Ha Orbán elzavarásához arra van szükség, hogy rovarevő legyek, akkor örömmel “feláldozom” magam

Ugyan még dolgozik bennem a vírus, de ezt muszáj kiírnom magamból. Sokan tudják, hogy egy kis faluban születtem, ott is éltem több mint 20 évig, majd a hosszú vándorútra indultam.

Sok-sok állomása volt az életemnek,

szerencsémre az induláskor kitűzött -amúgy most bevallhatom–nem kiforrott célokat-sikerült túlszárnyalni. Kaptam jót is, szépet is az élettől, de ez kikerülhetetlen. Egy valami kimaradt eddig az életemből. Nem szeretem a tengeri herkentyűket, a tengerek gyümölcseit, nem ettem még csigát sem, és  rovar se szerepelt még a menümben.

Fazekas Sándor miniszter agya is ledobta a láncot, bogárevést vizionál

A stílus maga az ember, itt is igaz.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor olvastam Fazekas Sándor, a Fidesz agrárminisztere által egy választási lakossági fórumon elmondottakat. A stílus maga az ember, itt is igaz.

Ezt a rajtunk zsírosodott karcagi, jogot végzett Orbán klienst eddig sem tartottam nagyra, azt is nehezem tudom elképzelni, hogy volt képes az egyetemet elvégezni, hiszen a népbutításon kívül – ahogyan látszik -semmihez sem ért. Polgármesterként, majd a magyar vidékért “felelős” miniszterként szépen megtollasodott, mintapéldánya azoknak a fideszes pártkatonáknak, akik egy valamiben teljesítenek kiválóan: a főnöki hátsó körüli küzdelemben biztos jó pozíciókat érhetett el.

Rovarokat lehet kóstolni a Szent István Egyetemen

Minisztersége idejéből az eltussolt botrányokon, mutyikon kívül másra nem igen emlékszem.

Közben eszembe jutott még, hogy Fazekas egy nagyon fontos feladatot is magáénak tudhat: a Magyar Hungarikum bizottság elnöke is. Tehát egy érdemdús ember, aki megszolgálja, hogy eltartsuk a mi pénzünkből.

Még lázasan olvastam, hogy a nem éppen az eszéről elhíresült miniszter olyan érvet fogalmazott meg a bevándorlás ellen, amely után – jobb helyeken – szakorvosi vizsgálatra szokták beutalni a pácienst. A mi karcagi emberünk szerint ha bevándorlókat fogadna be az ország, fel kell adnia a hagyományos magyar ételeket. Megpróbálom pontosan idézni:

“Rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember. De hogyha ezt az értékrendet, ami a keresztény Európa értékrendje, föllazítják, elavult, üldözendő, van helyette más: ilyen másság, olyan másság. Étkezésben is, az ember elveszíti az igazodási pontot. Mert még akik nem vallásgyakorlók, nem templomba járók, azok is a keresztény kultúrkör szabályai szerint élnek, élünk.”

Ez a jóember egy magyar miniszter, az országot képviseli külföldön.

Egy nagy és komoly tárcát kell/ene/ irányítania, és mindezt ennyi ésszel. Mindaz, amivel hülyítette a hallgatóságát a népbutítás magasiskolája.Nem kell ehhez egyetemi diploma, hogy bárki tudja, amiről a miniszter beszélt, az akkora ökörség, hogy még a szellemi nagyságokban nem dúskáló Orbán-kormányra is szégyen. Persze róluk eddig is lepergett minden, az, hogy közröhej tárgyai lettek, nem zavarja őket, még a főnök kegyében biztosak. Egy Fazekas-színvonalú vazallus jobb időkben maximum a király ágytálának lehetett volna az őrzője, gondozója. Ami ugye fontos és egyben bizalmi feladat, sok ész nem kell azonban hozzá, csak jó orr.

Azzal kezdtem ezt az irományt, hogy nem ettem még rovarokat, bogarakat. Isten látja lelkemet, – keresztény kultúrkör, meg egyéb zagyvaságok ellenére – ha Orbán elzavarásához arra van szükség, hogy rovarevő legyek akkor örömmel “feláldozom” magam. Egyébként is, minek egyem a Kósa-família disznainak a húsát, amikor új kihívások várnak rám.

Talán nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, ha Orbán és bagázsa elzavarásához étkezési kultúrát kell váltania, örömmel megteszi. 2018. április 9-én olyan napra szeretnék ébredni, amikor minden arról szól, hogy Orbán csillaga leáldozott, és ezért semmi sem áldozat!

Gábor György: Túlteljesítő, megfelelni igyekvő, szolgalelkületű tahók…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük