Van-e értelme bemenni a „parlamentbe”, hogy a milliárdos propagandagépezet tetején pöffeszkedő miniszterelnök valódi válaszok helyett szellemeskedve pocskondiázza az ellenzéket??

A hétfői nap ismét megmutatta: semmi

Orbán éppen az ellenzék statisztálásával így fenntarthatja a látszatát, hogy hát demokrácia van itt kérem. Eközben legyünk biztosak benne, hogy a kérdések gyáva kikerülésének ténye is alig-alig fog kormánypárti szavazókat meggyőzni – hiszen a kormánypárti propagandasajtó aligha fogja idézni a nagyon is valós kérdésfelvetéseket. Az ellenzéki szavazók már ismerik a tényeket és tudják, hogy Orbán úgysem válaszol. Akkor meg miért jó nekünk, ha egy tolvaj aláz minket parlamentest játszva?

Elkeserít, hogy úgy tűnik, ez jön most az ellenzéki vitákban: egylistavagykétlistavagyháromlista

Fontos részletkérdés ez, amiről a háttérben sokat kell egyeztetni, de sajnos, aki ezt teszi ki a porondra, akarva vagy akaratlanul a Fidesznek kedvez. A hétfői nap is megmutatta: valójában egyetlen dolgon kellene gondolkodnunk:

hogyan tudjuk megmutatni, hogy nem vagyunk hajlandóak Orbán és Kövér színházában szerepet játszani és hogyan tudjuk elérni, hogy az igazságot látó tömegekkel együtt tudjunk valódi nyomást gyakorolni a tisztességes játékszabályokért.

A propaganda hazugsággyárának leállításáért, sok százezer külföldön dolgozó magyar levélszavazati jogáért, a szájzártörvény visszavonásáért, az önkormányzatok kiéheztetése ellen meg lehetne küzdeni, csak el kellene végre kezdeni.
Akit a mai parlamenti tudósítás érdekel, itt olvashatja, itt pedig meghallgathatja:

 

1 COMMENT

  1. Orbán kiherélte az országgyűlést, 2018-ban az ellenzék ellehetetlenítette a pártrendszert – le kell vonni a konzekvenciákat!
    Az orbáni jobboldal, – akárcsak régen a kommunisták – irtózik a vitáktól, különösen a parlamenti vitáktól, és megvetik a tárgyalásos megoldásokat. A kompromisszumra törekvés számára a koncepciótlanság és a gyengeség jele, márpedig a legfőbb érték számukra a macsó erő felmutatása (még akkor is, ha hosszú távon zsákutcába vezet). A Fidesz a suttogó propaganda révén már az első kormányra kerülése óta azt terjeszti, hogy minden politikus korrupt (hogy ily módon elkenje az saját bűneit) és hogy az országgyűlési vita, de maga a parlament is csak egy sóhivatal, a döntések nem ott születnek, legfeljebb az a pecsét ami rájuk kerül. Az illiberalizmus elve erre is vonatkozik: „cselekedni úgy, ahogy az állampárt akarja és nem okoskodni”,.
    A 2018-as választás az ellenzéki pártok kudarcáról szólt, még akkor is, ha a Fidesz jogászi turpissággal nehezen kikerülhető csapdát állított fel nekik.
    De egyáltalán érdemes-e beülni egy szavazógéppé lealacsonyított országgyűlésbe, ahol legfeljebb transzparensekkel és lufikkal kaphatnak figyelmet az ellenzéki tiltakozások? Nem tudom.
    Érdemes volna végiggondolni egy “árnyék-parlament” létrehozását az ellenzéki pártok + a szakszervezetek + a civilek + a nem kollaboráló egyházak stb részvételével. Hátha a nemzetrontó orbáni irányvonallal szembenálló „ellen-politika” markánsabban jelen lenne a társadalmunkban.
    Az “árnyék-parlament” egyszerre lenne több is, kevesebb is a törvényhozásnál: mint egy „szuper független Alkotmánybíróság” vizsgálná és véleményezné a jogalkotást, mint egy „szuper Parlamenti Bizottság” szakmai kérdésekben állást foglalna, mint egy „szuper ellenkormány” alternatív ország-stratégiát dolgozna ki.
    A mai technikai feltételek lehetővé tennék az olcsó és gyors internet + internetes rádió + közösségi média, facebook + you tube alapú tévézés kommunikációs csatornáinak létrehozását, akár Magyarországon, akár a környező országokban.
    Az “árnyék-parlament” anyagi alapját a párttámogatásra kapott állami pénzek alkotnák.
    A területi bázisokat és a bennük lévő infrastruktúrát a jelenlegi ellenzéki pártok budapesti és vidéki irodái szolgáltathatnák.
    Ilyen módon esély lenne egy valós politikai alternatíva kialakítására!

    Orbán kiherélte az országgyűlést, 2018-ban az ellenzék ellehetetlenítette a pártrendszert – le kell vonni a konzekvenciákat!
    Az orbáni jobboldal, – akárcsak régen a kommunisták – irtózik a vitáktól, különösen a parlamenti vitáktól, és megvetik a tárgyalásos megoldásokat. A kompromisszumra törekvés számukra a koncepciótlanság és a gyengeség jele, márpedig a legfőbb érték amit becsülnek az a “macsó” erő felmutatása (még akkor is, ha az hosszú távon zsákutcába vezet). A Fidesz a suttogó propaganda révén már az első kormányra kerülése óta azt terjeszti, hogy minden politikus korrupt (azért, hogy ily módon elkenje az saját stiklijeit és bűneit) és hogy az országgyűlési vita, de maga a parlament is csak egy sóhivatal, a döntések nem ott születnek, legfeljebb az a pecsét ami rájuk kerül. Az illiberalizmus elve erre is vonatkozik: „cselekedni úgy, ahogy az állampárt akarja és nem okoskodni”.
    A 2018-as választás az ellenzéki pártok kudarcáról szólt, még akkor is, ha a Fidesz jogászi turpissággal nehezen kikerülhető csapdát állított fel nekik.
    De egyáltalán érdemes-e beülni egy szavazógéppé lealacsonyított országgyűlésbe, ahol legfeljebb transzparensekkel és lufikkal kaphatnak figyelmet az ellenzéki tiltakozások?
    Nem tudom.
    Érdemes volna végiggondolni egy “árnyék-parlament” létrehozását az ellenzéki pártok + a szakszervezetek + a civilek + a nem kollaboráló egyházak stb részvételével. Hátha a nemzetrontó orbáni irányvonallal szembenálló „ellen-politika” ennek révén markánsabban jelen lenne a társadalmunkban.
    Az “árnyék-parlament” egyszerre lenne több is, kevesebb is a törvényhozásnál: egy „szuper független Alkotmánybíróság”-hoz hasonlóan vizsgálná és véleményezné a jogalkotást, egy „szuper Parlamenti Bizottság”-hoz hasonlóan állást foglalna szakmai kérdésekben, és egy „szuper ellenkormány”-hoz hasonlóan dolgozhatna egy alternatív ország-stratégián.

    A mai technikai feltételek lehetővé tennének olcsó, könnyen hozzáférhető kommunikációs csatornák létrehozását, itt az internetre + internetes rádióra + közösségi médiára, facebookra + you tube alapú tévézésre gondolok – magyarországi, vagy környező országbeli székhellyel.

    Az “árnyék-parlament” anyagi alapját a párttámogatásra kapott állami pénzek alkotnák. A területi bázisokat és a bennük lévő infrastruktúrát a jelenlegi ellenzéki pártok budapesti és vidéki irodái szolgáltathatnák.
    Szerintem így több esély volna a valós politikai alternatíva kialakítására!

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here