Havas Henrik: Aczél Györgynek még volt ízlése…

Elkezdtem nézni a felvételt arról, hogyan provokálja Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője a Magyar Nemzet egykori munkatársait. Hányingerem volt, abba hagytam.
[mnky_ads id=”10553″]

Huth a tanítványom volt, persze nem csak őt szégyellem.

Ma délután telefonált egy másik volt diákom, azt mondta, ha huszonéves lenne eladná mindenét, elmenne valahová messzire a harmadik világ legelmaradottabb zugába gyerekeket tanítani írni, olvasni, felnőtteknek angol órákat adni.
[mnky_ads id=”10552″]
Egy aprócska emlék. Pár héttel azután hogy a 1988-as pártértekezleten Aczél György Kádárral együtt kibukott a Politikai Bizottságból, felhívott telefonon. A Bajza utca környékén volt az irodája, oda hívott beszélgetni reggel 8-ra. Az első órát Juhász Ferenccel töltöttük. Aczél díjazta, hogy ő volt a kedvenc költőm /Petrit akkor még nem olvastam/.

9 körül megkérdeztem, hogy “tessék mondani,miért tetszett engem ide hívni?”
Aczél: “Mondja, nem volna kedve belépni a pártba?
Én: “Tessék?”
Aczél: “Maga népszerű, mert hiteles. Nagyon rossz volt a személyzeti politikánk”

Aczél még hitt abban, hogy a szocializmus még menthető. Nem vitatkoztam, elmenekültem.

Még annyit, hogy Aczélnak volt ízlése, kedves bizalmi embere volt például Agárdi Péter, a Rádió alelnöke, a kiváló irodalom történész. Attól tartok, hogy a Fidesz személyzeti politikája sem tökéletes.

[mnky_ads id=”10551″]
Majd rájönnek ők is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük