Blogbazár
Gyurcsány: nem fogunk tudni megegyezni….
Most azt gondolom, belátható időn belül nem leszünk egyívású ország. A haza nagy dolgairól nem fogunk tudni megegyezni.
Horthy és Trianon az egyik oldalon, liberális demokrácia és Európa a másikon
Egyik oldal se fogja feladni eszményeit. Két eszme, két hit, két közösség egy hazában. Állandósuló harc vagy megegyezés. Nagyjából ezek a lehetőségeink. Mindkét közösség elég erős. Legyőzhetetlen rövid távon. A most kormányzó jobboldal győzni akar. Elfogadtatni saját világképét mindenkivel. Ez nem fog menni.
A kérdés váltója az,
hogy a liberális demokraták értik-e, hogy teret kell hagyni a másik oldalnak, de úgy, hogy közben ne adják fel saját hitüket, meggyőződésüket. Nem lehet betemetni az árkokat. De nem lehet állóháborúra se berendezkedni. Se szellemi, kulturális invázió, se önfeladás. Hol a határ? Hogy kell viselkedni most az önkormányzatokban, később meg kormányon.
Te tudod a választ?
Háttér….
Több százan vonulnak a Bartók Béla úton a Mi Hazánk Mozgalom rendezvényén, ami Horthy Miklós budapesti bevonulásának 100. évfordulójára emlékezik. A Szent Gellért téren több tucat ellentüntető várta a menetet „mocskos nácik skandállással”, erős rendőri biztosítás mellett.
Novák Előd, a Mi Hazánk önkormányzati képviselője köszöntőjében bejelentette: közadakozásból szobrot állítanának a Szent Gellért téren, illetve kezdeményezik, hogy Horthy megkapja Budapest díszpolgári címét. A szoborról társadalmi egyeztetést indít, mámint annak formájáról, ő egy egészalakos lovas szoborra gondolt, de ha mellszobor lesz, az is jó. Novák elmondta, hogy Musits Antal plébános részt vett volna a rendezvényen, de őt a magyar katolikus egyház „legfelsőbb” vezetése letiltotta a programról. (Forrás: 444.hu)
Heindl Péter
2019.11.17 16:16 at 16:16
Amiatt vagyok szomorú, hogy egyfelől vannak értelmes és amúgy jóravaló jobboldali ismerőseim, akik szerint a zsidók elleni népirtásban való közreműködés bocsánatos bűne annak, aki egyébként elszántan és következetesen harcolt a bolsevizmus ellen. Másfelől meg vannak értelmes és amúgy jóravaló baloldali ismerőseim, akik szerint meg a kommunista terroruralom gaztetteiben való bűnrészesség bocsánatos bűne annak, aki egyébként elszántan és következetesen harcolt a hitleri nácizmus és holokausztban bűnrészessé vált horthyzmus ellen. És csak nagyon keveseket tudok e jobb- és baloldali ismerőseim közül meggyőzni, hogy egyik sem bocsánatos bűn! Mégpedig leginkább azért nem, mert ha annak tartjuk, és az elkövetők előtt még fejet is hajtunk, akkor azzal emberek százezreit, vagy éppen millióit sértjük meg: azokat, akik számára az áldozatok emlékének ápolása fontos. Márpedig ha ennyire sokan képtelenek az áldozatok emlékének ápolását fontosnak tartók teljesen jogos érzékenységére figyelemmel lenni, akkor soha a büdös életbe – vagy legalábbis még néhány generáció kihalásáig – nem fog ennek az országnak, ennek a mi magyar társadalmunknak a kettészakadtsága enyhülni, aminek az egész nemzet látja kárát.