Heinrich Himmler cikket írt a Magyar Időkbe

N. Horváth Zsófia álnéven. HH – aki ismeretes módon személyesen irányította a Harmadik Birodalom és elfoglalt területeinek megtisztítását a homoszexuálisoktól (is), méghozzá nem kevés sikerrel – a közvélekedéssel ellentétben mégsem lett öngyilkos lüneburgi fogságában, hanem a 119. évét taposva, ereje teljében, ismeretlen helyről publikat küld a Magyar Idők nevű szennylapnak. Hogy miért ide, azt csak találgatni tudjuk.

HH legutóbb az Erkel Színház egyik előadását tűzte tollhegyre, konkrétan a Billy Elliot c. darabot, amelyet egyébként szerte a világon filmen és színházakban nagy sikerrel játszanak — oké, megengedjük, a hanyatló Nyugaton (akad fertő). Nem idéznénk hosszan Himmler szövegét, csak ki-kiragadunk egy-egy gondolatot:

“[N]em lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti.”

“Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival, és a legérzékenyebb korban lévő, ​tíz év körüli fiatalok számára készült előadást ilyen penetráns, féktelen melegpropagandára használja fel? Amikor ott voltunk, az Erkel Színház tele volt gyerekkel, akik a következőket láthatt​ák: egy szegény angol bányász fiú ​foci helyett ​inkább ​balettozni szeretne (ez nyilván tipikus!). Ha már balettozik, akkor csak ​meleg lehet. Ezt abból is tudhatjuk, hogy beletettek egy csomó jelenetet A hattyúk tavából, amiről a műveltebb közönség tudja, hogy erről a probl​ematikáról ​szól az egész, valószínűleg azért, mert Pjotr Csajkovszkij is meleg volt.”

“Figyelemre méltó, hogy a liberális propaganda erőlteti a másságot, és mára divattá is tette, ezzel is növelve a nézőlétszámot. Tudtommal kormányunk ennek ellenkezőjét, a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni, így érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal, és szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg ​nem mentek volna ebbe az irányba.”

Szeretném világossá tenni az idős szerzőnek és szimpatizánsainak, miért baj, amit és ahogy ír

Először is, melegek vannak. Másodszor is a melegeket kirekeszteni a melegség reprezentációjából – hogy tehát erről csak HH és bajtársai látószögéből értesüljünk – rasszizmus. Harmadszor, a melegség melegek általi reprezentációját propagandának nevezni vélemény ugyan, de az államra, sőt az – úgymond – veszélyben lévő nemzetre apellálni a melegség reprezentációjának betiltatása érdekében (“tűrhetetlen”), az az ócska házmesteri szervilizmus és a fekete öves SS-tempó közötti sávba esik. Nyilván ezek után már a melegség betiltásának állampolgári követelése következik (névtelenül, álnéven vagy névvel). Negyedszer, a darab címszereplője nem meleg – az egyik barátja az (vélhetően). A darab HH kancsalsága ellenére nem a homoszexualitásról szól. Vannak ilyen darabok is, de ez nem az. Ötödször, Himmlernek se hetven éve nem volt, se ma nincs fogalma a “melegség” pedagógiájáról, kémiájáról vagy pszichológiájáról. Régen Auschwitzban rendezte el, ma csak megírja a frusztrációit.

Az előadás keserű végkifejlete: a “közönség, a ​gyerekek és nagymamák nem ​v​​ették észre a legtöbb alantas befolyásoló eszközt, ​a darabot dörgő vastaps kísérte, csak mi ültünk döbbenten.” Hát ez az. A régi, szép idők. Amikor még rend volt. A mai alantasság helyett.

Ui.: Botrányosnak találom, ahogy az ún. ellenzék gyáván és korruptan beleáll az etnicista beszédmódba és nem tiltakozik ellene minden energiájával. Ha nem tudná, ebből nyílik az ajtó a nemzeti purizmus (=rasszizmus) különböző alosztályaihoz. De magyar ellenzék persze nem csak gyáva és korrupt, hanem ostoba is.

Béndek Péter

hafr.blog.hu

Kapcsolódó:

Ne buzizzzzz! – Ha Billy Elliot veszélyes, akkor mi Orbán gyűlölet politikája?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük