Nézzük. Számoljunk a 330 ezer forint körüli KSH-átlagbérrel, és hagyjuk a kedvezményeket, mert azokat más úgyis kifizeti. (Kedvezmény nem került magyar ember zsebébe Orbán Viktor házi kasszájából, remélem, ebben még egyetértünk.) A bér bruttó bruttója (szuperbruttója), azaz a munkáltató terheivel megfejelt egésze durván 400 ezer forint lesz, míg a nettó (kifizetett) bér 220 ezer, a maffiaállam tehát 180 ezret kaszál.


Vegyük azt az egyszerűség kedvéért, hogy az elkölthető havi 220 ezerből 200 ezer el is megy fogyasztásra, a különböző áfa-szorzókat (5, 18 és 27%), ezen kívül a vámokat, illetékeket, bírságokat stb. megint intuitíve becsülve az állampolgár további havi 30 ezer forinttal gazdagítja a közt. Az állam mindent összevetve tehát a modell kereső 210 ezer forintjával gazdálkodik a 400 ezer forintos havi összegből. Másképpen, 190 ezer forintot kap meg az adott dolgozó a 400 ezerből.

Még egyszer: aki 400 ezret kereshetne, csak 190 ezret kap kézhez. 400, 190.

A magyar államháztartás híresen átláthatatlan

Mármost a 210 ezer bekerül az államkasszába, és ahogy az olvasónak, úgy nekem sincs fogalmam arról, hogyan hasznosul. Azt tudjuk megközelítőleg (leszámítva a tartalékból az év során kiosztott összegeket és az éven belüli átcsoportosításokat), hogy a különböző állami funkciókra mennyit szánnak egy költségvetésben, de azt nem tudjuk, hogy 1. végül mennyi jut el azokhoz valóban, illetve 2. az alrendszerekben vagy költségvetési intézményekben ezek hogyan hasznosulnak. A magyar államháztartás híresen átláthatatlan, ahogy átláthatatlan a külső források (hitelek és EU-s források) kezelése is. Valójában nemcsak az előbb citált átlagos keresőnek, de a Számvevőszéknek vagy a Költségvetési Tanácsnak sincs fogalma a kifizetett állami pénz hasznosulásáról.

Természetesen a pénzek nagy részét nem lopják el,

csak vélhetően alacsonyan hasznosítják, mert ahol maffiaállam van, ott az utolsó érdeke az állami vezetőknek a források és ráfordítások átláthatóságának biztosítása. Egyrészt tehát az állam és vezetői nem végzik a feladatukat, nem követik nyomon a közpénzeket, ezért lehet az alulfinanszírozott egészségügy a szükségesnél is rosszabb állapotban, illetve kerülnek az átfogó rendszerbe kényszerűen további magánforrások jellemzően részint orvosi korrupció, részint magánegészségügyi vásárlások formájában. Veszem magamnak a bátorságot, hogy az állami alrendszereket — összevetve egy éppen a napokban napvilágot látott hatékonysági számítással és ideértve az állam által saját magára költött éktelen, indokolatlan összeg egy részét és az inflációt —  évi 3 ezer milliárdos veszteséggyárnak tartsam.

Évi legalább 3-400 milliárdnyi összeg átfolyhat a NER “elitjén”

Ettől különbözik az ellopott, döntően külső finanszírozásból származó pénzek sorsa, ami leginkább a hatékonyan termelő beruházások elmaradása miatt fáj. Az ellopott pénzeknek csak a nagyságrendjét ismerjük, ami leginkább a miniszterelnök környezetének világhíresen gyors meggazdagodásán érhető tetten, de a lopás mértékét, pláne a pontos összeget egyelőre nem tudhatjuk (mármint a becslés felfele nyitott). Mégis jó okunk van feltételezni, hogy évi legalább 3-400 milliárdnyi összeg átfolyhat azért a NER “elitjén”, további 100 milliárd a hierarchia alsóbb szintjein, amelynek – ismerve a tenderek és beruházások túlárazásait és, megfordítva, az állam bőkezűségét a magánkézből (vissza)vett vagyontárgyak megvásárlásában – nagyobb része veszteség, kisebb részének nagyobb fele fölösleges beruházás, és csak az egész összeg elhanyagolható része nevezhető potenciálisan produktív beruházásnak, bár ennek az üzemi hatékonyságát most ne firtassuk.

Ez a durván 500 milliárdos (félbilliós) összeg nagyobb részt nyugat-európai adófizetők pénze, a mi veszteségünk a beruházásra jutó nyereségtermelés kiesése, amit szintén nehéz megbecsülni, de a humán tőke vissza nem térő erodálódását és az ennek nyomán keletkező hatványozott veszteséget is ideszámítva én bátran a tőke felére, 250 milliárdra teszem a keletkező éves veszteséget. Cáfolja meg, aki tudja az egyébként végig – szerintem — alulbecsült károkozást!

A befizetett adó 17%-a nyomtalanul eltűnik

Mindent összevetve a modell állampolgárunk és társai által – a fenti számítás szerint – befizetett adóból 3-3,3 ezer milliárd forint tűnik el hasznosulatlanul (nyomtalanul, hiszen értéket nem hoz létre) az államon keresztül, ami az összesen beszedett (nagyvonalúan a társasági befizetésekkel korrigált) 18 ezer milliárdos adóbevétel 17%-a, azaz arányosítva a fenti modell állampolgárunk zsebéből kb. 68 ezer forintot (0,17 x 400.000) vesz ki havonta.

A végkövetkeztetés tehát,

hogy a rosszul, néhol bűnösen működő állam rendbetétele után a polgár a fenti 190 ezer forint helyett 258 ezer forintos nettó nettó (az összes adótól megtisztított) jövedelmet könyvelhetne el, más szóval ma éppen 68 ezer forinttal támogatja az alacsony hatékonyságú maffiaállamot. Mivel cserébe nem kap semmit, de az erőszakszervezet kifizetteti vele ezt az összeget, az ennek az összegnek a megtermelésére fordított ideje: kényszermunka. A magyar polgár konzervatívan becsülve három és fél napot minden hónapban rabszolgamunkával tölt, amivel az állam vezetőinek slendriánságához és gazdagodásához – jachtjaihoz, offshore számláihoz, Gucci-táskáihoz – járul hozzá. 

Ui. Ajánlom ezt a cikket a betiltott és elkobzott utolsó Századvég lapszám, a diktatúra mai áldozata mellé, tisztelgés gyanánt.


Béndek Péter

Kapcsolódó:

Hézagmentesen maffia

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét