Háy János: a Fidesz saját irodalmi köreit tömi zsíros pénzekkel

A hatalomnak nincs esztétikája, az irodalom szándékos megosztása kifejezetten káros – állítja a Kik vagytok ti? című rendhagyó irodalomtörténeti kötettel jelentkező Háy János. “Nem lehet B- kategóriás szerzőkkel lecserélni az igazán jókat. Wass Albert vagy Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos nem csereszabatos Móricz Zsigmonddal vagy Kosztolányival….”

“A politikai állásfoglalás nem jelent minőséget.”

A kötet előszava egy tárca a végletesen kettéosztott magyar társadalomról, pontosabban arról a többségről, amelyik sem az egyik, sem a másik oldalhoz nem tartozik, és e többség elveszett hazájáról. A végkövetkeztetés pedig az, hogy a mi hazánk a magyar irodalom. Az író kitért arra, elég megtartó-e ez a haza ma, amikor már alig olvasunk:

” Nekem mindenképp az. Az irodalom fontos üzenete, hogy úgy nem tud megosztott lenni, ahogy a politika meg akarja osztani az országot. Múltkor egy szélsőjobbos taxis vitt ki a repülőtérre, a hazáról, a nemzetről mesélt nekem, meg hogy minden fontos, ami a világon van, az magyar, és beidézte Füst Milán A magyarokhoz című versét, hogy az mennyire arról szól, amit ő is gondol.” /….. /

Az irodalomba mindenki be tud lépni, és ott otthon érezheti magát. A fontos művek mégiscsak az életünkről szólnak, nincs más céljuk, mint hogy a sorsunkról letépjenek minden álcát, hogy szembesülhessünk a valósággal.”

“… Remélhetőleg az olvasónak nem az jut eszébe a kortárs szerzőkről, hogy kire szavaztak…”

Szóba került az is, hogy vannak olyan irodalmi körök, amelyek kedvesebbek a kormánynak, ezeket ki is tömik zsíros pénzekkel, és vannak, amelyek kevésbé támogatottak, és kifejezetten ellenségnek tekintettek. Sőt már egyes halott írókról, költőkről is sulykolják, hogy ellenségek, gondoljunk a nemrégiben megtámadott Adyra, József Attilára vagy Esterházyra:

“Nekem és remélhetőleg a legtöbb olvasónak sem az jut eszébe a kortárs szerzőkről, hogy kire szavaztak, hanem, hogy jó írók vagy rosszak. A politikai állásfoglalás nem jelent minőséget. A műalkotásokat csakis az esztétikum felől érdemes megközelíteni. Minden más ártalmas. Az irodalom szándékos megosztása, a kulturális szembenállás hatalmi erővel való generálása ellentétben van az irodalom valódi szándékával.”

Háy szerint a hatalomnak nincs esztétikája, nem tart szem előtt értékeket, neki egy célja van: olyanokat díjazzon és támogasson, akik az ő hatalmát támogatják. Jó példa erre a legutóbbi állami díjeső:

“Persze az is tény, bármennyire szeretne egy hatalom a tehetséget semmibe véve, a saját fegyverhordóiból alternatív alkotói társaságot létrehozni, az olvasói és a szakmai véleményt alapvetően és hosszú távon ez nem tudja átalakítani. Ráadásul az irodalom jobb helyzetben van, mint mondjuk a film vagy a színház, amikhez piszok sok pénz kell, és így nem is igen tud a hatalomtól függetlenül működni.”

“Nem lehet B- kategóriás szerzőkkel lecserélni az igazán jókat”

Hangsúlyozta, most végigolvasva a magyar irodalom sok-sok alkotóját és művét azt kell mondja, hogy nincs alternatív kánon. Pedig nagy durranás lett volna, ha van:

“Nem lehet B- kategóriás szerzőkkel lecserélni az igazán jókat. Wass Albert vagy Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos nem csereszabatos Móricz Zsigmonddal vagy Kosztolányival. Én nagyon szeretem Reviczky Gyulát, Komjáthy Jenőt, de ők nem válthatják le Arany Jánost. Persze nincs semmi probléma azokkal szerzőkkel sem, akiket a kimagaslók leárnyékolnak. Az emberek többsége kedveli azt az irodalmat, ami semmi mást nem csinál, csak elmesél szépen egy sztorit. Mindig voltak és lesznek ilyen írók, de soha nem tudnak az élvonalba kerülni, mert mélységélesség szempontjából elbukják a csatát.” /….. / “A kortárs irodalomnak persze a politika sokat tud ártani azzal, hogy ideológiailag akarja elkülöníteni az alkotókat és nem a jó minőségen dolgozókat, hanem a pártkatonákat pénzeli meg.”

A Petőfi-tanulmányában van egy olyan gondolatkísérlet, hogy a magyar parlamentben megemlékeznek a költő születésének 200. évfordulójáról, és ott minden egyes párt a sajátjának tudja be őt:

“Hasonló a helyzet Adyval is. A szélsőjobbtól a szélsőbalig bárki felvonulhatna egy tőlük vett idézettel. Talán ez a két alkotó, aki a közélettől a legintimebb érzelmekig mindenhez hozzászólt, s persze a célközönségük sem egy-egy réteg volt, hanem mondjuk úgy, mindenki. Ezek az alkotók nem a szabadkőművesek vagy a liberálisok védelme, hanem egy összenemzeti védelem alatt állnak.”

“Egy dolgot nem tehetsz meg alkotóként, hogy hazudsz…”

A tárgyalt alkotók nem éppen voltak mind makulátlan emberek. Az író kitért arra, el lehet-e választani az alkotót a művétől? Ez amúgy is állandó kérdés, de például Michael Jackson miatt még aktuálisabb:

“Lehetsz egy ócska, szemét alak, lehetsz köztörvényes bűnöző, mint Caravaggio vagy Villon, ettől még érvényes művet hozhatsz létre. Egy dolgot nem tehetsz meg alkotóként, hogy hazudsz. A művészet alapja az igazság, hogy bekukkantson a hazugságok, ideológiák, általánosan mondva az emberi értékelések és minősítések hálója mögé. Ha elkezdesz hazudni, művészileg korrumpálódni, akkor épp ezt az alapot rombolod szét.”

Kamasz korában azt gondolta, hogy aki megrendelésre ír, az mind gazember, de minimum kommunista, és mindenképpen tehetségtelen. És amikor jót publikálnak a folyóiratok, az is csak azért van, hogy őt összezavarják:

“Persze ezt ma már teljesen másképp látom. Ha úgy dolgozol megrendelésre, hogy a témát magadévá tudod tenni és a te művészi erőd mutatkozik meg benne, nem a megrendelő akarata, az nem korrupció. Én sokat írok megrendelésre, főleg drámát, de csak olyan téma megírását vállalom el, ami engem belülről mélyen foglalkoztat. Ady is így írt. És a nyugatosok is mind így írtak. Fontos még azt is hozzátenni, hogy a rossz mű nem hazug mű. Az egy másik probléma. Mindenki hibázik. Ez gyötrő, ha az ember rájön, de ez nem a korrupt mű fertője.”

Forrás

Alföldi Róbert: mi amolyan udvari bolondok lettünk, akik mondják a magukét

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük