„Az Egyesült Államok nem akar szakítani a Hasogdzsi-ügy miatt Szaúd-Arábiával, amely fontos szövetségese, és megerősítette azt is, hogy nem áll szándékában felbontani a Rijáddal tavaly kötött, 115 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást.” (Idézet a Városi Kurír oldaláról, 2018. 10. 18.)
Egy ország – amerikai, európai, mindegy –
jelentős mennyiségű terméket adott el egy másik országnak, és ily módon tömérdek pénzzel gazdagította állampolgárait.
Ez nagyszerű!
Ez a termék fegyver volt.
Ez nem nagyszerű.
A fegyverek eladása jól jövedelmezett a fegyvergyár vezetőinek, és megőrizte a munkahelyeket.
Ez nagyszerű!
A vevők háborút indítottak, s persze bevetették a vásárolt fegyvereket is.
Ez nem nagyszerű.
A bevételből nettó sok milliárd adódollár, adóeuró maradt az eladó állami büdzsében.
Ez nagyszerű!
A háborúban a vásárolt fegyverekkel számos férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg.
Ez nem nagyszerű.
A fegyvereladás bevételéből az állam óvodát, iskolát épített.
Ez nagyszerű!
Az eladott fegyverekkel is vívott háború miatt a lakosok milliói menekültek el a hazájukból.
Ez nem nagyszerű.
Az új óvodába, iskolába boldog gyerekek, szülők, nevelők boldogulnak.
Ez nagyszerű!
A menekültek túlélési lehetőségért folyamodnak a fegyvereket eladó országban,
vagy azon országok szövetségeseinél.
Ez szükségszerű.
A fegyvereladásból közvetve gazdagodó ország lakosságának nagy része és
kormánya nem engedi be a menekülteket, mert… (az indokok felsorolásától, a szerkesztőség helyhiány miatt eltekint.)
Ez… ez… ez…
Kaján Tibor: Önkritika (avagy, akinek van szeme az látja)
* * *
Nem ismerem a fenti egyenlet végső megoldását. Nem is az én feladatom a
végeredmény kiszámítása. De az egyenlet felállítása, az igen – kötelességem. És
nem csak az enyém.