Atomot? Ide? Minden okunk megvan az ijedtségre — Lapzsemle

„Pakson nem ismétlődhet meg”(?)

„Pakson semmiképpen sem ismétlődhet meg, ami Csernobilban történt”

– állítja a propaganda. Csakhogy ebben semmi különös nincs, hiszen Paks atomerőművbe nem ugyanazon az elven működik, mint a csernobili.

„Azt ugyanakkor nem állította senki – és nem is igaz –, hogy egy atomerőműben kizárólag a grafitmoderátorok kiemelése és/vagy megszorulása miatt történhet nukleáris baleset. Több száz egyéb potenciális hibaforrás létezik, többségük a nyomottvizes reaktorok esetében is releváns – ráadásul, mint a 2003-as havária jelezte, vannak olyanok is, amelyek meg sem fordultak a tervezők fejében.

A 16 évvel ezelőtti eset ugyanakkor még valamit megmutatott: azt, hogy az orosszal szorosan összenőtt magyar nukleáris szakmában, illetve a hazai politikában ugyanazok a reflexek működnek tovább, amelyek a csernobili katasztrófához vezettek” – olvasható a Népszavában, „A mi Csernobilunk” című cikkben.

Mire készül az atomipar?

„Aki végignézi, két konklúziót szinte bizonyosan megfogalmaz magában. 1. Bűnös felelőtlenség ilyen embertelen technológiát energiatermelésre használni, ha van más választás (aki eddig a felismerésig nem jut el, az valószínűleg átaludta az ötször egy órát). 2. Nem lehet olyan rendszerben élni (nem maradhat tartósan életképes az a rendszer), ahol a rendszer működésének logikájából adódóan ilyesmi megtörténhet.

„…a politikai elitünk épp egy referenciák nélküli, az EU-ban még sehol nem működő, az európai biztonsági szabványoknak nem megfelelő (ebből adódóan engedélyezésre alkalmas tervekkel sem rendelkező) orosz atomerőmű-prototípus fölépítésén fáradozik, amiről semmivel sem tudunk ma többet, mint a csernobili reaktorokról az 1986-os robbanás előtt” – foglalta össze a kockázatokat Hargitai Miklós.

Csernobilról a Kurírban

A Chernobyl című sorozat hatása portálunk szerzőit sem kerülte el.

„Ha valaki közömbösen nézi a Magyar Tudományos Akadémia munkájának leminősítését és az ott foglalkoztatott tudósok szétzavarását, nézze meg a Chernobyl-t, hogy lássa: az a politikai gyakorlat, ami Oroszország után Magyarországon jutott a legmesszebbre, milyen következményekkel jár. Ha valaki az egyetemi oktatásban tulajdonképpen felesleges luxust lát, mint teszi azt a Fidesz által kinevezett Kereskedelmi és Iparkamara félanalfabéta elnöke, az nézze meg újra a sorozatot, hogy döbbenjen rá: mi vár a magyar társadalomra tudás és intellektuális autonómia nélkül, s mit jelent az, ha az ember elveszíti szuverenitását, hogy saját maga tervezze meg a jövőt.

És ha valakit hidegen hagy, hogy a Közép-európai Egyetemet elüldözik Magyarországról, az nézze meg újra a Chernobyl-t, hogy rájöjjön: a Fidesz által meghonosítani kívánt társadalmi modell nem innovációkon, hanem a történelem ismétlésén nyugszik, melynek természete, hogy sajnos a sikereket megismételni nem lehet, viszont a kudarcok annál inkább” – írta nálunk Ara-Kovács Attila „Csernobil és a magyar jövő” címmel.

Varga Zoltán pedig rámutatott: „Elborzadunk a Csernobil filmen, de áhítattal bólogatunk a nagy mágus, született Kedves Vezető szavaira”

„Persze! Az atom a tiszta energia, az kell nekünk, ha mondják. A horvátoktól meg idehordjuk szó szerint a szart ezertonnaszám, aminek a körmönfont kormányzati neve amúgy szennyvíziszap. Pedig csak szar az. Nagyjából Zágráb teljes éves termése nálunk kötött ki. A biznisz az biznisz. Nekik! A K. Vezetőéknek. Szerintük abból gyártunk majd jó magyar földet…. Ember! Elhiszed? Tényleg benyeled ezt a dumát? Akkor gratulálok!” – írta Varga Zoltán.

Lapszemléző sorozatomban én is többször foglalkoztam már a Csernobil-témával (itt  és itt ), portálunk szerkesztőinek figyelmét pedig az Urbex Hungary Team is felhívta különlegesen dokumentált expedícióikra a csernobili Zónában.(„A ki…ott Gorbacsovnak is megmondhatjátok!„)