Városi kurír
A napi fontos.

Garrincha: egy óriás tündöklése és bukása

0 70

Garrinchát úgy is szokták emlegetni Brazíliában, hogy “alegria do povo”, magyarul “a nép öröme”, felszabadult, örömteli játéka miatt, mellyel egy időre elfeledtette a nézőkkel az élet nehézségeit.

A kezdetek és a Botafogo

Alkoholista, szoknyapecér, bulizós és tiszteletlen, Garrincha elkerülte azokat akik dicsérték őt, de mindig elvegyült a bárok és karneválok tömegében és imádta a tét nélküli focimeccseket, mezítláb a grundon.

Manuel Francisco dos Santosként látta meg a napvilágot, 1933 október 28-án, Pau Grandéban, 70 kilométerre Rio de Janeirótól. A brazil focistáknál szinte közhelynek számít a szegény gyerekkor, de Garrincha esetében ez a definíció szinte hízelgő, figyelembe véve a rengeteg nehézséget, amivel születésétől kezdve szembe kellett néznie.

A barátai és ismerősei Manénak hívták, de gyerekkorában, a testvéreitől megkapta a Garrincha becenevet is, egy ronda és ügyetlen de gyors madárról. Ferde lábakkal született, a jobb ráadásul 6 centivel hosszabb volt mint a bal, gyerekkorában megműtötték, de nem sikerült korrigálni. Később, a Botafogo orvosa többször elmondta, ha az utcáról bejönne valaki, olyan lábakkal mint Garrincha, ő nem engedné játszani. Fizikai állapotán az sem segített, hogy rendszeresen ivott és tíz éves korától kezdve dohányzott. A brazil válogatott pszichológusa pedig úgy jellemezte, hogy “szellemileg gyenge, alkalmatlan, hogy részt vegyen egy csapatjátékban”, még szerencse, hogy nem a pszichológus állítja össze a keretet.

Magánélete a bulik, az alkohol és az egyéjszakás románcok jegyében zajlott. Három felesége volt és megszámlálhatatlan gyermeke, egyes források szerint összesen 36 gyereke született, de csak 14-nek ismerte el az apaságát. Élete igazi párja Elsa Soares volt, a híres énekesnő. Elsa sokáig próbálta megállítani az önpusztító Garrinchát, de mindhiába. Mikor figyelmeztetni próbálták, hogy mérsékelnie kéne magát így válaszolt: “Én nem élem az életem. Az életem él engem.” Fékezhetetlen életmódja többször játéka rovására ment.

Garrincha végül alkoholizmusa áldozata lett, 1983-ban, 49 évesen halt meg, ekkor már hosszú ideje szegénységben és egyedül élt.

Fiatalon, 14 éves korától kezdve, a helyi textilgyárban dolgozott, mint mindenki a falujában. Ő volt a gyár egyik, ha nem a legrosszabb munkása, képes volt rendszeresen elaludni a textilüzem pokoli lármájában. Többször el akarták bocsátani, de sose pénteken, mivel hétvégén még fociznia kellett a gyár csapatában. Hétfőn meg azért nem lehetett kirúgni, mert a góljaival mindig megnyerte a hétvégi meccseket.

Akkoriban számára a foci egy játék volt, amit nem kell komolyan venni

1950-ben, mikor egész Brazília kétségbe esett az Uruguay ellen elveszített vb döntő miatt, a 17 éves Garrincha meg se hallgatta a meccset a rádión, ő inkább elment pecázni.

Kedvetlenül elment próbajátékra néhány nagy riói egyesülethez. A Vasco da Gama elutasította, mert nem hozott magával cipőt. A Fluminense próbajátékát félbehagyta, hogy elérje az utolsó hazafelé tartó vonatot. Már 19 éves volt, mikor elment a Botafogohoz és ott is maradt, 1952-től 1966-ig.

Szereplésével kapcsolatban több helyen eltérő adatokat adnak meg, az egyik forrás szerint 609 mérkőzésen szerepelt és 252 gólt szerzett, máshol 232 gólt és 581 mérkőzést írnak (a Botafogo stadionja előtt álló szobrára meg 614 meccset írtak) mindenesetre mérkőzésenként 0,4 körüli gólátlagról beszélhetünk, ami konkrétan félelmetes, egy mégoly támadó jobb szélső esetében.

Az első edzésen a Botafogónál kiosztott egy látványos kötényt a sztár Nilton Santosnak, sokak szerint minden idők legjobb brazil védőjének. Innentől kezdve Nilton lett a legnagyobb csodálója és barátja.

Ferde lábait arra használta, hogy a világ elismerten legjobban cselező játékosa váljon belőle. Minden ellene küldött védőt kicselezett, a pálya jobb oldalán játszott. A tizenhatos jobb széléről vagy betört az ellenfél védelmébe és gólt szerzett, vagy félelmetes pontosságú passzokat osztogatott a csapattársaknak. Páratlan cselei, remek lövő technikával párosultak. Egyedül képes volt szétzilálni a legszervezettebb védelmeket, az ellenfelek két-három védővel se bírták tartani. Akik valaha látták játszani, esküsznek, hogy soha nem láttak hozzá foghatót.

A Botafogóval nyert 3 Carioca (Rio de Janeiró-i) állami bajnokságot 1957-ben, 1961-ben és 1962-ben. Nyert még 2 Rio-Sao Paulo kupát, 1962-ben és 1964-ben. Akkoriban még nem létezett brazil nemzeti bajnokság, de a Rio-Sao Paulo kupa egyesítette a két legjelentősebb állami bajnokságot, ezért ezt szokták tekinteni a korabeli brazil bajnokságnak. 1962-ben megválasztották a világ legjobb játékosának. Emlékezetesek maradtak a Garrincha féle Botafogo és a Pele fémjelezte Santos közötti rangadók.

A Botafogo sajnos nem bánt nagylelkűen Garrinchával. Jellemző, hogy biankó szerződéseket írattak vele alá, nem mintha lett volna jelentősége, mivel Garrincha nem tudott olvasni. Rendszeresen játszatták sérülten, telepumpálva érzéstelenítőkkel. Gyakorlatilag a Botafogo becsapta és kihasználta őt. Miután 1965-ben elhagyta a Botafogót, játszott többek között a Corinthiansban és a Flamengoban, még Kolumbiában is megfordult. De ezekben a klubokban már nem volt a régi, egy térdsérülés miatt, amit a Botafogónál a szokásos fájdalomcsillapító injekciókkal kezeltek. Játékából hiányzott a sebesség, a robbanékonyság. Aktív pályafutását 1972-73-ban, egy Olaria nevű kiscsapatban fejezte be.

A világbajnok

Garrincha pályafutásának legfényesebb pillanatai talán az 1958-as és az 1962-es világbajnokságokra estek, ahol oroszlánrészt vállalt mindkét világbajnoki cím elhódításában.

A brazilok 1950-ben a döntőben vesztették el az otthon rendezett világbajnokságot, Uruguay ellen. Ez volt a híres “Maracanazo”, ahol egy teljesen esélytelennek tartott Uruguay legyőzte a teltházas Maracanában  a brazilokat, akiknek ráadásul elég lett volna a döntetlen is a világbajnoki címhez. Akkora vereség volt, hogy utána megváltoztatták a brazil válogatott mezét, ezelőtt a meccs előtt fehér szerelésben játszottak. Négy évvel később, a Svájcban rendezett világbajnokságon, a Magyar Aranycsapat vágott nekik egy négyest és hazazavarta őket (haha!!!).

Ilyen előzmények után a frusztrált brazil hatóságok semmit sem bíztak a véletlenre és az 1958-as svédországi világbajnokság előtt minden lehetséges eszközt bevetettek, hogy a lehető legjobb keretet állítsák össze. Többek között elvégeztettek a játékosokkal egy fizikai és pszichológiai tesztet. Ezen a teszten Garrincha 38 pontot ért el, a “szakértők” által a vb részvételhez megszabott minimális érték 123 volt. A brazilok isteni szerencséje az volt, hogy a játékosok fellázadtak és a “szakértők” kénytelenek voltak felengedni Garrinchát is az Európába induló repülőgépre.

Sajnos a vb-re is elkísérte a csapatot az erőnléti edzők, orvosok és pszichológusok hordája: a “szakértők”, ők voltak azok, akik a két első meccsen nem engedték játszatni se Garrinchát, se a “túl fiatal” Pelét. Mire a játékosok természetesen megint fellázadtak, végül Garrincha játszott és megszületett a taktika, ami két világbajnoki címhez segítette a brazilokat és amit a brazil sportújságírók azóta is így emlegetnek: “Adjátok a labdát Garrinchának.”

Feola edző különösen tartott a szovjetektől, de Garrincha és Pele “szétszedték” őket. Nilton Santos így emlékszik a mérkőzésre: “Eleinte emberfogással védekeztek, aztán egyszer csak elkezdték átpakolni a játékosokat, a védelmük bal oldalára”. Hát, igen, Garrinchának volt egy ilyen hatása a védelmekre.

Például az alábbi képen Garrinchát láthatjuk egy meccsen, a képpel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon mit csinál az ellenfél két maradék mezőnyjátékosa? Ketten fogják a többi kilenc brazilt?

Nem volt “atomfizikus”, de miért is let volna?

Állítólag Svédországban vett magának egy rádiót, mire a csapattársai kigúnyolták, hogy úgyis csak svédül hallgathatja, erre Garrincha dühös lett és felgyújtotta a készüléket. De nem volt elveszett ember, mindezek után visszavitte a rádiót a boltba, ahol valahogy visszakapta a pénzét. Az egy érdekes, Rejtő Jenőt idéző jelenet lehetett: egy svéd boltos, egy brazil focista és egy kiégett rádió.

A döntő előtt a svédek bal bekkje azt nyilatkozta, hogy tanulmányozta Garrinchát és kiismerte a játékát. Szerinte Garrincha csak jobbra tud cselezni és ő meg fogja állítani. Szegényke nem tudta, hogy előtte hányan mondták el ugyanezt, szinte szó szerint. A meccsen Garrincha két, szinte teljesen egyforma gólpasszt adott mellőle, mindkétszer jobbról kicselezve őt. Végeredmény: Brazília 5, Svédország 2.

A döntő lefújása után, Garrincha állítólag dühös volt, nem örült, hogy már nincs több mérkőzésük és haza kell térniük Brazíliába. Akkor senki se értette, hogy mi baja, hiszen világbajnokok lettek, kilenc hónappal később világossá vált, hogy mért dühöngött, ekkor Garrincha ismét apa lett, az újabb kisfiút Ulf Linbergnek nevezték el és Svédországban született. Garrincha a mérkőzések között sem unatkozott Svédországban.

Négy évvel később, a 62-es chilei vb-re, a brazilok gyakorlatilag kivitték még egyszer az 58-as  keretet. Ezen a vb-én Garrincha a hátára vette a csapatot, hozzájárulását a világbajnoki címhez csak az 1986-os Maradonáéhoz lehet hasonlítani. Szükség is volt rá, mivel Pele lesérült a második meccsen és többet nem is játszott.

A Brazil válogatott szinte minden góljában benne volt, és szinte egyedül tartotta sakkban az ellenfelek védelmét. A Chile elleni elődöntőn is szerzett 2 gólt, de a mérkőzés vége felé, miután az egész meccsen “kínozták” őt a védők, olyat tett, ami cseppet se volt jellemző rá: belerúgott a chileiek Rojas nevű védőjébe.

Tudni kell, hogy azon a vb-én, a házigazda Chile erős “bírói hátszéllel” játszott, Garrinchát is azonnal kiállították, a döntőn nem is játszhatott volna. De a brazilok sportdiplomáciai és politikai nyomására engedélyezték Garrincha játékát a döntőben.

A döntő előtt megkérdezte az edzőt, Aymore Moreirát, “Mester! Ma van a döntő?… Ahá, akkor azért van annyi ember”. Ennyire érdekelte az egész világbajnokság. Utána kiment a pályára és elverték a Csehszlovákokat 3-1-re, a “csehtótok” azon a meccsen 3 védőt állítottak rá. A mérkőzés után, a pályáról lefelé jövet letámadta egy újságíró: “Csak egy pár szót a mikrofonnak”. Garrincha így válaszolt, “Pár szót? Viszlát mikrofon!”  Szóval ellentétben számos csapattársával, például Pelével, enyhén szólva nem foglalkozott a sajtóval. Egyébként 39 fokos lázzal játszotta végig a döntőt.

Chilei világbajnokság: Garrincha a világ tetején

A VB legjobb játékosának választották, holtversenyben hatodmagával ő lett a torna gólkirálya is, 4 találattal. Bár magyarként muszáj megjegyezni, hogy szigorúan nézve, ezen a góllövő listán a statisztikusok Albert Flóriánt szokták az első helyre tenni, mivel ő játszotta a legkevesebb percet.

Garrincha pályafutása során összesen 17 gólt szerzett, 60 mérkőzésen a brazil válogatottal, ebből 52 alkalommal nyert, 7-szer döntetlent ért el és egyetlen egyszer kikapott, konkrétan az 1966-os angliai világbajnokságon: Magyarország-Brazília 3-1 (haha!!!).

Akit a legjobban szerettek és Garrincha vs. Pele

Garrincha aktív focistaként is az egyik legnépszerűbb játékos volt, halála után viszont népszerűsége egyre csak emelkedik, legendája minden nap tovább nő. Sorra jelennek meg a jobbszélső életéről szóló filmek és könyvek, valamint a róla készített műalkotások.

A Maracana stadionban a hazai öltözőt Garrinchának hívják, a vendégöltözőt Pelének. Brazíliában, a fővárosban most átépítették a Mané Garrincha stadiont, itt játszották a 2014-es vb nyitómeccsét. A brazilok Garrincha iránti szeretete nem ismer határokat, egyfajta nemzeti bűntudat is fűti, mivel magára maradt, amikor beteg és szegény volt.

A Botafogo 2007-ben megszerezte az újonnan épült Joao Havelange Olimpiai Stadiont és megpróbálta ide áthelyezni Garrincha mellszobrát, a Maracana stadionból. Mikor a család tiltakozott, a Botafogo inkább felállított egy új, 4 méter magas szobrot az egykori játékosról. Felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha az utólagos szobor helyett, inkább rendesen megfizetik? A Botafogo csúnyán bánt Garrinchával és ezen egy tucat szobor sem fog változtatni.

A chilei vb után Elsa Soarez énekesnővel folytatott viszonya a sajtó és a közvélemény kereszttüzébe helyezte, mivel Elsa kedvéért elhagyta feleségét. Korábban nem volt hajlandó aláírni egy újabb biankó szerződést a Botafogóval, a szurkolók emiatt is az új asszonyt okolták. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy neki és Elsának egy időre Olaszországba kellett költözniük.

Ez az elbánás szöges ellentéte volt annak, amiben az ifjú Pele részesült, pedig a “király” is híres volt szexuális étvágyáról.

Nilton Santos: “Pele volt a legnagyobb, de Garrincha jobb volt.”

Valaki azt mondta, hogy Garrincha volt a világ legamatőrebb játékosa, Pele pedig a legprofibb. A két játékos, sok mindenben egymás ellentéte volt.

Pele és Garrincha nem voltak barátok, ezt mindketten elmondták, valahányszor találkoztak, őszintén, a legnagyobb egyetértésben. Garrincha lázadó volt, támadta a rendszert, Pele maga volt a rendszer.

Pele ontotta magából az interjúkat, Garrincha, ha tehette elkerülte az újságírókat, a róla írt legendák és neki tulajdonított nyilatkozatok jelentős része nem más mint kitaláció.

Például az egyik újságíró leírta róla, hogy egyik ellenfelének se tudja a nevét, mindegyiket “Joao”-nak hívja, ez természetesen nem volt igaz. Garrincha elmondta barátainak, hogy ez a sztori nagyon jól hangzik, csak az a baj, hogy a védők meg rendszeresen külön bele rúgnak, hogy megjegyezze a nevüket.

Miközben Pele fogadásokra és megnyitókra járt, Garrincha elment a grundra játszani a gyerekkori barátaival, vagy sajnos a kocsmába.

A brazil parlament törvényt hozott, hogy a fiatal, ereje teljében lévő Pele ne szerződjön külföldre. Az alkoholista és elszegényedett Garrinchát, teljesen magára hagyták az intézmények, pedig amíg aktív játékos volt, minden választás előtt sorra jelentek meg otthonában a legkülönbözőbb politikusok, hogy a szolgálatkész sajtó lefényképezze őket a világbajnok társaságában .

Pele vigyázott magára, ma is kortalanul fiatalos, megannyi nevelő és kábítószer ellenes kampány főszereplője. Garrincha pusztította magát, életvitelét legfeljebb negatív példaként lehetne felhozni, bármilyen kampányban.

Pel általában elfeljti Garrincha nevét

Pele rendszeresen emlegeti, egykori csapattársait a brazil válogatottból, főleg Didit és Vavát, de még  Zagalót is. Ellenben Garrinchát többnyire ki szokta felejteni a felsorolásokból, róla valamiért nem szeret beszélni, bár egyszer elismerte, hogy Garrincha nélkül sose lett volna háromszoros világbajnok.

1982-ben a Plancar nevű brazil sportújság szervezett egy közös interjút, egy találkozást, Pele és az akkor már halálos beteg Garrincha között. Az interjú “fénypontja” az volt, mikor Garrincha így szólt, a zavarban lévő Peléhez: ”Figyelj Király! Nem tudsz adni egy kis pénzt kölcsön? Hallom, tele vagy dollárral”.

Ez főleg annak fényében vicces, hogy korábban, egy elhíresült interjú alkalmával, mikor megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye arról, hogy Pelét a foci királyának hívják, Garrincha így válaszolt: “Király? Ugyan már! Mi mind csak bohócok vagyunk, az a dolgunk, hogy szórakoztassuk a népet. Ezt a király dolgot csak a sajtó találta ki.” Pelének sosem okozott problémát koronával a fején, királyként parádézni.

Az 1980-as riói karneválon Pele a dísztribünön foglalt helyet, az elnök és néhány kormánytag mellett. Az egyik felvonuló szamba iskola, a súlyosan beteg Garrinchát felültette egy dobogóra, az egyik kocsira, amire ez volt  írva: “A nyomornegyedből a Jules Rimet kupáig”. Garrincha már csak árnyéka volt korábbi önmagának, egy sovány emberke, izzadt volt és a bőrszíne szinte sárga, a brazil válogatott mezét viselte és üveges tekintettel meredt a semmibe. Mikor elhaladt a dísztribün előtt Pele odaszólt neki: “Mané, Mané, én vagyok az, Pele, Mané, én vagyok az, Pele”. Senki sem állította meg a kocsit.

Három évvel később, 1983 január 20-án, egy kórházi alkalmazott átvette egy kb. 50 éves férfi holttestét. Az azonosító lapra ezt írták: Név, Manoel da Silva. Nemzetiség, ismeretlen. Csak később tudta meg, hogy az azonosítatlan férfi Garrincha volt.

Maradona önéletrajzában, többek között ezt írta Peléről: “Szerettem volna látni (Pelét), hogy gondoskodik Garrincháról, hogy nem hagyja őt nyomorban meghalni”.

Akár ez is tetszhet
Betöltés...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom További információ