Egy kereszt története. Messze van ám a krisztusi (a keresztényi) emberiesség, jóság eszménye a szimbolikus politizálástól! Jóval messzebb, mint Makótól Jeruzsálem. Vagy inkább mint Csepeltől Santorini…


Csepel bosszút állt?

Emlékeztetőül: jókora nemzetközi botrányt kavart nyáron a Lidl avval, hogy kiretusálta a görög joghurtok csomagolásán látható ortodox templomról – a Santorinin álló Anastasisról – a kék kupolán lévő keresztet.

A cég mentegetődzése egyrészt érthető volt, hiszen a vásárlói között itt, Európában is sokféle vallás hívei és ateisták is akadnak, számtalanul sokan. Másrészt nyilvánvaló balgaság volt egy keresztény templom képét – a hitbéli sokféleség tiszteletére hivatkozva – a kereszt kiretusálásával „vallástalanítani”. Épp akkora, mint egy protestáns templom képét megfosztani a toronydísz csillagtól, kakastól, mint egy zsinagógát a tízparancsolat kőtáblájától, mint egy dzsámi fotóját félholdtalanítani vagy egy buddhista szentély képéről kitörölni a sors dharma-kerekét…

A történet azóta lecsengett, és a Lidl forgalma sem zuhant mélyre a „keresztény Európában”. Már-már feledésbe merült volna az eset, ám advent első vasárnapján, mit tesz Isten, épp Magyarországon leporolták ezt a szerencsétlen históriát. Csepelen a meg nem bocsátás jegyében állítottak „emlékeztetőül” egy új, három méter magas, kovácsoltvas kerítéssel övezett kőkeresztet a „kereszténygyalázó” cég üzlete elé, pont a bejárattal szemközt, oda „ahol a legnagyobb szükség van rá”…

Az erről elsőként hírt adó kormánypárti honlap címe is jelzi, nem egyszerű keresztállításról van ám szó:

„A kereszténygyalázó Lidl elé állíttat ma kőkeresztet Németh Szilárd Csepelen”

Félre ne értse senki: evvel egyáltalán nem az a baj, hogy a mélyen hívő csepeliek két, nagy becsben tartott kőkeresztjét felújíttatta az önkormányzat. Még csak az sem, hogy most egy harmadik, új feszületet is állítottak egy út mellé, hogy az arra járók odaérve fohászkodhassanak.

A baj: az indíték. Ami – a látszat ellenére – egyáltalán nem vallási. Miért is lenne az? Hisz’ a keresztény hit megbocsátásra, könyörületességre tanít. A meg nem bocsátás – vélem, esetünkben annál sokkal több: szimbolikus „örök” emlékeztetés egy hibára – motívuma egészen más lehet. Demonstratív politikai ördögűzés, bosszú. Ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a krisztusi szeretet, a megbocsájtás aktusának.

Ez inkább a trón és az oltár együttes erődemonstrációja lehet; az hogy

„na mi most, fél évvel később, utólag majd jól megmutatjuk ezeknek!”

 Biblia talán még a kőkeresztállító Németh Szilárdnak is szolgálhat eligazítással, hogyan is kellene viselkednie az igaz keresztény embernek:

„…Annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik orcádat is… Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el… Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:38-44)

Szóval csak vissza kellene dobni. Kenyérrel.

És Isten kegyelmezzen a kővel dobálóknak!

(végépé)

Hasonló téma:  Védjük meg a Fidesz idiótáit a lincseléstől!

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét