Herczeg Zoltán: bevallom, mindent elkövettem doktorprofesszor Czilinéni intelmei szerint, hogy megfertőződjek, bár semmit, hogy kórházba is kerüljek. Éltem ugyanis!

Hát akkor én is bevallom: mindent elkövettem doktorprofesszor Czilinéni intelmei és kívánsága szerint, hogy megfertőződjek, bár semmit, hogy kórházba is kerüljek. Éltem ugyanis. Éltem, mint máskor. Mint egy normális, szabad ember.

Sose gondoltam, hogy nem fogok megfertőződni,

hogy engem kikerül, ezért sose rettegtem ettől, mert figyeltem egyik első számú példaképemre (ill. bocsánat, második, mert nyilván drprof Czilinéni az első), és csak rá figyeltem. Barabási Albert-László világhírű hálózatkutatóra, fizikusra, aki már tavaly tavasszal elmondta, mert kiszámolta, hogy

ezen nagy valószínűséggel mindenki át fog menni, egyszerűen ilyen a vírus és ilyen matematika, ilyen a világ, nem újdonság ez, csak a neve. Nincs értelme ellenkezni, se bujkálni, legutoljára rettegni, parázni, még ha a mainstream média egymást szentségtelenül überelve egy álló éve 0-24-ben ezt tolja, akkor se. Ez utóbbiba viszont valóban bele lehet dögleni, nézzetek csak szét!

Hiszek a tudósoknak. Mondom: a komoly tudósoknak!

Először sima náthának vagy influenzának tűnt pont ma két hete, kábán keltem, kissé köhécseltem, nem voltam fitt, tele volt az orrom, semmi baj, a szokásos Neocitrán tisztíccsa. Másnap 38 fokos láz, az már nem volt vicces, végtagfájdalmak, szédülés, fáradtság, levertség, megháromszoroztam hát a Neocitrán adagot, mi baj lehet? Gyanús volt, hogy Covid, de nem tudhattam biztosan, így nem mentem melózni, meg nem is akaródzott. Se másnap, amikor már nem volt lázam, gondoltam, jobb, ha vigyázok. Lett valami nyomi vértesztem, ami besült, hiába toltam tele vérrel, félúton megfáradt benne, máig sem értem.

Szombaton, a 4. nap jött el a végső felismerés, mikor nem éreztem a reggeli jeges frappém ízét, de semmit, abszolút nullát, pedig rendesen megküldtem Nescafe Gold-al, akácmézzel, de konkrétan, mint ha vizet ittam volna.

Fuck: ennek már a fele sem tréfa!

Felhívtam a háziorvost, hogy ilyenkor mizu, mire mondta, amit én is gondoltam, ez bizony covid, de míg nincs nagyobb bajom, maradjak otthon, és gyógyuljak meg, ha beütne a krach, azonnal szóljak, ha nagy szar van, jön a mentő. Mi számít nagy szarnak? Ha nem kapsz levegőt. Az tényleg elég nagy szar. Megegyeztünk.

Első napokban még vicces is volt, hogy bármit próbáltam, semmit nem éreztem, a húslevesnek, a fasírtnak, a fokhagymának, a banánnak, a citromnak, a sport szeletnek, Pocket Coffee-nak, a túrós csuszának és a rántott sajtnak hasábburgonyávaltartármártássalnak egyforma íze volt: semmilyen, de tényleg nulla, konkrétan vatta(fakk).

Kb. a harmadik naptól nem volt már vicces, mikor egyszerűen nem tudtam jóllakni, mert nem okozott örömet semmilyen kaja, hiába telt meg a gyomrom, a nyelvemen, szájpadlásomon, arczomban semmi nyoma nem volt az íznek, élvezeti faktor semmi, pont olyan, mint ha nem ettem volna semmit. Ez mára már halálra idegesít, minden bajom van tőle, ma 10. napja, hogy még nyomokban se érzek semmit, a vietnami balzsam a teszterem, az is nullás, hiába dugom bele a kis tégelybe tövig az orrom, semmi, nulla, fuck.

Mindeközben kijártam a Ligetbe sétálni, feküdni, semmittenni egy órácskákat, hogy ne hülyüljek meg itthon teljesen. Üzlet, divat, ruhák nulla, bevétel nulla, viszont nem is költöttem legalább.

Ma letelt a két hét,

fizikailag semmi bajom, se köhögés, se láz, se fáradtság, se semmi, de lövésem sincs, mikor élvezem újra egy nyomi alma ízét, vagy bármijét, és türelmem fogytán. 3 kilót fogytam. Nem vagyok boldog. Kikészít. Éhes vagyok. Két hete. Szomorú vagyok. Dühös. Csalódott. De végtelenül hálás is, hogy ennyivel megúsztam.

Köszi Istenke!

Nem tudni, hogy válogat ez a kis szörnyeteg

Óránként ellenkező “hírek” jönnek, egymásnak homlokegyenest ellentmondóak. Non-stop, 0-24. Nem tudni, mi a titka, kit visz el, kit hagy itt. Nem tudni, mikor jön vissza az érzékszervek működése, mikor fertőzök, mikor nem, mikor gyógyulok, mikor nem, milyen hosszú távú hatásai vannak, milyen utólagos szövődmények, mi az oltás hosszú távú veszélye, mi van, ha van antiest, mi van, ha nincs. Semmit nem tudni róla.

A hisztéria körülötte mindenesetre állandósult, az emberek rettegnek, félnek, bezárkóznak vagy éppen egymást tépik, egymást gyalázzák, miközben senki nem tud semmit vagy éppen mindenki tud mindent. Is. Ettől viszont már van félnivaló, ez utóbbi az igazán félelmetes, nem a covid, az emberi butaság és rosszindulat, az emberi gonoszság, aljasság, maga az embervírus a halálos!

Mindeközben több, mint 9.753.000 honfitársam is túlélte a nyavalyát.

Erről sajnos keveset nyilatkozik a tévé és a “szakértők”. Pedig ez a lényeg! Ici-picivel kevesebb NEM HAL MEG naponta! És minden részvétem őszintén azoké, ill. az itt maradtaké, akiknek nem sikerült!

De AZ ÉLET ÉL ÉS ÉLNI AKAR! Ez a legfontosabb üzenet. NE FÉLJ! Lélegezz!

Forrás

 

éltem

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük