A naptárban és a politikai életben vannak jeles és feledhető napok egyaránt. Ritka alkalom, ha egy jeles napra már csak nagyon kevesen emlékeznek, miközben ugyanezen a napon az egykor volt köztársaságot újra gyalázat éri.

Fogalmazzunk pontosan, a gyalázat ma azt az Országgyűlést érte a kormányzópárt (másfél párt) részéről, ahol pontosan 30 évvel korábban köztársasági elnöknek választották Göncz Árpádot.

Ma a facebookon Matyó Gábor emlékezett meg a harminc évvel ezelőtti jeles napról.

1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Göncz Árpád megválasztása miatt országgyűlési mandátumáról lemondott, SZDSZ párttagságát pedig szüneteltette.

“Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.”

(Részlet Göncz Árpád parlamenti felszólalásából, 1990. augusztus 3-án)

Ki emlékszik már erre?

Pontosabban a hatalmat tíz éve birtokló és egyben bitorló utódok tesznek róla, hogy se a közmédiában, se a Fidesz uralma alatt álló médiabirodalomban még csak le se írják Göncz Árpád nevét.

Határozatképtelenség miatt a napirend előtti felszólalások után véget ért az Országgyűlés hétfői, rendkívüli ülése, amelyet a Demokratikus Koalíció (DK) azért kezdeményezett, mert álláspontjuk szerint a miniszterelnök a júliusi EU-csúcson szembement az Országgyűlés egy korábbi döntésével. Latorcai János a napirendről való szavazásnál megállapította, hogy a Ház határozatképtelen, így az ülést bezárta.

Az utódok ma nagyjából félórás ülést tartottak az Országgyűlésben,

mert az ellenzék által összehívott rendkívüli ülésre egyetlen kormánypárti képviselő sem volt hajlandó bemenni, sőt a kormány egyetlen államtitkárt sem küldött be az ország házába, így a napirend előtt elhangzott ellenzéki hozzászólásokra ezúttal egyetlen válasz sem hangzott el a kormány részéről, ami azért mégiscsak példátlan.

Nyugodtan kijelenthetjük a másfél kormányzópárt ma zárójelbe tett az Országgyűlést

Ők oda csak akkor hajlandóak bemenni, ha az ő érdekeit az szolgálja, ha az ellenzék politikai jogosítványával akar élni és meg kívánja hallgatni a Brüsszelben sikert-sikerre halmozó miniszterelnököt, akkor nekik már nem fontos a demokrácia. Még a látszatra sem!

Emlékeznek, egyszer még az volt a jelszó, hogy “a haza nem lehet ellenzékben”, majd kiderült, hogy “ellenzék nélkül is működhet az Országgyűlés”.

Ma pedig az is kiderült, hogy kormánypártok nélkül is létezik Parlament, de mi értelme.

Minek beszélnek a Kövér-félék demokráciáról, ha lépten-nyomon beletaposnak, belerúgnak még a kulisszákba is

Tanulságos nap volt a mai. A Fidesznek és csatolt részeinek a parlamenti demokrácia mindössze annyit jelent és addig fontos, míg az ő érdekeiket szolgálja.

A klasszikus parlamenti váltógazdálkodás már fel sem merül a kormánypárti oldalon. A vezérük minimum 2030-ig hatalmon kíván lenni, el sem tudják képzelni, hogy ne így legyen.

Eszük ágában sincs átadni a kormányzás rúdját

cigaretta

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét