Gyurcsány esete a szembejövő poszttal ….

Ez a poszt jött szembe velem Facebookon. Szinte soha nem teszek ilyet. De érteni fogjátok, miért teszek most kivételt…

Sorakozom a zöldségesnél,

unottal számolom, hogy hányan vannak még előttem. Ilyenkor azzal szoktam szórakoztatni magam, hogy megpróbálom kitalálni, a sorban velem állókról, hogy mi a foglalkozásuk. Az előttem álló ötven körüli nőről azt gondolom, hogy biztosan tanár.

Éppen azt találgatom, hogy reál, vagy humán tárgyakat szavazzak meg neki, amikor azok, akik éppen sorra kerülnek vásárolni – egy nő és két férfi-, a vásárlás után előveszik az igazolványukat, és közlik, hogy adóellenőrzés veszi kezdetét. Péntek délután, a tíz méteres sorban.

Hozzáteszem, tisztán láttam, hogy kaptak blokkot,

tehát nem csalt a zöldséges asszony. De ők hibát akartak találni. Megállapítást akartak tenni. Vagyis a nő. Aki bár fiatal, de kellőképpen magabiztos. Kicsit elmélázok azon, hogy milyen szép lenne a világ, ha a nők nem akarnák egymást szopatni, hanem mondjuk segítenék a másikat, és nem kötekednének feleslegesen egymással. De a nő bőszen sorolja, hogy miket szeretne azonnal látni, szája szegletében gúnyos mosoly.

És nem, nem érdekes, hogy adott blokkot, az ellenőrzésnek majd akkor lesz vége, amikor ő azt mondja. A kép pasi továbbra is kussban álldogál. Nyiladozik a bicska a zsebemben, hulla fáradt vagyok, szeretném minél hamarabb megvenni a leveszöldséget, de kezdem elveszteni a reményt, hogy ez ma még lehetséges lesz. Átfut az agyamon, hogy, ha most kiállok a sorból, akkor reggel hét előtt kell eljönnöm, hogy nyolckor fel tudjam rakni a levest. Úgyhogy inkább kivárom…

Az adóellenőr nő közben maximálisan kiélvez minden pillanatot.

Fitogtatja a hatalmát. Lenézően visszadobja az átadott papírokat, azt mondja, ezek nem megfelelőek, talán, ha az eladó (aki egyébként a tulajdonos, mindig itt vásárolok, jól ismerem), figyelne arra, amit mond, akkor hamarabb végeznének. Közben sajnálkozva hátrafordul, ránk néz, de szája szögletéből nem múlik a mosoly. Az előttem álló (szerintem tanár) nő a fejét csóválja, látszik rajta, hogy neki is emelkedik a vérnyomása.
– Mit nem ért ezen? – kérdezi az adóellenőrnő. Aki, most leírom, pedig utálni fogom magam érte és szégyellni fogom, de igenis legalább két számmal kisebb farmert visel, mint kellene, és hosszú haja zsírosan lóg az arcába.

A zöldséges zavartan magyaráz,

hogy nem lehetne-e , hogy a kolléganő közben kiszolgálja a többi vevőt, és menjenek hátra, felőle ott aztán nézegethetik a papírokat estig is. Az ellenőr teljességgel kizártat kiabál, megvetően sorolja a paragrafusokat, és az a szemét mosoly csak nem akar eltűnni a szája szegletéből.
A „tanárnő” elveszti a türelmét.

Kedves ellenőrnő, azt szeretném megkérdezni, hogy az ezerháromszázmilliárd után is ilyen buzgón nyomoznak, amit az én és a többi itt álló ember pénzéből lopnak el, vagy kifejezetten a háromszáztíz forintos karalábé jár fővesztéssel?

Mondom neki, hogy csak lassan a testtel, mert adott blokkot ez a szegény zöldséges, úgyhogy nincs háromszáztíz forintos adóhiány. Ne túlozzunk.

Szemétség az van, de ne legyünk demagógok.

A navos nő még jobban mosolyog. A két társa félreáll, szégyenkezést látok rajtuk, de a nő nem hátrál. Megtudjuk, hogy neki kötelessége a papírok ellenőrzése, és akinek ez nem tetszik, az nem hazafi, mert rendes magyar ember ilyenkor kivárja, amíg ő teljesíti a kötelességét és nem támad mindenféle aljassággal.
A tanárnőhöz fordul, és pofátlanul megkérdezi, hogy megtudhatja-e hol dolgozik. A tanárnő, aki nem is biztos, hogy tanárnő, elképed.

És elhangzik a mondat, amiből kristálytisztán lejön, hogy lehet, hogy nem is tanárnő, de, ha az, akkor talán nem humán szakos.

Elmész te a p…ába, te senkiházi. Menj inkább bkv ellenőrnek, a villamoson kiélhetnéd magad minden nap. (nem akartam felvilágosítani, hogy lehet, hogy már bkk, de a fene jegyzi meg ezeket, mert nem akartam megakasztani) Mert az ilyen ótvar semmirekellő, hatalmukkal visszaélő buta ringyók maximum ott számíthatnak előmenetelre. Nem szégyelled magad (itt már tegezte), hogy feltartod a sort, te mocskos besúgó? Tisztességes emberek idejét veszed el, csak, hogy megmutathasd…

És akkor a sorban álló emberek tapsolni kezdtek…zúgott a taps egyre csak.

A két férfi ellenőr már elindult kifele, a nő (szerintem látta, hogy a fele sem tréfa), maradék méltóságát összeszedve utánuk indult és közben közölte, hogy visszajönnek zárásra a papírokért. A taps tovább zúgott, egészen addig, amíg el nem tűntek a láthatáron.

Péterfy-Novák Éva