Gálvölgyi János 70

Isten éltesse az ország nagy kedvencét, Gálvölgyi Jánost. A Városi Kurír egy néhány éves interjú részleteinek újra közlésével köszönti a Kossuth díjas művészt.

A közönség szeretete

Gálvölgyi János Kossuth – és számtalan más – díjas színművészt tehetsége mellett emberi tartása miatt szereti a közönség. És ez azért nagy dolog, mert a valódi művészet és az igazi művész mostanában a megérdemeltnél jóval kevesebb ünneplésben részesül.

Gálvölgyi János őszinte örömmel beszélt nekünk az egyik díj átvétele után

– Megható volt az a szeretet, amivel fogadtak, ahogy örültek nekem. Az ilyen elismerések azért fontosak, mert ezeket a közönségtől kapjuk. Számomra ez a díj is egyfajta összegzése eddigi pályámnak, ami egyébként meglehetősen hülye. Ha ma sikerem van, az egyáltalán nem biztosíték arra, hogy holnap is lesz. Ha ma tombolnak a meghajlásnál, nem biztos, hogy holnap is azt teszik.

– Az Önnel interjút készítő csatorna igyekezett politikát vinni a néhány mondatos beszélgetésbe. Mintha művészként aktívan politizálna.

– A Gálvölgyi show-ban semmi politika sincs. Mint ahogy azokban a szerepekben sem, amelyeket a Madách Színházban játszom. Igaz, a Heti hetesben akad  (a műsor az óta megszűnt, a szerk.)  kapunk is érte, hol azért, mert sokallják, hol azért, mert keveslik, hol pedig azért, mert a levélírók nem értenek egyet azzal, amit mondunk. A Mikroszkóp Színpadon, az önálló estemen foglalkozom leginkább politikával. Elmondok egy Békeffi László-konferanszot, ami még 1938-ban született. És az emberek döbbenten hallgatják, mert olyan, mintha ma íródott volna.

Mindenhol csak a politika

– Ezt hívják tehetségnek. De napjaink súlyosan terheltek politikájával is.

– És ilyenkor következetesen azt mondom, amit gondolok. Szerencsére mindig történik valami ökörség, amit ki lehet figurázni, aminek meg lehet mutatni a fonák oldalát. Egyébként ehhez a műfajhoz nagyon frissnek, tájékozottnak kell lenni. Mert amin ma kiválóan szórakoznak a nézők, azon már másnap kevésbé nevetnek, és egy hét múlva értetlenül néznek, mert már régen elfelejtették a szóban forgó történetet. Tudja, a politikusok szeretnék, ha csak róluk szólna az élet, de ez szerencsére nem így működik. Az emberek többsége el van foglalva a mindennapok gondjaival, a saját életével, munkájával. És gyorsan felejtenek. Némely politikusnak már a nevére sem emlékszik senki, pedig valaha nap, mint nap felszólalt a Parlamentben.

– Azért kíváncsi lennék, miről szólnának a kabarék, ha nem ilyen lenne a politika. Hiszen már az egykori örök, és mindig hálás téma, a Patyolat sem létezik!

– Bizony a fantasztikusan tehetséges, konferanszaiban finom célzásokkal operáló Kellér Dezső nagy bajban lenne, ha élne! A humor – akárcsak az életünk, meg a politika is – fölgyorsult, eldurvult. Ezt igazán Hofi Géza tudta követni, karikírozni. Szokták kérdezni, hogy most ki lesz az új Hofi Géza, mint ahogy kérdezték azt is, ki lesz az új Latabár. Senki. Ők voltak a kabaré nagyjai. Mindegyik egyszeri és megismételhetetlen. Ma mások vannak, s egyszer csak majd kinő közülük valaki, akit értékei idővel hasonlóan naggyá tesznek.

Kapcsolódó

Ha Havas ilyen jó lenne! – Fantasztikus Gálvölgyi-paródia, szexuális felhangoktól sem mentesen

Körmendi Zsuzsa

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük