Na ja, igen, rég óta köztudott közgazdasági tétel, hogy egy méregdrága, felújított, budai villában működő iroda (valójában sóhivatal) nagyon sokat lendít egy állami divatügynökség (valójában gittegylet) működésén, hasznosságán, értelmén, csak úgy, mint ha ezt maga a miniszterelnök lánya vezeti.
Egy Istenhegyi úti villába költözött az Orbán Ráhel érdekkörébe tartozó Magyar Divat és Design Ügynökség – írta szerdán a 24.hu. Ezt a szervezetet a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) alapította 150 millió forintos költségvetéssel, és elvileg a divatipar fejlesztésének állami irányítását szolgálná, de a gyakorlatban még stratégiát sem dolgozott ki, inkább csak egyes, Orbán Ráhellel jóban lévő cégek – például az Maison Marquise és az Abodi – promóciójában jeleskedik.
A hivatalos cégadatok szerint
a divatügynökségnél továbbra is 18-an dolgoznak, de a 24.hu forrásai szerint a szerződéses alkalmazottakkal együtt az ügynökség – melyet Orbán Ráhel barátnője, Bata-Jakab Zsófia vezet – valójában legalább negyven embert foglalkoztat. Ráadásul az ügynökség pont a kirúgásokkal egy időben költözhetett ki az MTÜ központjából, és kapott egy irodaházat Budán, az Istenhegyi úton.
A fenti hírt Herczeg Zoltán divattervező közösségi oldalán kommentálta:
„Na ja, igen, rég óta köztudott közgazdasági tétel,
hogy egy méregdrága, felújított, budai villában működő iroda (valójában sóhivatal) nagyon sokat lendít egy állami divatügynökség (valójában gittegylet) működésén, hasznosságán, értelmén, csak úgy, mint ha ezt maga a miniszterelnök lánya vezeti, aki maga is nagy divathódoló, tekintve a sok milliós értékű óráit, táskáit, ruháit, cipőit, amit nyilván a saját lábon állásból vásárol nyakló nélkül, pl. Bécsben, a migránsok földjén, a hanyatló Nyugat egyik pusztuló fellegvárában…
De a nagyzoláson, rongyrázáson, pénzmosáson, pénzeltüntetésen kívül
állítólag pl. a vállalkozókat, így többek közt a divattervezőket, ruhaiparosokat, méterárusokat, viszonteladókat, kereskedőket totálisan ellehetetlenítő
27%-os Áfa jelentős csökkentése,
a vásárlók, tehát az átlag magyar polgár tisztességes, nyugat-európai színvonalú bérezése (min. 2.000 euro/hó),
egy elviselhető mértékű, igazságos, és hosszú távon is kiszámítható adórendszer, ami a kispénzűeknél sokkal több pénzt hagy, a gazdagoktól viszont sokkal több közös teherviselést vár el,
a hazai kis- és középvállalkozók valós, lényegi, és nem csak papíron létező, lepkefing súlyú támogatása, adminisztratív, bürokratív terheik jelentős csökkentése,
a nemzetközi multik versenyhelyzetének szintén az adópolitikával történő, sokkal jelenősebb kordában tartása (a nekik juttatott állandó, sok-sok milliárdos, folyamatos támogatása helyett)
Mindez ahhoz vezethetne, hogy a magyar átlagember is megengedhesse magának, hogy a gagyi kínai piacok vagy H&M vagy C&A helyett mondjuk magyar tervezőnél vásároljon akár tízszeres áron. 3.000 Ft (10 euro) helyett 30.000-ért (100 euro).
Merjünk kurva nagyot álmodni!
Mindjárt fellendülne az egész magyar divatipar, szarrá keresnék magukat a tervezők a sóhivatal nélkül is! Nem olyan bonyolult ez ráhel, baszod, nem kell erre 2 milliárdot elfüstölni, elmondtam most ingyen…”
