A Chernobyl című filmsorozat annak köszönheti elképesztő sikerét, hogy végre érthetően, lélekbe markolóan bemutatta az 1986-os csernobili atombaleset méreteit. Most döbbentünk rá, hogy milyen közel jártunk az Európa nagy részét sötétbe borító kontinentális katasztrófához. Nekünk, magyaroknak pedig még több okunk van az ijedtségre. Heti lapzsemlénk  témája a 2003-as paksi „üzemzavar”.


A mi Csernobilunk

A Népszava kiváló újságírója, Hargitai Miklós hosszan és részletesen mutatja be, hogy mi történt 2003 áprilisában a Paksi Atomerőműben (Népszava, Szép Szó, július 6.)  Lapszemlémben néhány különösen riasztó elemet mutatok be, amelyek az emlékezetes üzemzavar körülményeit feltáró korabeli bizottsági jelentésből derültek ki.
„2003. április 11-én az üzemanyagkazetták tisztítása során súlyos, a spontán láncreakció (nukleáris robbanás) közvetlen kockázatát hordozó üzemzavar történt a paksi atomerőműben.

Hogy az eset végül nem vezetett robbanáshoz, az leginkább a véletlenen múlt – amikor a kazetták tisztítására szolgáló tartályt kinyitották, sem az erőműben dolgozók, sem a műveletet végző Framatome-Siemens cégek munkatársai nem látták át, hogy mi történik. A „kukta” végül nem robbant föl, de a baleset következtében az erőmű 2-es blokkja másfél évre leállt, a roncsolódott, sugárzó üzemanyag-kazettákat négy év múlva tudták csak eltávolítani, majd 2014-ben juttatták ki – a magyar és az uniós jogszabályokat megszegve – a háborúban álló Ukrajnán keresztül Oroszországba” – emlékeztet Hargitai Miklós.

Egy üzemzavar részletei

A bajok egy üzemanyag-tisztítási művelet során keletkeztek. Csakhogy előzetesen elmaradt a nukleáris biztonsági kockázatok megfelelő elemzése. „Az eljárás nukleáris fűtőelemkötegek tisztítására először Pakson került alkalmazásra. Nem voltak tehát a cégnek e tekintetben referenciái…” Ilyet nem is kértek tőlük az illetékes hatóságok…

„A súlyos üzemzavar bekövetkeztekor a normál üzem során használatos és jódszűrőkkel ellátott szellőző rendszerek nem működtek.” (!)

2003. április 10-én 23:45-kor azokat a karbantartási szellőzőket indították el, melyek

„nem voltak felszerelve a kötelezően előírt szűrővel.”

Ez azt jelenti, hogy több mint 14 órán át, 2003. április 10. 23:45-től 2003. április 11. 13:30-ig a szűrő nélküli szellőző ventilátorok működtek!
Az atomerőmű emberei folyamatosan mérték a veszélyes anyagok kibocsátást, és emiatt

“már 2003. április 11-én 07:45-kor tudatában voltak annak, hogy az üzemzavar első 8 órájában a napi érték 140-szeresét bocsátották ki jód-131-ből.”(!)

Vérfagyasztó a legsúlyosabb órák története

„A külső műszerek 22:00 órakor jelezték a sugárzás növekedését. A csarnokot kiürítették. A tartályon belüli folyamatokról rendelkezésre álló információ hiányában a probléma súlyát alábecsülték. Éjfélkor teljes kapacitásra kapcsolták a csarnok szellőzését, amikor szűrők hiányában a gázok akadálytalanul jutottak a környezetbe.”

„Április 11-én 02:00 órakor megkezdték a tartály kinyitását. A medence hűtővize ráömlött a tartályban szárazon álló, forró kazettákra, amelyek a hatalmas hőmérséklet-különbség hatására összetörtek. A szakemberek szerint hidrogénrobbanás feltételei is fennálltak (cirkónium, víz, 1000 Celsius fok feletti hőmérséklet), mely szintén hozzájárulhatott a fűtőelemek roncsolódásához, valamint a tartály és a fedél deformálódásához. A berendezésből a nyitás pillanatában egy magas hőmérsékletű, radioaktív gázokat tartalmazó gőzbuborék tört fel.

A művelet azonban – a jelentések szerint – a daru kötelének elszakadása miatt megszakadt. A csarnokban ugrásszerűen megnőtt a radioaktivitás. 04:15 órakor újfent sikertelenül próbálták meg leemelni a tartály deformálódott fedelét, ami további 6 napig az ismételt próbálkozások ellenére úgy maradt.”(!)

Paks és az elmaradt glasznoszty

„Súlyos mulasztás történt a radioaktív gázok környezetbe való kibocsátásakor, a személyzet ugyanis az üzemzavar kialakulásakor nem rendelkezett pontos adatokkal a kibocsátás nagyságára vonatkozóan.

Az utólagos szakértői vélemények szerint a tartályban nem volt kizárható a spontán láncreakció lehetősége.” Azt is meg kellett a (!)

A jelentés azt is megállapította, hogy a valódi helyzetről „a belső folyamatokról szóló ismeretek hiányában nem volt egzakt információ. Semmiféle, az időtényezőt is figyelembe vevő beavatkozás nem volt, amely meg tudta volna akadályozni egy ilyen reakció beindulását…” (!)

A késlekedő információ

Az illetékes környezetvédelmi hatóság felelős szakemberi arról számoltak be, hogy

„az információkat késve kapták meg az atomerőműtől.” (!)

„Az atomerőmű tájékoztatási kötelezettségét megszegte, hiszen a vonatkozó jogszabályok értelmében 30 km-es körzeten és 24 órán belül a lakosságot, és nem a polgármestereket (főleg nem SMS-ben), illetve nem a médiát kell tájékoztatni. Az üzemzavarról a lakosság nagy része napokkal később, többnyire áttételes torzító véleményekkel együtt tájékozódott.
A kormányzat, a hatóságok, de ami a legsúlyosabb, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság sem tudta megítélni a helyzetet mintegy fél napig.

Nukleáris baleset bekövetkezése esetén beláthatatlan következménnyel járt volna mindez. A megkésett és pontatlan jelentések a hatóságok és a kormányzat felé hozzájárultak ahhoz, hogy ellentmondó hivatalos bejelentések voltak a kibocsátásról, az üzemzavar súlyosságáról, a humán következményekről. Ettől a pánik csak tovább erősödött.” (!)
„Az atomerőmű tájékoztatási kötelezettségét – óriási kommunikációs kiadásai ellenére – megszegte… az első közlemények hemzsegnek a valótlanságoktól.”

Megdöbbentő, hogyan söpörték szőnyeg alá!

„A vizsgálóbizottsági jelentés tartalmánál talán csak az utóélete érdekesebb. A szöveg jogi értelemben mai is csupán jelentéstervezet, ugyanis a parlament az akkori kormánypártok és a Fidesz összehangolt bojkottja nyomán nem szavazott róla.

A Fidesz a felelősség elmismásolásához is asszisztált – az érdemi illetékesek közül máig senkinek nem görbült a haja szála sem. Kocsis István, aki 2002 és 2005 között – vagyis a francia cég kiválasztása, a hatósági engedéllyel nem rendelkező tisztítási technológia alkalmazása és az abból adódó baleset idején is – az atomerőmű vezérigazgatója volt, változatlanul élvezi a Fidesz bizalmát, a Paks 2-ről szóló orosz-magyar megállapodás tető alá hozásánál is igénybe vették a szakértelmét” – emlékeztet Hargitai Miklós.

Orbánék 2010-es hatalomra kerülésük után is “több alkalommal megakadályozták, hogy a felelősséggel és a kártérítéssel kapcsolatos adatok megismerhetőek legyenek”.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét