Gyerekkor egy alkoholista szülő mellett

A WHO az alkoholizmust egyértelműen betegségként definiálja. Olyan idült betegségről van szó, amelynek már korai felismerhető jegyei vannak, és amelyre jellemző az erőteljes függőség, egyre nagyobb tolerancia (egyre nagyobb mennyiséget bír a beteg meginni) és megvonás esetén a komoly elvonási tünetek.

Az alkoholistákra általánosságban jellemző, hogy a negatív következmények ellenére sem hagynak fel az ivással

Sok esetben tisztában vannak azzal, hogy kapcsolataik, egzisztenciájuk tönkremegy kóros alkoholfogyasztásuk miatt, de ez nem elegendő hajtóerő ahhoz, hogy felhagyjanak az italozással. A környezet is nehéz helyzetben van, hiszen nem egyik napról a másikra alakul ki a betegség, hanem szép lassan lopózik be az érintett, és így a család életébe.

Magyarországon 2019-ben az alkoholisták számát 389000 főre becsülik, de a valóságban ennél sokkal több érintettről lehet szó. Zacher Gábor toxikológus nyilatkozata alapján ez a szám közel 800 ezer fő lehet. Jól belátható a számok alapján, hogy rengeteg család közvetlenül érintett az alkoholizmus negatív hatásaiban.

Fórumokat böngészve számtalanszor találkozhatunk olyan posztokkal, amelyekben gyerekek kétségbeesetten kérnek segítséget a szüleik alkoholizmusával kapcsolatban. Anna története az ő vallomásaikból született fiktív történet. Elolvasva ezeket a sorokat hamar világossá válhat, hogy milyen hatalmas nyomás és szenvedés nehezedik egy alkoholista szülő mellett felnövő gyerekre.

„Alkoholisták a szüleim. Mindig azok voltak, amióta az eszemet tudom. Voltak jobb időszakok, de mindig jött egy újabb mélypont. A mindennapok is nagyon nehezek, sokszor nincs itthon kaja, és úszik a lakás a koszban. Anyagi gondjaink is vannak, a szüleim sorra vesztik el a munkájukat. Néha jó lenne kiszakadni, de közben meg nem akarom elveszíteni őket. Jövőre kezdem a gimit és koleszba mennék, de félek, hogy ha itt hagyom őket, akkor még nagyobb baj lesz velük, és azt nem bírnám elviselni. Úgy érzem, hogy csak én segíthetek rajtuk, de nem tudom, hogyan. Próbálom őket felvidítani, jól tanulni, de semmi sem változik. Nem merek segítséget kérni, mert félek, hogy akkor elszakítanak tőlük. Mit tehetnék? Anna, 14”

A konkrét történettől az általánosság felé haladva, lássuk, milyen érzésekkel és gondolatokkal szembesül egy alkoholista szülő gyermeke:

  • Kiszámíthatatlanság: ahogy Anna is írja, vannak jobb időszakok és rosszabbak. Viszont a gyerek sosem tudja, hogy épp melyik következik. Egyik nap jó hangulat van, míg a másikon már a zár csörgéséből tudható, hogy indul a szokásos cirkusz.
  • Következetlenség: amikor a szülő jól van, akkor kézben tartja a gyeplőt, és nevelni akarja gyermekét, viszont szétesett állapotban nincsenek szabályok, random módon történnek az otthoni dolgok, ami tovább növeli a kiszámíthatatlanság érzését. Természetesen a másik szülő sok esetben nagy erőfeszítéseket tesz a gyerekek nevelésére, a biztonságos közeg megteremtésére, de rengeteg energiát visz el a feszültség folyamatos kézben tartása.
  • Anyagi gondok: jól belátható, hogy egy gyereknek ideális esetben nem kell a mindennapi megélhetésen rágódnia. Ugyanakkor, ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő sorra veszti el munkahelyeit, időről-időre nem kerül étel az asztalra, és a számlák sincsenek befizetve, akkor a normál esetben felnőttek vállát nyomó felelősség átkerül az ő vállára, és ez komoly szorongást okoz. Különösen azért, mert egy gyereknek nincsenek meg az eszközei a helyzet megoldására, és a tehetetlenség érzése kétségbeesést eredményezhet.
  • Kettőség: a gyerek egyáltalán nem olyan kategorikus a szüleivel szemben, mint a kívülállók. Annak ellenére, hogy sokszor gyűlöli, amit a szülő tesz, a szülőt magát szereti. Nem akarja őt elveszíteni, és folyamatosan bízik abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.
  • Ambivalens kötődés: a korábban említett kettősségből fakad az érzés, hogy a gyerek vágyik is a szülő közelségére, de érez egyfajta taszítást is. A szülő kétarcúsága nem engedi meg, hogy a gyermek belefeledkezzen a szülőjével szemben érzett pozitív kötelékbe, hiszen besározza a kapcsolatot az alkoholizmus torzította szülői kép.
  • Felelősség: Anna esetéből is látható az az általános tendencia, hogy a gyerek gyakran felelősnek érzi magát a szülője állapotáért. Szeretné megmenteni, leszoktatni, jobbá tenni az életét, örömet szerezni neki. Nagyon káros a gyerek által folyamatosan megélt megmentő szerep, hiszen a valóság folyton arcon csapja: bármit is tesz, a helyzet nem változik.
  • Bűntudat: a felelősséghez szorosan kapcsolódik, ha a gyerekkel azt éreztetik, hogy bizonyos értelemben okozója annak, hogy a szülője az alkoholizmusba menekül. „Ha jobb gyerek lennék, ha jobban tanulnék, ha szebben viselkednék…” Mind-mind olyan mondatok, amelyek rendkívül károsan hatnak a gyerek önbecsülésére.
  • Félelem: egy bizonyos kor után a gyerekek, ha kerek-perec nincs is kimondva, pontosan érzik, hogy a környezet, amelyben élnek nem éppen ideális. Ez az érzés sok esetben okozója annak, hogy hallgatnak a körülményeikről, mert szüleikhez fűződő pozitív érzelmeik miatt rettegnek attól, hogy elválasztják őket, az ugyan sajátos, de mégis valamelyest biztonságot adó közegüktől.
  • Belső ellentmondás: a család jó ideig fenntartja a látszatot. Fenntartja a környezet felé, de ugyanúgy gyereke felé is. Márpedig a gyerek érzi, hogy valami nem stimmel. De akkor most mi az igazság? Hiszen, ha a szülei azt mondják, hogy „minden ok”, de ő mégis máshogy érez, akkor lehet, hogy vele van a baj? És ismét visszajutottunk a bűntudat kérdéséhez…
  • Szégyen: egy alkoholista a családban stigmatizáló lehet. A gyerek szégyelli a kortársai előtt, hiszen pontosan látja, hogy az ő szülei mások, mint a többieké. Nem beszélve arról, hogy egy alkoholista szülő gyereke nem szívesen hív át játszópajtásokat sem, hiszen ki tudja, mikor támolyog haza anya részegen.
  • Tabu: túl a gyerek által érzett, magától kialakuló szégyenen, sokszor a család maga is tabut csinál az alkoholizmusból, és egyértelműen kommunikálja a gyerek felé, hogy ez egy olyan probléma, ami csak a családra tartozik. Egyetlen tabu elég ahhoz, hogy hazugságok sorozata induljon el. Hazugság arról, hogy „miért nem ment el apu a szülőire, miért nincs nekem soha gyerekzsúrom, és miért nem jön el soha senki a délutáni focimeccsre.”
  • Patológiás minta: a kapott minta, akkor is hat, ha patológiás. A pohár állandó jelenléte feszültséggel teli helyzetben a gyermek agyában is összekapcsolódik, és azt tanulja meg, hogy ez természetes módja annak, hogy javítsunk a dolgokon. Akkor is hatása van, ha egyébként a gyermek szenved szülője alkoholizmusától. Nem véletlen sajnos, hogy alkoholista szülők gyermekei gyakran választanak maguk is alkoholista párt, illetve, hogy náluk is lényegesen magasabb a későbbi alkoholproblémák kialakulásának veszélye.

Gyerekszerepek az alkoholizmusban érintett családoknál

Az alkoholista családokban a gyerekek gyakran kényszerülnek olyan szerepbe, aminek célja, hogy fenntartsa a családi dinamikát, és közben el is veszi a fókuszt a valódi problémáról, az alkoholizmusról, miközben fenn is tartja a patológiás egyensúlyt.

  • A család hőse: ezekben a családokban gyakori, hogy valamelyik gyerek parentifikálódik vagyis szülői szerepbe kényszerül és életkorának lényegesen felelősségteljesebb feladatokat visz a válán. Ezek a gyerekek perfekcionisták, igyekeznek kiemelkedő teljesítményükkel “megmenteni” a családot. Látszólag úgy tűnik, hogy a család hőse kiválóan megküzd a helyzettel, de mivel a “család meggyógyítása” önmagával szemben irreális elvárás és szélmalomharc, ezeknek a gyerekeknek gyakran alacsony az önértékelése és élnek meg inkompetenciát.
  • Az elveszett gyerek: ő az a gyerek, aki igyekszik láthatatlan lenni, nem akar szem előtt lenni, hogy legalább vele ne legyen semmi baj. Ezt megoldja úgy, hogy sosincs otthon vagy bezárkózik a szobájába. Ezeknél a gyereknél nagyon gyakoriak a depresszív vagy szorongásos tünetek (internalizáló tünetek).
  • A bohóc szerep: ő az a gyerek, aki vicceskedéssel, bohóckodással igyekszik elterelni a figyelmet a valódi problémákról. Egy ideig nagyon sikeres tud lenni a társas környezetében, ugyanakkor egy bizonyos életkor után már nem kifizetődő ez a szerep és emiatt a társas közösségbe gyengülhet a pozíciója.
  • A bűnbak: ő az a gyerek, aki gyakran hallgatja, hogy “apát azért iszik, mert te…”. Ezeknek a gyerekeknek gyakran vannak magatartási problémáik és indulataikat nehezen tudják kontrollálni. Valójában ők azok, akik átveszik a család tünetét. Mindenki a “rossz” gyerekkel foglalkozik, így lekerül a fókusz az ivásról.

Az eddigiekből is jól belátható,

hogy annak a gyereknek, aki azzal tölti a délutánját, hogy az üres üvegeket vagy szétesett szülőjét szedje össze, nem jut ideje azokra a tevékenységekre, amelyek normál esetben a gyerekkor természetes velejárói. Kimarad a játék, az önfeledtség, a barátokkal töltött idő, és sok esetben a tanulásra sem marad lehetőség. Ezen felül az alkoholista családokban nem ritka az érzelmi, fizikai és szexuális abúzus, mert az alkohol miatt meglazult kontroll következtében sokkal hamarabb tesz vagy mond olyat a szülő, amit józan állapotban nem feltétlenül tenne meg.

Sosem késő segítséget kérni! Ha magunkért nem, tegyük meg gyerekünkért!

<<< Még több írás a szerzőtől! >>>

Alkoholistákat és hozzátartóikat segítő alapítványok:

http://www.anonimalkoholistak.hu
http://feluton.hu
al-anon.hu: csoport alkoholbetegek hozzátartozóinak
aca.hu: ACA – Anonim Felnőtt Gyermekek: Alkoholbetegek, és más módon rosszul működő családok felnőtt gyermekei

Forrás

pasztellszínekben

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük