a közös tervezetet.

Sanghaj túlságosan zsúfolt, így a döntéshozók Vuhant jelölik ki az építkezés színhelyéül

2008-ban megalakul az irányító bizottság, amelynek a lyoni Alain Mérieux lesz az elnöke, s társelnöke Chen Zhu. Mérieux amúgy in vitro diagnosztikára szakosodott gyógyászati nagyvállalkozó, milliárdos, gaullista, a jobboldali RPR nem túl sikeres politikusa. Ő a Transgene elnöke, a BioMérieux elnök-vezérigazgatója, ahol géntechnológiával módosított (transzgenetikus) szervezetek, baktériumok, vírusok, gombák, rovarok, halak, emlősök tenyésztése és kutatása zajlik.

2010-ben a Sarkozy-kormány örömmel tudatja a WHO-val, hogy Vuhanban a munkák elkezdődtek

Az építkezést a párizsi székhelyű Technip koordinálja, a munkálatokban tizenöt speciális francia cég vesz részt, köztük az atom-tengeralattjárók hermetikus záróberendezéseit készítő társaság, de a kivitelező munkákat főként kínai társaságok végzik, s már menet közben sokszor konfrontálódnak a francia elvárásokkal, igényekkel és ízléssel. Végül a Technip SA megtagadja az épület leginkább biztonságtechnikai tanúsítványául szolgáló dokumentumok kiállítását, ám ez már nem zavarja a kínaiakat. A munkák 2015-re befejeződnek, van 6 sávos út, van 250 tudós befogadására alkalmas vöröstéglás épület, van egy börtönhöz hasonlatos 4 emeletes bunker, hermetikus laborokkal, valamint egy fehér, téglalap alakú épület a büszke

„Vuhani Virológiai Intézet” felirattal.

2015-ben Alain Mérieux lemond az elnökségről,

s Pekingben a Radio France-nak adott interjújában elmondja, hogy a vuhani P4 laboratórium nagyon is kínai konstrukció, még akkor is, ha azt Franciaország technikai támogatásával építették, de bízik abban, hogy a kapcsolatok nem szakadnak meg. Mérieux később a kínai államtól megkapta a Chinese Reform Friendship Award-díjat. Ekkor még terv volt, hogy a lyoni P4 és a vuhani P4 között szoros együttműködés jöjjön létre, főként az új baktériumok izolálásának céljából.

A francia sajtó „tromp-l’oeil”-együttműködésnek nevezi a továbbiakat.

A kifejezés a képzőművészetben gyakori, ahol a szemeket megtévesztő vagy egyenesen átverő vizuális eljárásokra alkalmazzák. 2017 februárjában Bernard Cazeneuve volt miniszterelnök és Marisol Touraine egészségügyi miniszter bejelenti, hogy 50 francia kutató 5 évig fog dolgozni Vuhanban, Franciaország pedig vállalja a laboratórium legkorszerűbb biztonsági technikával történő felszerelését és a biztonsági technikával foglalkozó személyzet kiképzését. De sem az 50 tudós, sem a biztonságtechnikával foglalkozó szakemberek nem érkeznek meg Vuhanba, a projekt – a kínaiak ellenállása miatt – megfeneklett. Touraine nemrég az alábbiakat mondta:

„Habár 2017 februárjában nem lettünk volna képesek megjósolni a jelenlegi járványt, de 2017 februárjában még volt remény az együttműködésre.”

2018-ban indítják be a laboratóriumot,

Macron pekingi látogatásával egyidőben, annak ellenére, hogy már a kezdetektől súlyos kétségek merültek fel a biztonsági berendezéseket illetően. A Washington Post beszámolt arról, hogy

2018 januárjában az amerikai nagykövetség munkatársai meglátogatták a laboratóriumot, majd értesítették Washingtont, hogy a helyiségek, amelyekben denevéreken vizsgálják a koronavírust, biztonságtechnikailag elégtelenek.

Ugyancsak csalódásként (és csak kevesen figyelmeztető jelként) könyvelték el,

hogy a lyoni Bron P4 Jean Mérieux-Inserm Laboratórium és a Vuhan között remélt együttműködés nem jön létre. Maga Alain Mérieux megerősítette ezt a Radio France-nak, elmondván, hogy

„államtitkok feltárása nélkül is kijelenthető, hogy 2016 óta nem ülésezik a Fertőző Betegségek Bizottsága, s a kezdeti ígéretekkel ellentétben a kínaiak a francia kutatók számára átláthatatlan módon működnek.”

Voltak még együttműködési tervek az új vírusokkal,

például a koronavírus kialakulásával kapcsolatosan, amelynek kereteit szintén Mérieux és Chen Zhu dolgozta ki, s amelyben a Pasteur Intézet és a Mérieux Alapítvány fiókokat hozott volna létre Kambodzsában, Laoszban és Bangladesben, ám Macron 2019 novemberi kínai útja során ez már szóba sem került.

Röviden ennyi, habár így is rettentő hosszúra nyúlt az írás,

ám talán nem tanulságok nélküli. Számomra a legfontosabb, hogy semmilyen diktatúrával, kommunista és egyéb latorállammal nincs semmiféle együttműködés, még akkor sem, ha amúgy kedvező üzleti reményekkel kecsegtet a projekt. A másik, hogy a művelt Nyugat kínosan ostoba és infantilis politikai naivitása egészen egyszerűen elképesztő. Vajon mi lesz majd az üzenete Magyarország gigantikus német fegyvervásárlásának?

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét